Elmentem a tokaji Demeter Zoltán évjárat-bemutatójára, tizenkét bor került terítékre, mind 2009-es, klassz egyben látni a szortimentet, ennyiből könnyen messzemenő következtetésekre vetemedhet az ember. Érdekes kérdés egyébként, elegendő-e már a tudásunk, hogy okosakat mondhassunk az egyes dűlők sajátosságairól, vagy még mindig inkább a termelő munkájának minősége határozza meg a bort. Gondolom, nem vetem el a sulykot, amikor azt állítom, legjobbjaink is az út elején járnak még ez ügyben. Ezt akkor is igaznak vélem, ha a Demeter Zoltán-szortimenten belül az eddigi esztendők tapasztalatai alapján egyértelműen felismerhetőek a különbségek – ám ugyanakkor készítőjük keze nyomát sem tagadhatnák le a tartalmak. Ha megérjük, meglátjuk, merre mennek a dolgok a folytatásban. Mindenesetre tartunk már ott, hogy leszögezhessem: a Lapis és a Szerelmi a két kedvenc Demeter-termőhelyem, előbbi többedszer kínálja a legkomplexebb száraz tokaji furmintok egyikét, utóbbi hárslevelűben van a spiccen mindig és most is országosan. A Boda markáns karaktere is olyan, mint mondjuk 2007-ben, a Kakas savas akarnokságát ellenben talán soha nem fogom megkedvelni, bár a 2009-es történetesen szelídebb, mint elődei. Az aktuális meglepetés a Veres, amely amúgy a nap bora volt nálam a furmintfebruáron. Eleddig ezért a dűlőért sem rajongtam, a 2009-esbe viszont beleestem. Demeter Zoltán először készített komolynak szánt tételt tartályosan – amivel hajszálpontosan telibe talált engemet. Nem biztos, hogy a többieket is: a program végi visszakóstoláskor mintha minden más palack gyorsabban kiürült volna, ezek meg nem, nagy-nagy örömömre. Úgy tudom, lesz folytatás, kell is, hogy legyen, hadd jósoljak: fontos irány lesz ez még Hegyalján egyszer. Hogy ne csupán a dűlőkről legyen szó: a pezsgő ígéretes, de még korai szálazgatni, a száraz birtokbornak változatlanul feltétlen híve vagyok, a szomolyai zöldveltelini annyira nekem készült, hogy csak na, a cabernet franc-nak pihennie kell. Az édes birtokbor muskotályosabbnak tűnik, mint a nyolcas, a főbor sűrű és szép – nem tudtam eldönteni, szeressem-e gombásságát, vagy sem –, az aszú klasszis lesz, ha eljön az ideje. Hát, rendben volt ez a sor.