Albert gazda

Tokajról még nem írtam, eljött az ideje, mégis az ország legfontosabb borvidéke ez. Ráadásul amikor azt mondogatom, vörösben, száraz fehérben messze nem verjük a világot, helyes hozzágondolni, hogy természetes édesben nagyon is ott vagyunk a spiccen. Nekem még soha nem sikerült édeshez viszonyulnom úgy, hogy gazdagsága, összetettsége, koncentrációja okán ne az aszú legyen az etalon. Továbbmegyek: minden borozásra korona, ha jut a végére aszú. A Zemplén Hegyhát identitásának kibogozásával bajban vagyok, ha jól értem, a Királyudvar második márkájáról van szó. De az sem világos, hogy készül-e ZH-aszú minden évjáratban, vagy a 2004-es csak egyedi próbálkozás volt. A 2004-es 5 puttonyos színe fiatalosan aranysárga, nagyon finom, furmintos-botritiszes illatokkal indít, gazdagon, frissen. Ízben folytatódik ez a vonal, de cseppet megbillen a harmónia. Finomsága és összetettsége rokonszenves, ám a savak nem egészen vibrálóak, 208 grammnyi cukrával nem feltétlen tartják a lépést. Ezzel együtt szép és kedves, vastag 7 pontot vitán felül megér, és még az is lehet, hogy szűkmarkú vagyok. Pláne, hogy árértékben is elég erős.