A soltvadkerti Font Pincészet kövidinkájáról szóló bejegyzés alatt mondta a kedves olvasó, hogy ebben az évjáratban egy másik bor nyerte a nem hivatalos fajtaversenyt, mégpedig a Gedeon Birtoké. Varga Árpád izsáki pincéjéről nem keveset írtam már, ezt a termékét is megemlítettem az idei Budai Gourmet apropóján, felsorolásszerűen mintegy. Most meg eszembe jutott, hogy van belőle egy palackom valahol, felbontom tehát üstöllést, amíg friss a Font-féle élmény. Megtörtént. Megkóstoltam, megittam, elfogyott. Loadingnak szerintem teljesen és visszavonhatatlanul igaza van. Világos szín, nem kevés szénsavval. Nagyon üde, virágos-gyümölcsös illat, szinte szurkálja az orrot, már ekkor tudni, hogy valami kimondottan filigrán dologhoz lesz szerencsénk kortyilag. A várakozások beigazolódnak, a savak sziporkáznak, a céókettő rátesz még egy lapáttal, az ízek tiszták és egyenesek, olyasféle kesernyének, amit a Font-borban éreztem, nincs nyoma. Miként amaz, emez is fröccs szóda nélkül, még élénkebben, még lendületesebben, még hibátlanabbul. A buborék persze szökik, nem szabad melengetni, szellőztetni, dédelgetni, de hát ilyesmit feltehetően nem dekantálnak és/vagy tesznek el másnapra a legelvetemültebbek sem. Akkor a legjobb, ha nagy kortyokban behúzzuk, parasztosan, oszt fakereszt. 5 pont, bizony. Itt biztosan kapható, és kicsit sem kerül sokba.