HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Brunello di Montalcino 2006

2011.03.30. 23:30 AG 2.0

Épphogy túl vagyok életem legnagyszerűbb Brunello di Montalcino-kóstolásán, még tart a lendület. A borvidékről sokat nem szeretnék mesélni, vannak nálam klasszisokkal avatottabb ismerői, akik tudását és tapasztalatát mindig nagyra becsültem, sőt irigykedtem is, hogy engem nem értek annyira meghatározó élmények ezen a vonalon. Akkor sem, amikor például 2006-ban Toszkánában jártam: szerettem a borokat, de közel sem csaptak oda úgy, mint mondjuk Piemont, Bourgogne vagy akár Wachau legkülönb gyümölcsei. Nem állítom, hogy a Montalcino borbolt tulajdonosa, Suhayda László által léhűtőknek szervezett szerda esti program fenekestül felforgatta az életemet, de hogy kicsit kinyílt előttem a világ, az biztos. Persze szerepe kellett legyen ebben 2006-nak is. Ötcsillagos évjárat volt az Montalcinóban, 1997 és 2004 után újfent, és január 1-je óta megjelentek az ez évből származó új brunellók. Ezekből férhettünk hozzá konkrétan tucatnyihoz, és csak csodálkoztam, hányféle arca lehet ugyanannak. Mint a fentebb linkelt Alkesz-szövegből is tudható, a tárgyalt évjárat az első a legújabb korban, amikor semmifajta huncutkodásnak nem lehetett helye arrafelé. Más kérdés, a terítékre került kispincészetek életét és munkásságát azelőtt sem a kiskapuk keresése jellemezte. Ezzel együtt a sokszínűség gyönyörködtetett. Volt bor, amely pinot-s könnyedséggel hódított, volt, amely végtelenül dús illattal, már-már amaronés sűrűséggel, volt, amely a sangiovese grosso ismert karakterét mutatta szofisztikált módon. Természetesen nem tetszhetett minden: a Lazzeretti és az Oliveto közel sem kínált annyi összetettséget, amennyi elégedetté tehetett volna, a Fuligni savai inkább fárasztottak, mint frissítettek, a La Velona világos színét látva és majdhogynem burgundi illatát érezve hiába kaptam fel a fejemet, mert a kelleténél egyszerűbb ízek következtek. A középmezőny közepén a jó egyensúlyú Talenti, valamint a gyümölcsös és elegáns, de kissé édes Le Gode landolt, eggyel feljebb utóbbi hajszálnyival izgalmasabb párjának, a Pecci Celestinónak és a gyönyörűen gazdag illatú, friss lecsengésű Sestinek osztottak lapot. Ettől a duótól kezdve amúgy vitathatatlan nemzetközi klasszisokról társalgunk, aztán pláne. A mezőny talán legharmonikusabbjának a Gorellit véltem, alig maradt le privát dobogómról. amelyre három különféle egyéniség bírt felkapaszkodni. A Collemattoniról is azt jegyeztem fel, hogy pinot-s karakterű, de a gyümölcsösebb, gazdagabb, tartalmasabb fajtából. A La Serena és az Uccelliera ezzel szemben inkább nagyságával nyűgözött le. De nem nyomasztott egyik sem: a rétegzett illatokat és a rengeteg zamatot, krémességet dinamizmus és színesség egészítette ki. Mondom még egyszer: arról is megtudtam valamit, milyen egy tényleg komoly évjárat. Muszáj lesz mélyebbre ásnom ez ügyben, kerül, amibe kerül.

3 komment

Címkék: 2006 olaszország toszkána sangiovese brunello di montalcino gorelli uccelliera la serena talenti sesti lazzeretti collemattoni olivetto fuligni la velona la gode pecci celestino

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nocsak, brunello + ilyen lelkesedés? :)

2004-eseket kóstoltál anno, azaz tudsz valamit mondani arról, hogy hogy viszonyulnak az újakhoz? collemattoni, uccelliera, gorelli főleg.
En pedig azt kerdeznem, hogy a szinten mostanaban kostolt 2HA Tabunellohoz hogy viszonyult ez az elmeny.
@Parci: sajnos nem kóstoltam őket

@beragadt: a tabunellót szeretem, a 2007-esnek nagy rajongója voltam, a 2009-es is ízlett a minap. ebből a sorból talán a la velona lehetne a párja. mindkettőt 7 pont környékinek tippelem, de a megfontolt véleményhez alaposabb elmélyülés kellene. a tabu amúgy nyilván könnyedebb és játékosabb, mint a nagyobb, másképpen komplex, hosszabban érlelt brunellók. abszolút lehetséges, hogy a fent említett három legjobb 9 pontig jutna nálam, szándékomban áll ki is próbálni ezt a közeljövőben
süti beállítások módosítása