Réges-régen, a hajnalok hajnalán, akkor, amikor már úgy tudtam, a francia borok a legjobbak a világon, vettem valamit a boltban, hogy az elméletet visszaigazolja a gyakorlat. Hát nem jött be. A palack formáját érdekesnek találtam – a felismerés, hogy az igazán finom dolgokat mindig egyszerű és szabályos üvegekbe töltik, későbbre datálható –, a tartalmát korántsem. Szaga pocsék volt, íze savanyú. Mélységesen csalódtam. Úgyhogy a továbbiakban nem próbálkoztam J. P. Chenet-termékekkel. Pláne, hogy gyors előmenetelemnek köszönhetően egykettőre kiderült, a franciák milyen sokszínűek, és ebben a sokszínűségben milyen szerény is a helyük a tájboroknak. Még akkor is, ha meglehetősen nagy mennyiségben értékesítik őket szerte a nagyvilágban. Aztán valamikor karácsony előtt hirtelen azt vettem észre a Kaisersben, hogy éppen ilyen kajla palackos izéket akcióznak. Úgy gondoltam, teszek egy újabb próbát, tizenöt elsuhant esztendő után. A Vin de Pays d'Oc besorolású cabernet–syrah a J. P. Chenet választékának egyik legnépszerűbb darabja, ezt vettem le a polcról, nem rozét, nem fehéret. Rubinvörös, szép. Illata dettó. Irdatlanul mélynek nem mondhatnám, de némi gyümölcsös-fűszeres sűrűségre büszke lehet. Sima felszín, gömbölyű korty, ízes, kellemes, csúszós, élénk. Savai elegendőek, tanninja moderált. Rettentő izgalmakat nem kínál, de tökéletesen értem, miért fogyasztja szívesen sok millió ember. Saját kategóriájánál maradva: ennél meg ennél például jobb. Ennél nem. Szinte több ez már, mint 4 pont. Az pedig nagy meglepetés volt, hogy a brand csak 1984-ben született.