Az ostorosi Orsolya Pince minden bizonnyal jól iható és könnyed, egyúttal tartalmas vöröset óhajtott készíteni, amikor kadarkát, kékfrankost és zweigeltet házasított okosan, és mit ad isten, Turcsek Orsolya és az év felfedezettje Tarnóczi Zoltán igyekezetét siker koronázta. Megmondom, ahogy van: meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a frappánsan Kettőezernyolcnak nevezett küvé extraktja 35 gramm literenként. További érdekesség, hogy az értelemszerűen 2008-as bort leginkább 2008 forintos áron szerették volna a vinotékák polcain tudni alkotóik, és bár pontosan ennyiért sehol sem láttam őt, a nagyságrend stimmel. Úgyhogy a tétel konkrét elemzése előtt is kijelenthetem, az ostorosi páros megint olyasmivel hozakodott elő, amiért érdemes kifizetni a forintokat. Alighanem rubinszín, némi matt, a Tehéntánc árnyalataira emlékeztető beütéssel. Meghökkentően gyümölcsös illat, mindenféle piros bogyós árad belőle, fűszereknek sincs híján ugyanakkor. Teste érzetre közepes, ízei gyümölcsösek dettó, tannint szinte nem tartalmaz, savaknak annál inkább bővében van, szeszei csendben maradnak, búcsúja friss és tiszta, a kelleténél savanykásabb. Szobahőmérséklet alatt bontakoznak ki erényei, 14-16 fokra van szüksége, hogy egyensúlyhoz közeli állapotot érzékeljünk. Nálam erős 5 pontra teljesít, máris tudom, hogy ezt olvasóim többsége keveselli majd. Legközelebb előre lehűtöm.