egy régi kedves blogbejegyzés K. Károly barátomtól:

"Végül csak ketten maradnak:
Isten és a bor."
(Hamvas Béla)

Kikúrt a csajom, úh akkor van időm elmélkedni. Jó. Tehát: a borról. Most, pár korty után, meg-meghúzva a butykost, emígy elmélkedém. A bor szar. A bor irtózatosan szar. Cefre. Sav. Hát persze, hogy az. Hisz egy romlott lé. Ha valami megromlik, borszaga lesz. A háziasszony beleszagol, elfintorodik, és azonnal kiönti a klotyóba. Ugyanez a háziasszony este az étteremben fehérbort rendel a hal mellé. Na, itt valami hibádzik, ez nem normális. Nyilván nem az. De mégis így tesz. Hogy miért? Miért iszunk bort? Miért isszuk a föld eme savas - most már leginkább csak műanyagokból álló - nedűjét? Megfejtjük.
A választ kénytelenek vagyunk kettéválasztani. Van ugye az épeszű borivó. Miért issza ezt a cefrét? Azért, hogy bebasszon. Azért, hogy mesterségesen eltompítsa az agyában az élet gyötrelmeit. Azért, hogy egy nagy adag méreg megivása után - útján - pár pillanatig "boldog" legyen. Félreértés ne essék, én ezt a bor valós hasznának tartom. Ez az, amiért ép ember bort iszik. Igaz, ennek folyományaként a bor öl, butít, nyomorba dönt. Tényleg. Családokat szakít szét, sötétíti a lelket, függővé tesz, emberek verekednek miatta, csökkenti a termelést, a pénzt. Ezt is tudjuk, és ennek figyelembevételével iszik az, aki iszik. Mert már neki mindegy.
A másik fajta ember, aki teszemazt este egy étteremben fehérbort kortyol a halhoz. Mert "úgy illik", illetve "megy hozzá". Ők a bor előző tulajdonságairól - az igazságról - még csak hallani sem akarnak. Hogy az agyukban hogy áll össze a kép, nem tudom. De a bor által az elmúlt évszázadok során alighanem egy komoly hiba keletkezett a mátrixban, amely egy idő után saját magát mutálva egy egész virtuális világot hozott létre a bor körül. Még neve is van.
Borkultúra. Értik: bor és kultúra. Hogy a francba jönnek össze a bornak az előzőekben említett tulajdonságai és a kultúra? Ez izgalmas, de csak úgy fejthető meg, ha az úgynevezett "normális" embereket a szürrealitás szemüvegén keresztül figyeljük... Nos, a borkultúra arról szól, hogy a szart megmagyarázzuk. Hogy írjuk körül, hogy a cefre éppenséggel milyen dombság milyen murvájának az ízét idézi fel bennünk, persze csak az összetéveszthetetlen 1987-es zamatokat. Gyönyörű: egy ilyen lehengerlő érvelésre nem mered azt mondani, hogy na kabbe. Állsz, és azt gondolod, hogy te vagy a hülye. Kisebbségi érzésed támad, és minden valamirevaló hazugságnak ez a leghatékonyabb terjedési módja. Megpróbálod követni a jelzőket, hogy karcos, sima, fűszeres stb. Aztán egy idő után már magad is elhiszed, hogy az a méreg, amit iszol, "tompa", meg "finom". Ha tovább haladsz, a körülötted mászkáló emberek egyre inkább válnak majd a szemedben bugris bunkóvá, akik például azt sem tudják, hogy Olaszországban nem kérünk "édes" bort, mert ott csak bor van, és az "száraz". (Száraz - értik, száraz bor, száraz ital - micsoda önellentmondás. Náluk egyébként száraz=különösen savanyú.) De hogy miről beszélek: a múltkor a téma egyik rákos sejtjeként kialakult Hír TV bornépszerűsítő műsorában csukott szemmel megkóstoltatták a nagy magyar bortermelőket egymás boraiból, kérve, hogy taláják már el, melyik melyik. Tippelhetnek a találati arányra. Volt, aki a saját borát sem találta el. De ez senkit nem érdekel, az ideológia csak terjed, mint a rák. Hisz az egyre nagyobb hazugságban egyre több pénz van, a pénz pedig öngerjesztő módon tovább terjeszti a hülyeséget. Egy idő után a borkultúra már-már a nemzettudat (boá) szinonimájává válik (egy toxikus, romlott lé, hehe!!!), és ebből már bármi és annak az ellenkezője is következhet. Olyan, mint a foci, amely a borhoz hasonlóan Magyarország határain belül méltán világhírű. Máshol meg le se szarják. Ott is van ugyanilyen lé, megterem (már miért ne teremne és romolna ott meg a gyümölcs), ahol ugyancsak a helyi nemzet lelkét szimbolizálja. A borkulturális belső kommunikációban ez a magyar nemzet egyik hatalmas sorstragédiája, hogy máshol nem ismerik el a mi ízeinket. Röhej. De még számos ága-boga van ennek a "kultúrának", ami, akárcsak az alapfeltevés, maga az értelmezhetetlen szürrealizmus.
Érdekes, hogy minden drog körül előbb-utóbb megjelenik a kultúra fogalma. (A drog egy elég egzakt fogalom, amibe a bor teljesen beleillik.) De a bor még a többi "drogkultúra" közül is az egyik legszánalmasabb fajta.
Persze ezután az összevissza handabanda gagyarászás után azért lehull a lepel: a "borkultúra" lovagjai ugyanolyan masszív alkoholisták, mint a szimpla ivós parasztember, a nap végére ugyanúgy bebasznak, mint a kocsis, a "hölgyek" pedig a magasröptű kulturális beszélgetés után suttyomban dobnak be literszám a borból. Aztán büfiznek meg pukiznak, és huggyoznak egy jónagyot. Ésatöbbi ésatöbbi, lásd fent.
Végül is: szeretem én ezt a kiszámíthatóan számító, sunyi, bugris, álentellektüel, büdi emberiséget - mondhatnám, mintegy lezárás gyanánt. De sajnos ki kell ábrándítsam a K. Olvasót. Az emberiség, a társadalom, amely ilyenné vált, nem érdemel mást, csak színtiszta gyűlöletet.

No igen, ez biztos így van: "Forradalom zajlik, az elitizmus korának harangoztak. ", de. Azért lássuk be, a blogokat a forradalmi hevület közben is jellemzően az elitista szubkultúra olvassa, egy-egy index ketrecezés nyilván behoz sok új embert, akiket aztán még a te hárommondatos, sallangmentesebb stílusod sem tart meg újabb törzsolvasónak. Azt a pár száz állandó olvasót meg általában nem zavarja az animalitás, trópusi gyümölcsözön a cikkekben. Legalábbis úgy tűnik.
(Persze pár száz olvasó, pár tíz kommentelő pont elég ahhoz, hogy a mindennapi érdeklődöknek szóló cikkedet a hozzászólásokkal szubkulturálissá tegyék, és erősítsék az olvasóban azt a képet, hogy a borról való beszéd sznobság. Ez a blog, mint műfaj sajátossága.)

Ez tetszett, ahogyan az egyszerűbb leíró stílusod is tetszik. Én persze szeretem a költőibb stílusokat is, de valóban a Tiéd lehet az, ami emészthetőbb sokaknak, és tulajdonképpen valóban ugyanannyira informatív, mint a költői változatok, sőt.

@mbv2: hm. Ez szar. Majd írok egy ekéző értekezést, vagy színházi kritikát tele káromkodással arról, amihez nem, hogy nem értek, de egyenesen a sarokból állva röhögök rajta magamban, mert rohadtul nem értem, mi folyik itt. Mert trendi.

@mbv2: ez egy elég gyenge írás, LOL.

alkohol, savak, tannin, gyümölcsösség, a korty hossza és testessége. én kb. ezeket tudom értelmezni, ennél több nekem sok (az él kedvéért: sznob). a magas ívet húzó, széles, sűrű szövésű savak és a tercier aromákban felbukkanó finom fahéjas ázott bőr számomra már audiofília.

a házigazda borleírásai egyébként elég jól eltalálják az egészséges, jól értelmezhető szintet, szvsz.

ami a forradalmat illeti... nem vagyok benne olyan biztos. hacsak a lépésről-lépésre épülő, szép lassan bővülő közösség, amely 100 év alatt megsemmisítő csapást mér az elitizmusra nem tekinthető annak.

A borkóstolás könnyű szakma, csak ennyi kell hozzá:
f.freeblog.hu/k/i/j/kijegecesedik/files/generator.html

Kedvenceim:
kerek cédrus savkép
buja citrom kesernye
kadarkás bazalt lecsengés
délceg erdei gyümölcs buké
áradó cseresznyemag vérvonal
meggyvörös avar záptojásosság
maszkulin őszibarack illatkáosz
orrbamászó tölgy tanninszerkezet
selymes vilmoskörte kvintesszencia
fás jellegű feketeribizli fanyarság

@Wrex: látom, neked sem sikerült fognod az írást...

@Parci: egyetértek :)

Első hozzászólás a szavakról:
Szóval szilva illatú vörösbor nincs, de van a különböző szilvafajták különböző érettségű, aszalódottságú illatára emlékeztető illat egyes vörösborokban. Én feltételezem, hogy a híres angol borászati szakíró Michael Brodabent nagymamája a vaníliás pudinghoz még rúdvaniliumot reszelt, manapság viszont csak a zacskós etilvanilint ismerjük.
Második hozzászólás a lélekről:
Az ember kapcsolata a borral más, mint a többi élelmiszerrel. Létrejöttének csodája mindenkiből kihozza a benne rejlő költőt, filozófust. Józanul is vad dolgokat mondanak a borról. A hosszú listából csak néhány példa. Hogyan lehet egy folyadéknak struktúrája? Aki azt hiszi, hogy a bor selymes, vegyen a szájába egy darab selymet. Lehet, hogy vannak egy borban animális illatok, de ezzel az érvvel akarjuk drágábban eladni?
A borkóstolás és a borivás kultúrája nem egy beavatottak számára fenntartott vallási szekta, vagy a szabadkőművesek titkos páholya. Nem szabad idegen kifejezésekkel, szakzsargonnal elijeszteni az érdeklődő potenciális fogyasztót. Ilyesmivel csupán néhány buta sznobot sikerülhet elérni, de a tájékozatlan, meggyőzendő fogyasztók tömegeit csak taszítani lehet.

@hegyaljai: szerintem egy szakzsargon célja soha nem az elijesztés, bízom benne -vagy inkább úgy gondolom-, hogy ez egyetlen bloggernek sem célja. Én inkább azt látom sokszor, hogy az a potenciális fogyasztó, aki elriad mondjuk az Albert által használt kifejezésektől, vagy mások asszociációjától, talán nem is potenciális fogyasztó. Persze, vannak olyan blogok, amikkel én sem tudok mit kezdeni, károsnak azért nem tartanám őket...max. megpróbálom értelmezni mit is írnak...

@mbv2: A barátnő nagyon helyes döntést hozott.

Konkrét illat- vagy ízjegyek keresése lehet érdekes játék egy borozgató társaság számára, de borleírásban nekem sem hiányzik: ha nem ismerem a bort, nem visz közelebb hozzá 5-6, egymástól különböző aroma leírása. (1-2 nagyon jellemző hasonlat persze jöhet, pl. Orsolyék legújabb kadarkája kifejezetten ribizlis, kár lenne elhallgatni.)
A referencia-dolgok ráadásul szintén elég komplex dolgok, sokszor átfedésekkel, ami kiwis, arra nyugodtan mondhatjuk, hogy kissé éretlen banános, stb., és ami mangós, az ananászos is :)
Engem nem zavar, ha valaki szereti szétanalizálni a bort; a hőbörgős a másik véglet, akit frusztrál, hogy vannak "hülyék", akik 1000 Ft-nál is többet adnak egy üveg borért, oszt okoskodnak róla.

Nagyon jó írás. A kóstolás alapvető és legfontosabb lépése az, hogy ízlik-e vagy sem. A "mennyire" és a "miért" megfogalmazása is izgalmas, de ahhoz már valóban rutin (emlékek) és valamennyire kifinomult érzékek kellenek. A rövidebb leírásokat, megfogható jelzőkkel én is jobban kedvelem, mert pl. a nagy borok összetett illatának szétbontása nagyon egyén függő lehet és zavaró ha erőltetett. Szóval csak így tovább AG!

nincs probléma. ti értékelik a bort, mi meg isszuk.

szerintem nem rossz munkamegosztás.

a mi értékelésünk: ihatatlan-meg lehet inni-elmegy -jó-kurva finom. ennyi bőven elég.

aztán az, hogy ti kiérzitek belőle, hogy a szüretkor a taposókislány belevizelt a kádba és előtte fanta narancsot ivott - hát, az legyen a ti problémátok. :-)

komolyra fordítva: mindent lehet jól (barátságosan) és rosszul (műmájereskedve) csinálni.
azaz lehet valaki úgy szakember, hogy nem kelti a fellengzősség benyomását.
valahogy úgy van ez, mint 8-10 éve volt a barrique borokkal: rohadt nagy divat volt, mindenki játszotta az eszét, hogy milyen fantasztikus a barrique bor - pedig szerintem elrontja a bort -,a ztán lecsengett a dolog, és ma már csak az issza, aki tényleg szereti.
valahol a "borértékeléssel" is ez a helyzet. a sok majom között kevés a normális.

AG, nagyon jo tema, szerintem merfoldko az iras es a leiras is.

Amikor legutobb kiment a bokam a dokit elkuldtem melegebb tajakra mert egy latinul vakeralo sznob volt. Az autoszerelom is egy sznob mert kotyogni csak a kavefozo szokott es nem a szilentblokk - mert az valami csendes haz. Tele orultekkel :)

Én azt figyeltem meg, hogy a borleírás leginkább azon múlik, hogy mennyi időt és figyelmet szánok a borra.

A legalapvetőbb analízis az az, hogy ebből nem kérek, megiszom, de nem nagy kunszt, egész jó vagy ebből sokat. Ennyit nagyjából egy pohár alapján pár percen belül el tudok dönteni.

Ha egy kicsit több időm és energiám van és a bort legalábbis jónak érzem akkor már konkrétan odafigyelek az illatra, savérzetre, koncentrációra, ízérzetre. Mármint, hogy ezek vannak-e és ha igen akkor alapvetően tetszenek-e vagy hidegen hagynak.

Ha eddig eljutok akkor már nagyjából meg tudom fogalmazni amolyan AlbertGazdásan három mondatban a lényeget.

Ha lényegesen több időm van és rendesen oda tudok figyelni a borra akkor megpróbálom megfejetni ezen előbbi részleteket. Ez nekem fesztiválokon, borkóstolókon, baráti/családi borozgatás közben sosem sikerül és ezért nem is szoktam rá kísérletet tenni. Sőt, konkrétan nem hiszem el, hogy szabad téri fesztiválos körülmények között és/vagy fél decis kóstolómennyiségből pár másodperc alatt erre bárki képes lenne.

Vagyis, ha időt és figyelmet is tudok szánni egy borra akkor szoktam kísérletet tenni az illata és az íze megfejtésére. Nem feltétlenül modoros tolvajnyelv az amire ilyenkor szüksége van az embernek. A bor illata és íze konkrétan ugyanolyan komponensekből áll mint egy-egy virág, gyümölcs vagy a hétköznapi élet megannyi más ugyancsak illatos, szagos tárgya. Ezeket a komponenseket egy tudatosan képzett, gyakorlott és kifinomult orral és nyelvvel megáldott borissza bizony fel tudja ismerni és be tudja azonosítani.

Hangsúlyozom: képzett, gyakorlott és kifinomult!

Nem elvárás és nem is reális, hogy egy pár éve borivó ember kapásból kiszagolja egy borból ugyanazt az illatot amit egy ritka trópusi virág is áraszt, vagy kiérezzen egy olyan bogyós gyümölcs ízét amit jó esetben csak tartósított és aromásított formában látott párszor (tegye fel a kezét aki evett már friss fekete áfonyát. Ott hátul tegye csak le a kezét, a cserjés áfonya vagyis Vaccinium corymbosum amivel legtöbbet találkozunk az nem ugyanaz mint a Vaccinium myrtillus vagyis a fekete áfonya)

A költészetet és az asszociációkat én amikor borról beszélek nem szívesen használom, mert ezek nagyon ingoványos területre visznek. Nem biztos, hogy az az illat vagy íz amiről én a nagymamám almás pitéjére asszociálok azt más is hasonlóan fogalmazza meg. Nem biztos, hogy ha bennem egy korty bor savszerkezete egy magas ornamentikájú gótikus épületet juttatja eszembe akkor azt másnál is úgy fog levetülni.

"Tehát nem a költészet, inkább – kis túlzással – a szórakoztatóipar részeként kell majd értelmeznünk ezt az italt." - szeretem a bort, nem vagyok nagy szakértő, de elhiszem, hogy valakit ez a dolog magasabb szinten is szórakoztat. értem, miről szól a cikk, na de ez a mondat akkora egy értelmetlen faszság :)))

"A filmet és a könyvet meg lehet magyarázni, a zenét és a bort kevésbé." - javaslom, hogy nézz filmeket, olvass, halgass zenét, és ne igyál ennyit.

Ez a kulcsmondat: "Könnyen megtörténhet, hogy egy szubkultúra akarata ellenére szektának mutatja önmagát."

Es a borkostolok direkt szektanak mutatjak magukat. Lasd a @Wrex altal idezett szoveget. Laikusnak vagy taszito, vagy rohelyes.

Pont olyan mintha ket informatikus beszelgetne a sajat belso szaknyelven. Ez alapjan az egyszeri paraszt sosem erti meg hogy mirol karattyoltok.

@szferi: ezt most nem értem. Nekem rég szar az a zene, amit meg lehet magyarázni..."Gondolta a fene"...ismerős?

Egyszer voltam Göngyöstarjánban egy nagyon kultúrált borkóstolón sokadmagammal.
A lényeg: A végén amikor feljöttünk a pincéből mindenki dűlöngélt volt aki énekelt is. Ha jól emlékszem jó borok voltak. Azóta is vettem már bort. Attól is dülöngéltem. Szeretem a bort. Nem érzem az ízét abban az értelemben, hogy meg tudjam mondani, hogy egy bor a balaton melyik oldaláról származik, de pl. tudom, hogy melyik Egri bikavér ízlik jobban.
Meg , hogy árt. :-)

@we: az egyszeri paraszt legtöbbször meg sem akarja érteni, hanem kapásból vinnyog, ha azt látja, hogy valaki megszagolja a bort -mint azt a mellékelt példa is mutatja. Nem inkább mondjuk te akarod szektának látni, mert nem időznél vele, hanem inkább húzóra meginnád?

@jojoka: de gondolom, nem baj, ha valaki meg tudja mondani :D...és azért bízom benne, hogy Gyöngyöstarjánban nem Bikavért kóstoltatok :D

@lackó: nem

@we: Ne érts félre, nem piszkálni akarlak, csak én sokszor inkább azt látom, hogy legtöbbször inkább arról van szó, hogy sokan meg sem próbálják érteni azt, ami történik, hanem inkább túllépnek rajta, amint lehet és inkább cikizik, vagy sznobozzák azt, aki időzne.

@we: hanem? :D A szöveg arról szól, hogy az egyszerűség néha több -ezzel egyetértek maximálisan. Vannak akik többet éreznek a borban, ezt megfogalmazzák, de azt nem látom, hogy mi a gond azzal, ha egy borra azt mondjuk, hogy gyümölcsös, ásványos, vagy tapadós, húzós...ez valóban annyira érthetetlen lenne?

@lackó: a zenéhez sokkal kevesebben értenek, mint a borhoz, ez tény.

Egyébként nem értem, szted mi lenne, ha a semmitmondó egyedi asszociációk helyett a borkóstoló az mondaná a muskotályra: ennek bizony jellegzetes muskotályszaga van :), egyből vágná mindenki, miről van szó. Erre ezt lehet mondani, hogy nem lenne jellemző leírás, nade ha körteszagot érez valaki, nem mondja meg, hogy vilmos, hardy, vagy alex, pedig nem mindegy :)))

Régen én is mély ellenszenvvel olvastam a szerteágazó borleírásokat, egészen addig, amíg meg nem tanultam kóstolni, és rá nem jöttem, hogy milyen hosszan el lehet babázni egy deci borral, és mennyi mindent kap tőle az ember. Kulturális újságírói praxisból kiiindulva talán úgy érdemes írni egy borról, hogy aki olvassa az írást, el tudja dönteni, hogy lehet-e köze ehhez a borhoz, megissza, ajándékba adja, vacsorára viszi, vagy inkább elballag mellette. De ez csak egyetlen lehetséges szerzői attitűd.
Én egyáltalán nem tudom egyébként, hogy meddig érdemes elmenni a költőinek nevezett leírásban, és hogy pontosan mivel lehet feleslegesen felidegesíteni az olvasót, és mi az, amit akkor is elfogad, ha még nem kóstolta a bort. Talán a szándék a legfontosabb, amivel az ember létrehozza az írást, ha az nem ködös, nem nagyképű, ha abban közvetlenség és odaadás van, akkor talán kedvelni fogják azt írást is, a bort is.
Egyetértek azzal, hogy forradalom zajlik, de reméljük, ez a minőség forradalma is lesz, és együtt megyünk be rengetegen abba a paradicsomba, ahol a bor és az étek a lelket is jó magasra emeli.
Ez egyébként rajtunkl is múlik.

@szferi: ...körteszagot érez a borban...

@lackó: Az nem baj ha meg tudják mondani, de nem valószínű, hogy otthonra azért veszel bort.
Márpedig azért megy az egész kultúrmaszlag, hogy otthonra vedd meg. Nem bikavér volt talán valami Cuvéé szóval nem úgy hívták de valószínűleg ha átvittük volna a hegy másik oldalára akkor megkapta volna a Bikavér nevet.

@szferi: azért azt nem mondanám, hogy a gyümölcsösség mondjuk semmitmondó jelző...egy példa: sokan jönnek fesztiválokon azzal, hogy édes pirosbort keresnek, ez nem új. Nincs. Ennyiben le is lehetne zárni, de ha azt kérdezed, hogy megkóstolna-e egy olyan bort, ami tele van gyümölccsel és minimális benne tannin, vagy a húzósság és ezek után palackszámra hordja...vagy bejön a boltba és azt mondom neki, hogy hát ez olyan kékfrankos jellegű...szerinted mit tud kezdeni vele? Én nem magam miatt teszem, hanem, ha valaki kevésbé ért hozzá, akkor ne érje csalódás, mert esetleg mást várt -de ez nem a nagymama 2 éves szilvalekvárja a 42 éves diófa alatt, szénaboglya mellett, távolban legelésző birkákkal stílus...ráadásul abszolút nem egzakt a dolog, de segít.

@Bortó: A szaglás mint érzékelés a törzsfejlődés során nagyon korán alakult ki, az érzékelő idegsejtek vége rendkívül közel van az információt feldolgozó agyterülethez. Az orrüreg tetején elhelyezkedő szaglógumók az úgynevezett limbikus rendszernek továbbítják az információt, és szoros kapcsolatuk van a hipokampusszal is. A két agyi terület közül az első az érzelmi alaphangulatért is felelős, a második pedig az emlékek megőrzése szempontjából játszik jelentős szerepet. Szemben a látással és a hallással nincs közvetlen – csupán áttételes – kapcsolat a képi-fogalmi gondolkodásért felelős agykéreggel, a fali és homloklebennyel. Azaz a szaglásnak nincs másodlagos agyi központja. Ezért van az, hogy az illat érzékelésének pillanatában azzal kapcsolatban érzelmi viszonyunk rögtön tisztázódik, míg az, hogy milyen is az illat, csak később egy-két tizedmásodperc után, annak a gyümölcsnek, növénynek a nevével tudjuk beazonosítani, amelynél hasonlót tapasztaltunk. A szagok általános kategóriáira nagyon kevés fogalmat használunk, melyek többsége érzelmi állapotot és nem objektív tulajdonságokat ír le. Illat-szag, kellemes-büdös, szúrós-lágy. Tehát az általános kategóriák szókincse korlátozott, amit a köznyelvben illatnak nevezünk, az inkább eredetére utal. Közben az érzékelés az anyanyelvi, képi-fogalmi gondolkodás megkerülésével zajlik.

@jojoka: hidd el, nagyon sokan jönnek be hozzám konkrét elképzelés nélkül, akik igenis igénylik a segítséget, mert nem tudják megfogalmazni, hogy mit szeretnének, de tudni tudják és ehhez egy pár szavas segítség, vagy leírás nagyon fontos...és ez nem kultúrmaszlag.

@lackó: Ha pl. Szarvasgombás vaddisznópörköltet tálalnék a vendégeknek utána valami különleges édességgel akkor én is megkérdeznék valakit, hogy ajánljon mellé bort. De a bulikon csak az szokott elhangzani, hogy vagy sört vagy bort kérnek.

@jojoka: na, ez látod így van, de akkor ez egy teljesen másik célközönséget jelent...nyilván egy bulin épeszű ember nem beszél a savakról...max, amikor kifelé jönnek :D

@mbv2: asszem neked agyadra ment a cefre

@lackó: a gyümölcsösség nyilván nem az, és egy csomó más jelző is irányt ad, de ha azt olvasom egy muskotályról, hogy érezni benne x féle gyümölcsöt, aztán meg a háttérben még ezt meg azt, a lecsengése meg további két íz, hát, mit mondjak... a bárányfelhőkbe is mindenki mást lát bele.

Én bírom Gazda Albert írásait és tisztelem a hozzáállását, de a borról ő sem tud nem modorosan írni (sajnos). Mondjuk a hokiról sem :)

ja és, kurvajó volt az első komment, találó karikatúra, egyedi stílus, alig valami modorosság... bravó @mbv2: :)))

@szferi: na most akkor tisztázzuk: a nem-modorosság tulajdonképpen azt jelenti, hogy valamiről csak annyit mondunk, hogy bassza meg, ez kurva jó?

@szferi: amúgy meg persze, hogy egy csomó mindent bele lehet látni, de hadd idézzem Weér Yvot: "Az illat és az íz szempontjából a szerves savak (pl. borkősav, ecetsav, almasav, citromsav), a fenolos vegyületek (pl. antocianin), a nitrogéntartalmú vegyületek (pl. aminosavak), a különféle aromaanyagok (pl. aldehidek, észterek, terpének, polifenolok), az ásványi anyagok (mindenféle anionok és kationok formájában) stb. játsszák a legnagyobb szerepet. A vegyületek egy része persze szagtalan-íztelen, de amelyik nem ilyen, és a borban eléri a mennyisége az érzékelhetőségi küszöbértéket, azt a gyakorlott és érzékeny orrú kóstoló "ki tudja szagolni". És ez nem azonos azzal, amikor te leturmixolsz mazsolát, sárgabarackot, dinnyét stb. A borban ugyanis olyan vegyületet illatát lehet érezni, ami a mazsola vagy éppen a sárgadinnye karakterét meghatározza – erre utalnak a borleírások, hogy szemléletessé tegyék a kóstoló élményét. De amit a kóstoló érez, egyenlő a mazsola vagy a sárgadinnye illatával, hiszen e bizonyos vegyület mellett azokban a gyümölcsökben is még számtalan, az illatukat és ízüket meghatározó más összetevő található." Tehát ez ott van benne, ez a tiszta kémia része...van aki ezeket leírja, van aki meg is érzi...de ez nem gondolom, hogy "modorosság" lenne.

@we: Ez nem érv, ugyanis minden 'szaknyelvre' igaz.

Akit nem érdekel a képzőművészet (képzetlen:), annak elég, hogy neki egy kép tetszik vagy sem (kb: hogy mutatna a nappaliban).

De ettől jelentősen eltérően értékel (és/mert mást, többet lát) egy képzett szem.

Egy csendéletet ábrázoló kép lehet giccs(kannás bor), lehet alkalmazott grafika (technobor), lehet kézműves termék(.) és lehet művészet(...) is akár.

Ez a posztmodern (elnézést:) bor kérdése is: szórakoztató zene vs 'komoly'zene, tömegkultúra vs elitkultúra, konzumipar vs kézműves termék stb.

És igen, kell egy érthető nyelv, bár amikor borokról beszélünk, olyasmiről próbálunk beszélni, amiről nem lehet.
Mégsem szabad hallgatni róla.

@lackó: nem könnyű mellőzni a modorosságot, keveseknek sikerül, a cikkírónak sem; nekem sem szokott. egyébként egy "bassza mge, ez kurva jó" - val biztosan elkerülhetjük ezt a hibát, csakhát ez nem mindig elég.

@lackó: a szakmaiság nem modorosság.

@szferi: akkor miről beszélünk tulajdonképp? :) Az első hozzászólás, ami annyira tetszik neked, pont a szakmaiságot vitatja a bor esetében...kérsz egy fröccsöt? :D

Az ízlik - nem ízlik nem biztos hogy elégséges.

Az Együnk szart - egymilliárd légy nem tévedhet bölcsessége; avagy hogy a két remix-király, Bartók és Kodály sem lehet hazájában próféta, ellentétben a 3+2 lagzipopjával arra mutat rá, hogy az ízlés nem ízlés kérdése.

Hanem fejleszthető, tanulható.

Vegyünk egy személyes példát: '88-ban a vörösboros kóla ízlett, '98-ban a villányi bonbomba, 2008-ban a kadarka, most meg éppen a rajnai...

Nemrégiben kóstoltam kb. huszadmagammal borokat, többen is elemezték ugyanazt a bort, és néha azt éreztem, ez nem is az, ami az én poharamban van. De azért sok volt az egyezés is. Arra is rájöttem, hogy sokan nem ismerik elég jól a gyümölcsöket, és ezért könnyen rámondják valamire, hogy fügeízű, vagy szilvaízű vagy datolyaízű, mert valamit éreznek. Ez zavaró lehet annak, aki mondjuk egy szilvásban, vagy termést hozó fügebokrok között nőtt föl, tehát beléivódott a friss gyümölcs íze, illata.

@szferi: Éppen hogy nem faszság.

A zene és a bor a nyelven túl van (és igen, a film általában innen)

@szferi: nem, mert eleve nem lehet jó az olyan 'karikatúra', amely nem szereti alanyát...

@lackó: összemosódott a két dolog, szerintem a cikk modoros, az első komment nem igazán - szerintem egy jó karikatúra.

A szakmaiságot annyiban támadtam, hogy az illat- és ízérzékelés nem egy egzakt dolog, bizonyos szint felett értelmetlen ezzel fárasztani a mezei fogyasztót. sokszáz vegyület épít fel egy összetett ízt, egy ilyen egyedi vonásait más összetett ízekkel leírni eléggé szubjektív dolog tud lenni.

@lacam: szereti, perpillanat is fogyasztja...

@szferi: szerintem meg egy olyan karikatúra, ami komolyan gondolja, amit ír -és ettől el is veszti könnyedségét és humorát. Másrészt pedig csak azt lehet fárasztani, aki fáradni akar...számos olyan blog, helyzet, hely van, ami kerüli ezt, szerintem a fogyasztó is van annyira felnőtt, hogy tudjon válogatni.

@mbv2: az utolsó két mondatod kivételével abszolút egyetértek a kommenteddel (09:16:08). Gratula!

P.s.: kedves Termelők, "gyümölcsön és alkoholon" kívül mást, (mérgeket) ne gyömöszöljetek a borba, lécci!:)

@szferi:
"sokszáz vegyület épít fel egy összetett ízt, egy ilyen egyedi vonásait más összetett ízekkel leírni eléggé szubjektív dolog tud lenni"
Azt hiszem viszont, hogy ez egy fontos pont: a szubjektív nem feltétlenül értelmetlen, csak legfeljebb valakinek nem tetszik.
Sokakat szórakoztat, hogy egy bevallottan szubjektív szűrőn keresztül kapnak egy leírást egy összetett dologról, ami nekik általában ízlik.
Ez lehet szórakoztató, és, ha kiszúrted, hogy kinek (melyik borbloggernek) az egyedi leírásai alapján választott bor szokott neked tetszeni, akkor lehet hasznos is.
Akkor miért támadjuk? Nem mondom, hogy nem lehet túlzásba vinni, öncélúan csinálni ezt, de épp az itteni házigazdánkat ilyesmivel nem lehet vádolni.
Azaz lehet, csak nem lesz igaz a vád :-)

Énszerintem meg ha az átlagember valami, bármi iránt elkezd érdeklődni, akkor elkerülhetetlenül át kell esnie egy sznob perióduson. Vannak tiszteletreméltó emberek, akik minden körülmények között meg tudnak maradni legalább viszonylag alázatosnak, le a kalappal előttük, de az emberek többsége, én, te, sajnos nem ilyenek vagyunk. Mikor az ember elkezd érdeklődni egy ismeretlen terület iránt, akkor első körben megtanul néhány nagyívű igazságot. Pl. olyanokat, hogy "a német autók a legjobbak", "az olasz futballban alattomosak a védők", "csirkehúshoz fehérbort iszunk", "szandálhoz nem veszünk zoknit". Szóval ilyenekből egy párat, kevésbé blődeket is.

Közben a tanulással elengedhetetlenül együtt jár a dolgok megbeszélése: az nem úgy megy, hogy leülök, és csöndesen megkóstolok 5-6 ezer bort, elolvasok néhány ezer oldal szakirodalmat, míg úgy nem döntök, hogy most már tudok eleget ahhoz, hogy megszólaljak. Nem, ez úgy működik, hogy mikor az ember érdeklődik, akkor beszélni is akar a dologról. Csak még nem tud, mert még az elején van, ezért jobb híján próbál úgy csinálni, mint a nagyok, meg persze ismételgeti a fent említett nagyívű igazságokat. Pont mint a kisfiúk, mikor autókról beszélgetnek az iskolaudvaron.

A kezdő érdeklődő nagyon szereti a laikusokat, mert nekik viszonylag könnyű újat mondani, és elég valószínű, hogy nem ég le, ha véletlen marhaságot beszél. És mivel a kezdő érdeklődő lelkes, sokszor nem veszi észre, hogy a kutyát nem érdekli az ő újdonsült hóbortja. Amikor a kezdő érdeklődő valami viszonylag drága, a többség számára ismeretlen, ugyanakkor éppen divatba jövő dolog iránt érdeklődik, akkor tuti, hogy lesznobozzák párszor, és nem is alaptalanul.

Különösképpen igaz ez az evés-ivás területére, mert az evés-ivásra minden ember nagyon érzékeny: ezt a freudisták biztos megírták sok könyvben, az ember legelőször is az édesanyját eszi, mármint a magzatvizet issza (most már tudjuk, hogy nemcsak a köldökzsinóron jön a táp, a magzat bele-belekortyol a magzatvízbe is), aztán az anyatejet, ezért az evés-ivás az konkrétan az anyánkat szimbolizálja (nem véletlen, hogy Jézus is kenyérré meg borrá akar válni), ezért ha valaki azt találja mondani, hogy az, amit eszünk vagy iszunk szar, az kb. olyan, mintha lekurvázná az édesanyánkat. A kezdő borkedvelő vagy gasztrofasiszta ezért aztán különös gyűlöletnek tud örvendeni, ha nem vigyáz (és, mint fent kifejtém, nem vigyáz, mert lelkes). Meg lehet figyelni: nem azokat irritálja igazán a borsznob, akik sosem isznak bort, hanem azokat, akik rendszeresen isznak, csak nem figyelnek rá, hogy milyet.

Pedig a sznobizmus nem olyan borzasztó dolog. Aki kigyógyul belőle, azt alázatra tanítja, aki nem, azon meg haláláig jót röhöghetnek az ismerősei. Hol a gond?

@szferi:
"a szakmaiság nem modorosság."

Kérdés, hogy mikor kell szakmainak lenni. Teljesen más élmény valamelyik jobb borász pincéjében vagy borházában kóstolgatni a borokat, ahol, ha az illető jó mesélő, akkor meghallgathatjuk az adott bor történetét egész onnan, amikor az ükapja megvette azt a pár holdat a háromtölgyes dűlőn, a termesztés fortélyait, sőt, az adott fajta kialakulását és a végén persze sor kerül a bor elemzésére is.

Megint teljesen más, amikor valakivel a teraszon kinyitunk egy palack jóféle bort és az illető azon kezd el lamentálni, hogy ez a harmadvonalú illatbeütés, amit csak marginálisan lehet érezni a szeder mögött diszkréten elbújó vanília mögött, az széna, vagy szalma-e.

@lackó: irónia is van a világon. Üdv!

@mistinguett: nagyon igaz amit írsz, csak senki sem érti, hogy kinek is szántad a célzást, nagy is a csend. bölcs vagy ;)

@szferi: magába issza a borkultúrát?:)

mert hogy az említett írás nem (csak) a borról szól

@mistinguett: lájk

@szferi: tudom, csak itt még nem találkoztam vele :) Üdv!

@ezüstujj: A kellemes étkezéshez, borhoz kapcsolódó illat és ízélmények rögzüléséhez fiatalnak és éhesnek kell lenni! Ki volt éhes a mai húszévesek közül 3-8 éves kora között, amikor ezen ízélmények a gyűjtésének van itt az ideje? Ezért fontos akár ötvenévesen is megkóstolni a lehetőleg sokféle gyümölcsöt, vadvirágot, persze kerülve azt a törpe kisebbséget, amelyekről közismert, hogy mérgezőek, és még egy ilyen kóstolgatással is komoly bajokat okozhatnak. Ki kell szívni az akác virágjából a mézet, meg kell kóstolni a sóska (Rumex), és a madársóska (Oxalis) levelét, és lehetőleg a fáról, az ott teljesen beérett gyümölcsöket. A zölden leszedett, hűtőhajóban szállított, kényszerérlelt banán illata, íze nem olyan, mint a növényen beéretté. Persze amikorra a dér megcsípi a kökényt, elég hideg van ahhoz, hogy sokan nem is akarnak kimenni az erdő szélére és megkóstolni, hogy milyen. Más a dió íze, amikor a magról még könnyedén le lehet húzni az éppen, hogy csak sárguló hártyát, mint amikor már enyhén avasodva összedarálják süteményhez.

Úgy látom elég sok "egész kivételes eset" van...:D

@dalton1: az évezred kommentje!

@lackó: @szferi: Hát, igen, amit Wrex ír, az számomra sem túl izgalmas, de azért van annyi öniróniám, hogy értem, miért tud rajta röhögni egy fél világ :)

Nekem még kéne egy picit több ügyesség a bullshit-generátorba, hogy a hasamat fogjam, de amúgy jó volt a gondolat.

Sajnos a borleírásoknál az egyéb illatok használatára vagyunk utalva, önmagára a borra nem utalhatunk vissza azzal, hogy "borszagú".

Akihez már ment haza az asszony azzal, hogy gyönyörű székeket talált a konyhába, majd úgy írta le, hogy "Hát, olyan székek. Szépek." az egész biztos azonnal megérti a probléma mibenlétét :)

Ritkán használjuk az orrunkat, valljuk be, nehéz az illatokat felismerni a mindennapokban. Persze, hogy viccesnek hat az egész!

@altero: No akkor menjünk bele. A modorossághoz hozzátartozik, hogy ne legyen komolyan, őszintén, és hitelesen mondva, amit mondasz, épp ettől modoros. Magában ugyanis bármely szöveg lehetne modoros. Albert szavaiban mi a modoros? Nem komolykodó, nem akar túlmutatni önmagán, épp ezért hiteles. Tényleg úgy is gondolja, amit leír. Ez hogy a fenébe lehet modoros? Szerinted mi a jelentése/definíciója a modorosságnak? Szerintem általában csak egy félreértés/komolyan nem vevés van az egész mögött. Ilyen pl. a modoros blog néptáncos, meg borkóstolós korai bejegyzése - azért szar, mert nem karikatúra, csak leírja, hogy egyes emberek mit mondanak komolyan. De mivel mindkettőt csináltam, sajnos meg is tudom mondani, hogy tényleg úgy is gondolják. És az úgy lehet elmondani. Mivel nem parodizál a szöveggel, ezért csak annyira futja a szerzőtől, hogy "mi kinevetjük az ilyeneket". De hogy miért lenne ez értékelendő, ha komolyan is lehet venni, az máig sötét. Szóval, mi is az a modoros?

Akkor már én is idéznék egy ideillőt (valahol a blogfolyamban fellelhető az eredeti):

"Figyi: ez úgy működik, hogy ha valaki az érzékszerveivel és az egész lényével belemegy valamibe, legyen az opera, bor, festészet, stb, az előbb-utóbb szert tesz az adott területen olyan ismeret- és tapasztalathalmazra, ami megfelelő kortikális komplexitás mellett szükségessé teszi számára, hogy az ismereteit, élményeit az adott terület valamely egyedével kapcsolatban értékelje. Na most ha az ember ismer és nem sznobizmusból, hanem őszinte rágerjedésből 300 féle vörösbort, 500 operát, 320 féle 300 lóerős sportkocsit, stb, akkor kénytelen eltekinteni " baszott jó kis bor", a "gecire énekelnek benne" és a "megy mint a geci", egyébként roppant spontán és antisznob, de a finom distinckciókat nélkülöző, nem-modoros kifejezésektől.

Tessék megérteni, hogy a nyelv képes, és alkalmas arra, hogy az ismeretek és tapasztalatok valamely területének árnyalt, csak hosszú, és sok energiabefektetéssel elérhető mélységében leírjon, és differenciáljon dolgokat.

Tessék megérteni, hogy vannak emberek, akik használnak szakzsargont, mert többet konyítanak valamihez, mint az egyszerű oktondi fikagép.

Lehet a szakzsargonon röhögni, meg pellenglérre állítani, de érdemes elagyalni azon is, hogy nem lehet-e, hogy egyszerűen arról van szó, hogy a tisztelt posztolók és fikázók egyszerűen totálisan tökök az adott témához, és egyszerűbb (stílszerűen) savanyú a szőlő alapon gondolkodni, mint megkóstolni több év alatt sok tucat bort, és elkezdeni konyítani valamelyest hozzá, vagy valamihez, bármihez.

Nem minden írható le fizikai, matematikai algoritmusokban és képletekben. Mit kezdjen az egyszeri borblogolvasó azzal, hogy megadják neki az adott bor kémiai összetételét betűs-számos képletekben? Semmit, kitörölheti a valagát vele, attól ő nem fogja tudni, hogy az adott bor vajon tetszeni fog-e neki vagy sem. Tessék tudomásul venni, hogy számos olyan területe van a világnak, ami nem definiálható objektív képletekben, nem matematizálható, vagy minek. Ezek a területek csak a nyelven keresztül válhatnak megismerhetővé, ezért örüljünk a málnás utóíznek, és a finoman lecsengő tanninnak."

@mbv2: Az alapvető hiba az, hogy te az ecetesedésről beszélsz, hehe. Ugye, hogy jó azért, ha megismerjük a szagokat? Olyan bort tényleg nem érdemes inni, ami eleve olyan, mint az ecet :))
A bor is csak akkor lesz olyan, hoppá, ha megromlik. Deszar.

Szemét dolog, tudom, de mivel sok termelő borát felismertem már vakkóstolón, ezért nem igazán érint meg, amit mondasz. Az sem nagyon érdekel, hogy tudnak kóstolni a termelők. Én ezt a sportot űzöm tudom, hogy hiteles, mert ismerem a hiteles arcait, a többi nem nagyon izgat. V
Mások hülye kis labdákat ütögetnek és kergetnek ész nélkül körbe, váljék egészségükre.

Vicces lenne persze egy honlapon egyéb tudatmódosító szerekról, pl különböző kokainokról szóló leírásokat olvasni, még ha nem is próbálnám ki :) csak ilyet asszem nem csinálnak...

Jól indul a szöveged, de valahogy nekem elveszett a fonál a végére. Ellenben jól kezeled, hogy kirúgott az asszony :)

Más:
Hát, ha ez a sznobság, vazzeg, akár kedves borkóstolók is, akkor mit szólnátok az évjáratos szardíniához? Mert létezik, és állítólag nem véletlenül :)
Pl:
buvosszakacs.blog.hu/2010/02/04/ertekes_szardiniak

@Derékhegy: az évszázad kommentje!

@Parci: Az évtized kommentjei! :D

Kössz!

@Szomjas Gödény: Számomra az ő írásai azért modorosak, mert túlzottan és erőltetetten próbál mértéktartóak lenni, ezzel akar megnyerővé válni és magát más borszakértőkhöz képest eltérően definiálni, miközben a túlzott és ráerőltetett tárgyilagosság átsüt minden során. Valahogy ezt érzem valamennyi írásánál. A modorosságnak nem feltétele, hogy az illető nem így gondolja, hiszen amikor már egy viselkedési stílus válik belőle a folyamatos megfelelni vágyásból vagy felvett szerepekből és végül az ember személyigéből árad, akkor az ugyanolyan feltűnő. Ezt nem AG-ra mondom, én csak az írása stílusát illettem enyhe kritikával, őt magát nem ismerem. De messze nem olyan éllel írtam, mintha pl. Kovács Ákos médiabeli személyiségét vettem volna górcső alá.

meg kell nyugodni

@altero: Köszi a magyarázatot! Ez a modorosság téma nekem mindig elég megfoghatatlan volt, pláne a modorosblog példái alapján elindulva, így jó hallani a megfontolásokat is mögötte. A "felvett szerepek" a kulcsgondolat nálam is, ezt hívom én "hiteltelenségnek", és "komolyan nem gondolásnak". De mondjuk ebből az irányból nézve nekem még épp nincs gondom.

Igen, Albert valóban óvatosan fogalmaz, mert sokszor kényesebbek a témák, mint hogy valami tetszik/nem tetszik. Albert számomra már régen nem fogyasztói blogot ír, hanem egy ideje felvállalt egy sokkal nagyobb, központibb, és épp ezért diplomatikusabb szerepet a magyar borvilágban. Ami fontos is, és nehéz is, de pl. többek közt ezzel jár.

köszönet az eddigiekért, néhány felvetésre válaszolnék, azokra nem, amelyek magukért beszélnek

@mbv2: "a borkultúra lovagjai ugyanolyan masszív alkoholisták, mint a szimpla ivós parasztember, a nap végére ugyanúgy bebasznak, mint a kocsis"

ennél sokkal rosszabb a helyzet, vannak ebben a szubkultúrában olyanok is bőven, akik egyáltalán nem isznak, ezért aztán soha nem is rúgnak be. de ne feledjük, a futballszakíró sem szereti a futballt, a filmkritikus sem a filmet

@idelle: "nincs probléma. ti értékelik a bort, mi meg isszuk."

én is iszom

@szferi: "értem, miről szól a cikk, na de ez a mondat akkora egy értelmetlen faszság :)))"

valamit nagyon elronthattam, mert szándékaim szerint ez lett volna a kulcsmondat

@jojoka: "Szeretem a bort. Nem érzem az ízét abban az értelemben, hogy meg tudjam mondani, hogy egy bor a balaton melyik oldaláról származik, de pl. tudom, hogy melyik Egri bikavér ízlik jobban."

lényegében én is így vagyok ezzel

@altero: hát ezt jól megkaptam :)

@AG 2.0: Meg. Ráadásul a tiédtől eltérő, de föltétlenül modoros stílusban :D

@hegyaljai: Egyetértek, én is fontosnak tartom az önképzést, viszont az is igaz, hogy ha szorgalmasan gyűjti az ember az ízeket, kicsit magára marad, amikor annak kell elmagyarázni egy bor ízét, akinek a cukros üdítő az alapélménye, és az akácvirág ízéről, az aranyvessző virágának illatáról vagy madársóskáról nem tud semmit.
A pálinkásoknál már felmerült az is, hogy egységesíteni kell a terminológiát, talán a 'marcipánosság' már ugyanazt is jelenti minden leírás esetében, de egészében persze ez sem üdvös módszer. Egy ismerősöm mesélte, hogy ő borászati szakközépben végzett, és nekik megtanították, hogy az egyes kifejezések milyen ízeket jelentenek. Ő utálta az egészet, mert neki nem az volt a meggyíz például, amit annak kellett tartani.
A pálinkások helyenként tudatosan dolgoznak azon, hogy legalább a lekvárokat, aszalt gyümölcsöket rendesen megismerjék a kóstolók. De van, ahol kiviszik őket a barackosba, és meg lehet kóstolni a friss gyümölcsöt.

@altero: épp az imént írtam erről valakinek azt, hogy van igazságod, hiszen tényleg kimódolt a stílus, és tényleg visszafogottabb, mint amilyen általában vagyok. a jégkorongban és a boron is. de azt is íartam, hogy abban, remélem, nincs igazad, hogy a mértéktartás póz. mert ugye pontosan azt próbálom leírni minden borról, amit gondolok róla

Jó cikk.
Gondoltam, írok valami okosat, modoros vagy modortalan stílusban. Aztán, hogy elolvastam a kommenteket, rájöttem már nincs mit;)

Azért a klasszikus "Gondolta a fene"-effektus mindig megmosolyogtat :): "mert túlzottan és erőltetetten próbál mértéktartóak lenni, ezzel akar megnyerővé válni".

Most elképzelem, ahogy AG otthon egy üveg bor mellett mantrázza, hogy "megnyerővé akarok válni, megnyerővé akarok válni" :D

@mbv2: Ne haragudj, de szerintem hülye vagy, mint a segg. Tudod mi a méreg, baromarcú. A light cola, meg az energiaital. Ha nem tablettábol pancsolt bornak nevezett hugyról van szó, akkor az tiszta szőlő lé. Aki issza, az nem feltétlenül alkoholista, mert a bor egyébként egy táplálék. A sör is, de az főzve van, ennek ellenére mégis tele van tápanyagokkal és vitaminnal. Mindenből lehet sokat fogyasztani, cukorból, zsírból, stb . . . Nyilván borból is. De sokan nem a tudatmódosító hatása miatt isznak pár deci bort naponta, ahogyan te gondolod. Úgy fogyasztják, mint a salátát, gyümölcsöt, desszertet. Kiegészítik vele az étkezést, ha érted, amit mondok. A drogok többségére ez nem igaz, azokat az idegrendszerre kifejtett hatásuk miatt veszik magukhoz a népek. Maradjunk annyiban, hogy van valami, amiről fingod sincs, csak elkezded itt osztani az észt. Jobban tetted volna, ha inkább hallgatsz.

@mbv2: Tudod, ezzel csak az a baj, hogy ennyi erővel beleköthetünk a nyaralásba, a TV-be, az autóba, az internetbe, a pizzába és a borotvált muffba is... :-) Mindegyik több, mint ami föltétlenül szükséges... de ha szereti az ember...? :-)

A ket előző komment aranyat ért...:D

Na, kiengedték a kondát a végére, de jó.

@dalton1: Ki kéne írni, hogy a trollokat etetni tilos? :)

@mbv2: ezt itt ne

@mbv2: Először is kikérem magamnak, hogy besorolsz a kondába!
Minden mást szívesen megbeszélek veled direkt elektronikus postán. Gondolom AG 2.0 örömmel megadja elérhetőségemet.

@hegyaljai: jó, hogy nem a művház előtt akarsz verekedni te is :))

Meglehetősen sok komment érkezett, sőt kimagaslóan sok. Látszik érzékeny helyre tapintott a Gazda.

Az értékelésben fontos a hely és idő. És az is fontos, hogy a bor értékelése ne távolítson el a bortól magától.

A Nagyításról és a filmművészetről sem érdemes olyan társaságban beszélgetni, ahol a többségnek Adam Sandler a csúcs. A borok és a róluk folyó eszmecsere - egy bizonyos szinten - igenis igénylik a szakmaiságot és a laikusok számára idegesítő kifejezéseket. Ha valakinek ez sznobizmus, ám legyen. Simán képes vagyok "ilyenektől" lenyelni e nem túl hízelgő jelzőt.
Mindenesetre kevés embernek sikerül szórakoztatóan beszélnie a borról, úgy hogy szakmailag is rendben legyen, de közérthető is maradjon, de ez az élet más területein is kevesek kiváltsága. Úgy hívják tehetség, abból meg kevés van.

@mbv2: Talán érdemes volna kicsit visszatekinteni a közelmúltba. 8-10 évvel ezelőtt megszülettek a borújságírók. Ők voltak azok akik lehet, hogy azelőtt ívhegesztőként tevékenykedtek vagy másban voltak sikeresek vagy sikertelenek, mindenesetre meglátták ezt a piaci illetve megélhetési rést. Hirtelen sok-sok borrovat és ezeknek írói született meg. Ez önmagában nem baj! Az már baj ha ezek a "profik" jól hangzó szlenggel és frázistömeggel helyettesítették a dilettantizmust és a hozzánemértést. Persze mindezt azonnal támadó hangnemben és sok arroganciával, mert hát az erőteljes támadás fél siker. Gál Tibor mondta egyszer, hogy a jó borról nem kell sokat dumálni azt meg kell inni és kész. Mert a bort azért készítik, hogy megigyák. Voltak divatok. Divat volt Gere és Bock borokért odalenni. Persze nagy kockázatot ezzel nem kellett bevállalni. Ma ha egy termelő 500 palacknál több bort készít az már bűnözőnek számít. Csak a kézműves az igazi. Mondják egyesek és ez nyilvánvalóan hülyeség, de van aki erre vevő. Aztán meg a csúcshülyeség a Terroir borok kategória. Hogyan is lehetne jó borokat csinálni ott ahol nincs jó Terroir? Ügyesen már megint sikerült feltalálni a homokot! A marketing nagy úr és a fogyasztó hagyja magát hülyíteni, mert hogy is nézne ki, ha egy bor csak úgy egyszerűen filozófiától mentesen finom volna és még nem is volna drága. Kell ilyen nekünk egyáltalán???????

@Kóstoló: Ha felsoroljuk elődeink leltárát, nem nevezhető dicsőséglistának. Ugye a metszést a szamártól tanultuk, az első borász pedig a részeges Noé volt, aki a lányaival hált. Mielőtt a bor körül legyeskedő pincérek, szakírók kárörvendve összedörzsölnék kezüket, el kell árulnom nekik, hogy a sommelier, az eredetileg öszvérhajcsár, aki az utazó királyi udvar tagjainak vizet és bort kínált. Ami pedig a kolostorok kódexmásolóit, az első történetírókat illeti, akik a borról is először írtak, róluk, Anonymus és mások példáján is tudjuk, hogy szívesen írtak kedvezőt azokról a birtokosokról, akik a kolostornak adományoztak. Tehát visszább az arccal!

@spajder: Valóban nehéz tudományos vagy esztétikai kérdésekről érthetően és érdekesen fogalmazni.

Minden függ a kontextustól is. Nem mindegy, hogy szakmai rendezvényen, a boroscímkén, vagy baráti társaságban halljuk ugyanazt az információt.

Ugyanakkor azt sem tartom szerencsésnek, ha az utcán menve meghall valaki egy beszélgetést (mondjuk politizálnak), és fogadatlan prókátorként kifejti a véleményét.

"Aurea mediocritas": "Arany középszer".

@mbv2: Engem sorolhatsz bárhova, hegyaljaival ellentétben én nem vagyok hajlandó tárgyalni veled. Akár le is sznobozhatsz! :)

Javaslom hogy igyál egy korty...bort...:)

@Szomjas Gödény:

"Vicces lenne persze egy honlapon egyéb tudatmódosító szerekról... :) csak ilyet asszem nem csinálnak..."

pszichoaktiv.blog.hu/
:)))

Van egy ismerősöm. Veszi a drágábbnál drágább borokat. Néha többedmagunkkal együtt bontunk egyet-egyet. Mi, többiek találgatjuk az illatokat, örülünk a közös felismerésnek. Ő csak áll, és nem érzi, hogy mit iszik, nem érti, miről beszélünk. Eddig még nem jutott eszünkbe ezen összeveszni.

Haveri körben baromi jókat lehet beszélgetni a bor kóstolgatása közben arról IS, hogy ki mit vél felfedezni, milyen illatot, milyen aromát. Sörözéskor csak a csajokról dumálunk, mert általában ugyanazt a sört isszuk mindig.

@shiraz: Tisztán különbséget kell tenni az alkohol és más száz-százötven éve létező mesterséges drogok, kábítószerek hatása között. A természetben lezajló alkoholos erjedés, a földre hulló gyümölcsökben mindenki előtt ismert, aki látott már eperfa alatt részegen tántorgó kacsát. Az ember őstörténetében az erjedésre alkalmas szénhidráttöbblet a trópusokon és a mediterráneumban a gyümölcsök, a kontinentálistól a trópusi klíma mellett pedig a gabonafélék esetében jelentkezett. Készült is sokféle gyümölcsbor, ezek között szőlőbor és a gabonafélékből sör is. Ha nem volt gabona vagy gyümölcs, akkor ott volt a tejcukor, és kierjedt a kumisz. Az egyes népcsoportok szempontjából az alkohol tűrés, a szervezet alkohol lebontó képessége évezredeken keresztül szelekciós szempont volt. Kivéve az ázsiai nagy rassz többségét, az amerikai indiánokat, a csucskokat, japánokat, kínaiakat, akiknek ősei sokáig éltek olyan éghajlat alatt, ahol hiányzott az erjesztésre felhasználható szénhidrátfelesleg. Ezek a népek persze nem is bírják a fehér ember által kitalált „tüzes vizet”, ismert az egész népcsoportokat, törzseket kipusztító hatásuk.

@hegyaljai:
teljesen egyetértek István.

@hegyaljai:
hozzátéve, hogy a viccből belinkelt blogon nem mesterséges anyagokról van szó, ahogy látom.

@AG 2.0:

Hűha! mekkora komment- lavina! A múltkor az Alkoholistán pont hasonló dolgokról beszélgettünk. Remélem nem ez indította a lavinát.

Ha esetleg köze van hozzá, akkor szólok hogy nem Neked címeztem a gyümölcsösséget firtató kérdést hanem egy bizonyos bor gyártójának.

Ami a borleírásaidban zavar hogy olyan jelzőkkel kötöd össze a bor bizonyos értékmérő tulajdonságait, amik nem illenek össze. Máshonnan példa: "rettenetesen jó"...remélem érthető. Nálad főleg a következő érthetetlen: "okos sav" "Intelligens bor" Nem hiszem el hogy nem lehet valami pontosabb megfogalmazást találni.

@kunzoo: ugyan utolsó megjegyzéseddel egyetértek a "rettenetesen jót" mégis rossz példának tartom, ami nem AG hibája.

a magyar nyelv sajátossága, hogy ellentmondó jelzős szerkezetekkel erősíti a jelző hatását. ennek köszönhetően lehet valami jó, erősebb a nagyon jó, annál meg a rendkívül jó, de még erősebb a rettenetesen jó.

persze a rettenetesen jó és a borzasztó jó között már nem tudnék így különbséget tenni, de hátha jön vmi káprázatosan idióta troll, aki ebbe is beleköt.

Eléggé tanulságos és meglepő, hogy ez a poszt ilyen sok hozzászólást szült. Azt gondolom evidencia, hogy a borászatnak - ahogy például a képzőművészetnek vagy a közgazdaságnak is - meg van a maga szakmai nyelve, és mivel ezek mind igen komplex tevékenységek, nem várható el e szakmák résztvevőítől, hogy folyton kényszeresen redukálják e komplex szakzsargont, csak azért, hogy "mindenki megértse".

Sokféleképpen lehet szeretni a borokat: ha valaki szeretne elmélyedni ezen a területen, meg van rá a lehetősége, hogy elsajátítsa a borkóstolás/értékelés különféle szempontjait és a hozzá kapcsolódó zsargont, aminek semmi köze a a sznobizmushoz. De természetesen semmi nem kötelező, és azt sem lehet elvitatni, ha egy borfogyasztó a tetszését/nemtetszését egy 'csak'-kal indokolja, azonban egy szakmai fórumon (blogon) ez azért sovány lenne, mert egy ilyen fórum éppen azért válik érvényessé mert többet nyújt a naív befogadó (fogyasztó) benyomásainál.

A szerző blogja - akárcsak társai -tapasztalataim szerint mentes mindenféle öncélúan túlszofisztikált és szétanalizáló retorikától, igyekszik közönségbarát, olvasmányos és egyszerre informatív stílusban megosztani a tapasztalatait - de akinek nem tetszik, ne olvassa, annyira egyszerű.