Vannak termelők, akik direkt nekem készítik a boraikat. Bármijüket bontom, előre tudom, ízleni fog. A minap elmerengtem afelett, hányan lehetnek, elkezdtem számolgatni, messzire jutottam. Úgy döntöttem, minden apropó nélkül összerakok ebből valamit. Kisregényt nem írhattam, másak a műfaji keretek. Szűkítenem kellett, tízes kedvenclista lett belőle. Sokan kimaradtak, Tokajból a legtöbben. Komplett borvidékek ráncolhatnák homlokukat, nézhetnének szúrósan. Vannak a mezőnyben nagyok és kicsik, technósok és kézművesek, északkeletiek és délnyugatiak. Ábécérendet alkalmaztam. Bott Frigyes. A felvidéki borász a 2007-es évjárattal vett le a lábamról, a rajnai rizlinggel, a chardonnay-val, a Vinculummal. A stílus kifinomult, jól felismerhető, a színvonal egyenletes, a jövőkép egészséges, az ismertség immár országos. Heimann Zoltán. A szekszárdi pincéért a 90-es évek közepén még nem rajongtam. Dolgaik akkor lettek igazán klasszak, amikor a gazdag pályafutású Heimann Zoltán hazaköltözött feleségestül-családostul, és belehelyezték a bort a középpontba. Komolyabb-súlyosabb tételeikben is figyelemre méltó könnyedség található. Jásdi István. Csopakon is a kétezres évek elején találták meg a fonalat. A legjobb magyar olaszrizling a Siralomvágóban terem, és rendben van a többi is. Légli Ottó. Remek a szortiment. A 2007-es Gesztenyésnél különb magyar rajnaival még nem randevúztam, az évjárat Banyászó olasza az év bora volt nálam, a Landord is teljesít mindig. Nyakas Pince. Hiperborban verhetetlenek a tökiek. Egyre megy, hogy Müller-Thurgau, chardonnay vagy sauvignon blanc, üdék, frissek, jó ízűek, csúsznak, mint a veszedelem. Ráspi. A fertőrákosi éttermesnek ehhez a műfajhoz is van érzéke. Nem mondhatni, hogy soha nem hibázik, de gyakrabban trafálja telibe a táblát. Kétezer forintos kékfrankosokkal éppúgy, mint drága válogatott zweigeltekkel. Sauska Pincészet. Ahogy a zömnél, jó ideig nálam is Villány volt az első. Ma is a szűk élbolyban van, noha a portugieser-Kánaán még nem jött el. Gere Attila vagy Tiffán Ede is top tízes lehetne, de most a Sauska Pincészet lett a befutó. Újvilág Közép-Európában, profizmus felsőfokon. St. Andrea. Lőrincz György borai nem szoktak lehengerelni - bár a 2000-es Merengő cabernet franc közel állt hozzá -, egyszerűen csak ízlenek. Mindig, minden körülmények között. A fehérek is, a vörösek is. A Kutyafáját is, a Merengő is. Tokaj Nobilis. Már nemcsak a potenciál a legnagyobb Hegyalján, nagyon jókból is ott van a legtöbb, Demeter Zoltántól Szepsy Istvánig. Bárdos Sarolta és Molnár Péter arról híresek, hogy véletlenül sem nyúlnak mellé. Nem a Barakonyi a világ legnagyobb furmintja, de etalon. Finomságával, egyensúlyával, eleganciájával. Tokaj Oremus. A külföldi tulajdonú középpincék nélkül Hegyalja nem tartana ott, ahol tart. A családi borászatok számának nyilván örvendetes gyarapodásával, felfutásával kissé háttérbe szorultak, nem magaslanak ki annyira, ám dolgoznak tovább, szorgalmasan. Az Oremus aszúi állnak hozzám a legközelebb. Öt-hat puttonyost inni tőlük nagy ünnep.
Bott Frigyestől a Tokaj Oremusig
2011.06.17. 11:00 AG 2.0
5 komment
Címkék: jásdi st. andrea heimann ráspi oremus nobilis nyakas légli bott frigyes sauska gondolatmenetek
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2011.06.17. 12:07:24
py 2011.06.17. 19:53:23
Bucibumbi 2011.06.17. 20:12:54
osborne 2011.06.18. 00:58:39
(Bár nálam a Figula & Pannonhalmi is befért volna)
borelite 2011.06.21. 14:00:46
Nekem Konyáriék főleg.