Albert gazda

Demeter Zoltán 2008-as száraz – pontosabban félszáraz – birtokboráról már hónapokkal ezelőtt elzengtem pontosan azt a dicshimnuszt, amelyet megérdemelt, majd rögvest bespájzoltam belőle néhány palackkal, amelyek mellé a varietas delectat alapelv jegyében tettem egy édeset is. Ez utóbbiról is csak jót hallottam, itt volt az ideje, hogy a fenekére nézzek. Ráadásul kárpátaljai kirándulásom után is megérdemeltem, hogy valami – remélhetőleg – igazán finommal kedveskedjek magamnak. Arról sem először írok, hogy könnyed és jó ivású tokajikra vágyom mostanában, nem monumentalitásra, hanem ízekre, fineszre, lendületre. Az a bizonyos 2008-as off dry az egyik etalon ezen a téren, értelemszerű, hogy valami hasonlóra számítottam ezúttal is. Nem kellett csalódnom. Fiatalosan zöldes szín, gyümölcsös-hűs-elegáns illatok. A virágos-mézes, késői szüretes jegyek mellett feltűnik valami egreses-citromfüves-epres beütés, ami fokozza a várakozásokat. Közepes test, ízes édesség, a déligyümölcsös vonal végképp kiteljesedik. Savai bár nem vibrálnak-táncolnak önfeledten, mégis határozottak, megteszik a magukét az egyensúly beállítása érdekében. Üdeségét elsősorban zamatai adják, amelyek révén kísétetiesen emlékeztet párjára, már-már úgy tűnik, mintha csak a cukortartalomban különböznének. Amaz élményként revelatívabb volt, de emez sincs messze a 7 ponttól.