Albert gazda

A hétvége-feldolgozás első részében sok mindent elmondtam a Tokaj Oremusról, csak a pincészet aszúinak megéneklése maradt hátra. Szó esett arról, hogy eddig csupán két nemes édesbor kapott tőlem 10 pontot; összesen négy a tökéletes termékek száma a privát listámon, a két nem tokaji egyike egy 2001-es Voerzio Barolo és egy 2006-os Hirtzberger Riesling. Hogy, hogy nem, az Oremus 2000-es 6 puttonyosa ezúttal is terítékre került – de menjünk sorjában. Bacsó András először is két 5 puttonyost mutatott meg, az 1999-est és a 2000-est. A csata egyértelmű eredményt hozott. Már az érdekesnek bizonyult, hogy az egy évvel idősebb versenyző színben jóval fiatalabbnak látszott, mint kihívója. Illatban és ízben is a 99-es kerekedett felül, hasztalan mutatkozott selymesebbnek, érettebbnek a másik. Előbbi gyümölcsös-minerális illata, friss zamata, rendkívüli lendülete nagyon vastag 8 pontot ért, utóbbinak be kellett érnie 7 ponttal. Jöhettek aztán a 6 puttonyosok. Sokszor mondják, aszúban az 5-ös az a kategória, amely még borként értelmezhető és élvezhető, az, amiben több a cukor és az egyéb alkotóelem, kevébé befogadható. Nem osztom ezt. Ellenkezőleg: szerintem a 6-osok és az 5-ösök között jelentős a minőségi ugrás, rendre az a benyomásom, mintha nem egy, hanem rengeteg súlycsoportnyi differencia lenne ezek között. Lehet, hogy ez pontszámokban nem kifejezhető, de ne feledjük: egy egységnyi különbség legfelül nem annyi, mind ugyanennyi középen és lent. A 2000-es semmit sem lankadt, mióta utoljára találkozhattam vele: a tízes ahaélményt ezúttal nem hozta, de krémessége, érett gyümölcsössége révén vitán felül megérdemli a 9 pontot. A 2002-es kölyök még. Illatában igen gazdag és koncentrált, szájban sokkal erőteljesebb, mint két évvel idősebb riválisa – savai is többen vannak, az 1999-esekre emlékeztet –, de nem annyira harmonikus. Időre van szüksége. Megadjam a 9 pontot, vagy ne adjam? Megadom, rajtam ne múljon.