Szerb bort még nem ittam. Maurer Oszkár-szortimentet már igen, de az más. Kis-jugoszlávot is – úgy rémlik, Crna Gora még az államalakulat maradékának része volt, amikor először találkoztam Plantaze-termékekkel –, de az is más. Ehhez képest azt olvasom, Szerbia szerteszét található szőlőterületei több hektáron terülnek el, mint a sokkal ismertebb, általam is inkább feltérképezni próbált horvát borvidékek. A legtöbbre hivatottnak Fruska Gorát tartja a szakirodalom, a szépséges dombok-völgyek Újvidéktől délre, Belgrádtól északra lelhetők fel a térképen és a valóságban. Onnan került el hozzánk egy ígéretes pince ígéretes bora, N. Prof. jóvoltából; még tavaly hágtunk a nyakára, azon a borozáson, amelynek hála az évzáró aszús bejegyzés is született. A Quet Wine egy fiatal, 2007-ben alapított borászat, honlapjáról szerbtudás nélkül is kiolvasható módon közepes birtokmérettel, visszafogott fajtaválasztékkal, nagyratörő ambíciókkal. Mindig díjazom, ha valaki úgy vág bele, hogy jól tudja, mit akar csinálni. A 2009-es pinot blanc-t komoly palackba töltötték, a címke is rendben. Halvány szalmasárga szín, barátságos illat. Tipikus pinot blanc: ami legjobb formában erősen emlékeztet a chardonnay-ra, csak kevésbé markáns és akarnok. Finom gyümölcsösség, körte, barack, ilyesmi. Szájban közepes test, elegáns, kellőképp élénk, de kicsit sem agresszív savak, sima felszín. Elsőre soknak tűnt a 14-es alkohol, másodjára nem, harmadjára annyira sem. 6 pont. Kezdetnek remek. Minden tekintetben.