Albert gazda

Úgy rémlik, az első Pannon Bországgyűlésen volt külföldi vendég Burgenland, kulturált-finom vöröseket lehetett kóstolni a régió standján. Ahol azonban egyáltalán nem tolongtak a látogatók, a magyarok magyart isznak mindmáig – egy-két elszánt kollégát leszámítva –, akkoriban pláne így volt ez. Érdekes tényleg: bármerre járok-kelek, fontos bortermelő országokban is vannak a polcokon máshonnét érkezett termékek bőven, nálunk viszont minden előzetes riadalom ellenére az uniós csatlakozás sem hozott áttörést ez ügyben. Tudom, hogy növekszik az import, azt is, hogy vannak szegmensek, ahol ez probléma, a piac elárasztása mégis elmaradt. Amúgy természetesen nem baj, hogy a hazai fogyasztó patrióta, egészséges dolog ez. Csak azt szerettem volna mondani, jó megismerkedni a kontextussal, hogy tudjuk, hol a helyünk nagyjából. A gondolatmenet fő irányához visszatérve, azon a Bországgyűlésen rendszeresen visszajártunk V. Proffal a burgenlandiakhoz, főként a deutschkreuzi Weingut Gesellmann Opus Eximiumjának köszönhetően. Komoly darab volt, bejött. Azóta megkülönböztetett figyelemmel fordulok a borászat színes címkés palackjai felé, és bár egyszer nemrég nem hengereltek le, most megint muszáj volt vennem egyet ebből az autentikus fajtás presztízsházasításból. A kétszer drágább Bela Rexre sajnáltam a pénzt, erre nem, leperkáltam szépen a 18 és fél eurót. Válogatott kékfrankosok, zweigeltek, szentlőrinciek küvésítése, fahordó, tizennégyes alkohol. Mély szín, kissé zárt illat, mentes minden direktségtől, meggy, erdei gyümölcsök, fűszerek. Közepesnél nem sokkal nagyobb test, fiatal tannin, jó sav. Határozott, markáns karakter, visszafogott zamatvilág. Eleganciának nincs híján, ám inkább erőteljes, mint komplex vagy színes. Az első és az utolsó korty is azt üzente, korai volt kibontani, egy-két év múlva többet mutathatna. Utólag sopánkodni kár, máskor másképp lesz. 6 pont.