Ez az ausztrál chardonnay mintaszerűen testesít meg mindent, amitől az ipari bortermelést elutasító szubkultúrában égnek állnak a hajak. A szőlő termelője és konkrét származási helye ismeretlen – annyit tudunk, hogy South Eastern Australia –, importőre Németország, palackozója egy kódszám, már tengeren innen töltötték. A Lidl lánc saját márkás terméke a Cimarosa, más fehérek és vörösek is bekerültek a szelekcióba, Chiléből és talán Dél-Afrikából is. Egyikükről néhány évvel ezelőtt írt is a szomszéd. Hatszáz-egynéhány forintért vásároltam a boltban. Kétezertízes évjárat, csavarzáras, tizenkét és feles alkohol. Zöldessárga szín, gyümölcsös, fajtajelleges illat. Hűtőszekrényhidegen kicsit kevésnek tűnik, de néhány perc alatt kibontakozik. Minden a helyén van benne, hibátlanul összeillesztették az elemeket. Ízben nemkülönben: a korty kerek, a nyárialmás-friss zamatok üdítenek. Száraz, és nem nélkülözi a lendületet. A savak éppen lehetnének vibrálóbbak, a lecsengése meg kevésbé savanykás és hosszabb – mert hát kifejezetten rövid –, de e felett a chardonnay felett nem kell gondolkodni. Meg kell őt inni, puha tavaszi estéken, kint a kertben vagy az erkélyen, több millió ember teszi ezt szerte a világon, beállhatunk a sorba. Jóval többet adott, mint vártam, masszív 4 pont, illata alapján többet is kaphatna. Nem állítom, hogy ilyet mi nem tudunk, hiszen dehogy nem: a közelmúltban a Tokaj Kereskedőház 2009-es furmintja például magasabbra jutott kábé ennyiért. Az a gond, hogy messze nem minden hasonló kategóriájú borunk hozza ezt a szintet. Néhány hete egyébként vettem egy kétliteres, műanyag palackos Spar Budget száraz fehéret, négyszáz forintért. Na, az legalább pocsék volt.