Csütörtökön furmintfebruár, egyszer már ajánlottam ezt a programot, másodszor is megteszem, ezúttal borokon keresztül mintegy. Így mégiscsak szemléletesebb. Két példányt bontottam szerda este ráhangolódásképpen, előbb Homonna Attila 2005-ös Határiját, majd az élvezetek fokozása végett hozzácsaptam egy 2007-es Úrágyát Szepsy Istvántól. Vannak korábbi évjáratai, de talán mégsem túlzás azt állítani, hogy Homonna épp ezzel a 2005-össel hódította meg a beavatottakat. Roppant kíváncsi voltam tehát, hogy hol tart a legnagyobb klasszikus a hatodik életévében. A kézenfekvő kérdésre nem könnyű válaszolni. Még mindig fiatalos aranyszín, de koros tételekre jellemző illat. Az oxidálódás felütötte a fejét, de nem bután, reszelt almásan, inkább mézesen-petrolosan. Szájban sokkal élénkebb. Remek szerkezet, jó arányok – az alkohol mindössze 12-es –, egyensúly, tisztaság, figyelemre méltó élénkség a végén. 6 pontnál tart körülbelül. Szepsy István Úrágyája más stílust képvisel. Őszi látogatásom alkalmából megemlítettem, 2008-ból nem lesz Úrágya – hát a 2007-es kvalitásai miatt szomorkodhatunk is kicsit emiatt. Ezt a dűlőt az iskolateremtő 2000-es óta mindig is szerettem. Vannak, akik túl barátságosnak találják – semmiképp sem tartozom közéjük. Az Úrágya az a tétel – majdnem évről évre –, amelynek köszönhetően elhiszem, valóban össze lehet téveszteni egy furmintot egy komoly burgundival. Halvány aranyszín, elsöprő illat, hűs ásványossággal, perfekt hordóval, meleg gyümölcsösséggel, kilencpontos villanásokkal. Nagy test, telt ízek-zamatok, szélesség, krémesség, izgalmas összetettség. A savak lehetnének élénkebbek, színesebbek, de így is mutat valami elegáns játékosságot, gazdag lecsengésében szofisztikált üdeség vibrál. 8 pont. Soha kevésbé felemelő előestét. A vajdahunyadvári február-nagykóstoló csütörtök délután négykor kezdődik és kilencig tart. Mint olvasom, minden jegy elkelt, remélem, önök idejében ébredtek. Akik ott lesznek és bejutnak, azokkal találkozunk.