Az ilyen borokra szokás azt mondani, hogy simán verik a túlárazott hazai vörös szupersztárokat. Aztán persze rendre kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről, de a mantra marad. A Kaiken a Bortársaság külföldi kínálatának egyik vezető szereplője, egy-két éve hozzák be az argentin pincészet jó árú termékeit. Magasan fekvő területek, érett szőlő, két fajta, két kategória, négy vörösbor. Érdekes, hogy a reservák olcsóbbak, drágábbnak ott vannak az ultrák, de ez utóbbiak is kevesebbe kerülnek négyezer forintnál. Néhány héttel ezelőtt vendégeink jóvoltából kóstolhattam az ultra malbecet, akkor már a birtokomban volt a szériából egy palack cabernet sauvignon is, úgy döntöttem, akkor írok, ha utóbbit is megtapasztaltam. Okosan tettem, eddig még mindig sokkal inkább ízlettek a dél-afrikai cabernet-k, mint az autentikusabbak, azaz a chilei carmenerék vagy az argentin malbecek. Most sem történt másként. A címszereplőt öreg tőkék terméséből készítették, kézzel szüretelték, francia hordóban érlelték. Közvetlenül bontás után elegáns, komplex illat, nemcsak szokásos erdei gyümölcsöket, csokoládét és kávét mutat, hanem finom fűszereket és enyhe diósságot is, nagyon szép. A korty telt, a felszín sima, a tannin bársonyos, a sav okos, a lecsengés gazdag, szinte whiskys. A második pohár azonban már nem emelkedik ilyen magasságokba. A rétegek egy része sajnos elvész, ami marad, az egy dús, erőteljes, jó ízű, jól iható, gyorsan fogyó cabernet, extra kanyarok és rejtélyek nélkül. 6 pont. A Kopár vagy a Regnum továbbra sincs veszélyben. Az Ikon Evangelista szintje ez. Ugyanannyiba is kerülnek. Minden a helyén.