Albert gazda

Mindig mondom, a bor egyre inkább benne van a levegőben, sznobozni lassan nem divat lesz, hanem deviancia. Az elmúlt hét végén például a Fiatal Írók Szövetsége őszi táborozott kedvenc folyadékunk jegyében. Ez önmagában még nem feltétlenül lenne elég ahhoz, hogy önálló bejegyzésben adjak hírt róla. Úgy azonban már igen, hogy engem is meghívtak, tartsak előadást a borról és a borblogolásról. Nem vagyok a szavak embere – azt hiszem, írásban inkább ki tudom fejezni magamat, mint élőben –, de erőt gyűjtöttem és kötélnek álltam. Azzal kezdtem, hogy mi a bor – ott van jobbra fent a mottóban –, és azzal végeztem, hogy szerintem nincs nagy gond a jövővel, előbb-utóbb mindenképp eljutunk oda, hogy a kultúrának ez a része is leülepszik a mindennapokban. Persze a fene tudja. Amennyire izgalmaim közepette érzékeltem, úgy tűnt, a közönség érdeklődik. Meg hát utána is beszélgettünk többekkel. Érdekesség, hogy a rendezvényt a Simon és Simon Panzió és Borászatban tartották Agárd mellett, amely részben L. Simon Lászlónak az érdekeltsége. L. Simon korábban a FISZ elnöke volt, most a Magyar Írószövetség titkára, családilag ráadásul bortermelő. Jó néhány hektárjuk van a Velencei-tó környékén, nagy ászokhordókat használnak, termékeiket környékükön értékesítik. Fahordóssága ellenére tiszta ízű és zamatos 2009-es rozét kóstolhattam, valamint 2006-os érett, botritiszes traminit, finom volt mind a kettő. Az írók nemcsak fogyasztanak, készítenek is, és hogy jót, az is örvendetes.