Amikor a kézműves kóstolón megvizsgáltam a Somlói Apátsági Pince 2009-eseit, még nem sejthettem, hogy ez lesz belőle. Ebből is látszik, az egykortyos gyorskóstolásoknak megvannak a maguk korlátai, soha nem szabad belőlük messzemenő következtetéseket levonni. Se pró, se kontra, se semmi. Na nem mintha nem ízlettek volna a szóba hozott tételek, csak éppen arra nem voltam felkészülve, ami az első teljes palackos ismerkedés során bekövetkezett. Péntek este elsősorban komoly-koros vörösborokat szándékoztunk felderíteni, de mivel épp a héten érkezett meg hozzám három SAP-tétel, úgy éreztem, muszáj kibontanom valamelyiket a bevezető lépések során. A választásom a juhfarkra esett, mégiscsak annak a legnagyobb a húzása, nemcsak Somlón, a konkrétan tárgyalt kisborászat vonatkozásában is. A 2007-es legenda volt – csak egyszer futottunk össze, akkor nem győzött meg –, a 2008-asról aztán magam is írtam. Komoly darabnak találtam, de valahogy túlméretesnek: ahogy ott állt a pohárban, kiújult a kamaszkori kisebbrendűségi komplexusom. A borblogoszféra legaktívabb szereplőjével – köztudomású, Balogh Zoltán érdekeltségébe tartozik a pince – viszonylag rendszeresen levelezek, tudtam előre, hogy az évjáratnak is hála végbe ment némi stíluskorrekció. Ez már a színén is látszik: halványabb, csillogóbb, tisztább, mint gyakran mélysárgában nyomuló elődei. Illata gyönyörű: friss, gyümölcsös, dús, az ásványosság finom és kicsit diszkrét, botritisz sehol. Testben több a közepesnél, a korty betölti a szájat, a könnyedségnek még sincs híján, zamatos és szinte kedves. A huszonnégyes maradékcukor és a nyolc és feles savak perfekt egyensúlyban vannak, utóbbiak az ijesztő számadat ellenére nélkülöznek minden agresszivitást, játszanak, vibrálnak, ízletesek. Nem világmegváltó bor, viszont nagyon elegáns, nagyon nekem való. Éjféltájt, amikor a dolgok véget értek, és a többiek elmentek már, kénytelen voltam a pár nappal későbbi újranézésre szánt 1,5 decilitert meginni. 7 pont, mint eggyel idősebb őse anno, de sokkal jobban szeretem. Tavaly tavasszal Demeter Zoltán kétezernyolcas birtokbora kapcsán azt mondtam, máris megvan az év bora. Az aztán második lett, ezért most kevésbé ragadtatnám el magam: ennek a juhfarknak bérelt a helye a kétezertizenegyes top húsz első harmadában.