Albert gazda

A minapi weningeres posztban jeleztem, más is volt terítéken azon a szép hétfői estén, a második fejezet következik mostan. Kanadai borokról írtam már egyszer-kétszer-háromszor, úgy néz ki, rendben van arrafelé a színvonal, persze nyilván nem az eleve kutyaütő dolgok jutnak el hozzám elsősorban. A Road 13 nevezetű borászat az Okanagan-völgyben található, Brit-Kolumbiában, szortimentje közepesen sokszínű, a borok árazása korrekt, a címkék vidámak, a traktor miatt emlékeztetnek a Béla és Bandi-dizájnra. Beleolvastam a vállalkozás történetébe, két érdekességet is találtam, az egyik, hogy orosz emigránsok alapították – kezdetben nem a bor volt az első számú termék –, a másik, hogy magyar tulajdonosai is voltak elég hosszú ideig. 23 dolláros pinot noir került tehát a poharainkba kanadai emberünk jóvoltából, másodikként kóstoltuk, azt gondoltam, jó helyen lesz a soproni után és az oregoni előtt. 12,8-as alkohol, kimondottan világos szín, frissen-üdén gyümölcsös, elegáns, kifejezetten pinot-s illat. Szájban is könnyed és játékos, a tannin csupán érintésnyi, a savak nincsenek kevesen, élénkek, de finomak és vibrálóak, cseppet sem savanyúak, búcsúja lendületes. Nagyra nem tör, nem akarja, hogy tiszteljék, akarja ezzel szemben, hogy megigyák, fogyott elfele rendesen. A Bodri Pince Faluhely pinot-ja jutott eszembe róla. Hajszálra annyit is kap: masszív 6 pont.