Megválasztották a borászok borászát, siettem kirakni a hírt szerda este újdonsült facebookos oldalamra, majd csütörtökön az Indexre szerkesztettem belőle cikkecskét, hadd értesüljön a széles olvasóközönség is a fejleményekről. Arra gondoltam, blogomon csak bor mellett értekezem a díjazottakról. Kaló Imrével nem lesz könnyű dolgom, nem véletlen, hogy bár szó volt már róla nálam, önálló bejegyzést még nem kapott, ehhez előbb hozzá kellene jutnom valamely termékének valamely palackjához, ami az ismert körülmények miatt nem a lehető legszimplább vállalkozás. Megmondom, ahogy van: engem kifejezetten zavar, hogy nem lehet normális úton-módon Kaló-borokat vásárolni. Ismerem az ideológiát, de nem feltétlenül tartom meggyőzőnek. A Magyar Borért díjas Maurer Oszkár szerencsére elérhető – igyekszem mihamarabb sort keríteni rá –, a felfedezett Losonci Bálint pláne, kézenfekvőnek tűnt, hogy először utóbbi landoljon a terítéken. Annál inkább, hogy az újdonság 2010-es Parolát kóstoltam nemrég a Szentesi József-féle bulin, és nyomban eldöntöttem, alaposabban meg akarom ismerni. A Pinceáronban csaphattam le rá, egyszerre két üveggel szermányoltam belőle. Olaszrizling és zöldveltelini házasítása az embert próbáló évjáratból, mindössze 11,5-es alkohollal, némi maradékcukorral, jelentékeny savval. Világos szín, finoman gyümölcsös, vonzó illat, határozottan jelen van a veltelini fűszeres karaktere. Közepes forma test, talán karcsúbb is, frissesség és gyümölcsösség, édesérzetről szó sincs, a savak tesznek róla, hogy ne legyen. Félreértés ne essék: sokan vannak az acidok, erőteljesek, de nem billentik fel a pályát, okosan-lendületesen vesznek részt a törékeny egyensúly kialakításában, noha picivel vibrálóbbak, színesebbek, kedvesebbek mégis lehetnének. Ugyanakkor csúszik a cucc lefelé sebesen, voltak pillanatok, amikor annyira egyértelműnek tűnt a hatos, mint soha, máskor eggyel kevesebbre gondoltam. Mintha a 2009-es alap olasz testvére lenne. Tekintettel arra, hogy úgyis visszatérek hozzá, ergo még javíthat, egyelőre erős 5 pontot kap. Átfordítva tegyük fel 86-ot. Az nem kevés, nem igaz?