Szepsy István 2007-es birtokfurmintjának megítéléséről elég élénk vita bontakozott ki az Alkoholistán. A szerző 6 pontra adta a bort, ami nem embertelen különbség ahhoz képest, hogy én egy gyorskóstolás alkalmával ennél eggyel többre hivatottnak sejtettem. Ennyi differencia még ízlésbeli eltéréseket sem feltételez okvetlenül, ugyanazzal a személlyel is könnyen előfordulhat, hogy egyszer ennyire, másszor annyira értékel valamit. Az első alkalom óta mindenesetre kétszer is volt szerencsém a címszereplőhöz, szerda este, a Tigris Szepsy-borvacsoráján pedig legalább négy pohárral megittam belőle, hogy minél alaposabban kiismerhessem. Elöljáróban elmondanám még, az ötvenfős vendégsereg figyelmét a rokonszenves és elhivatott ifj. Szepsy István iparkodott ébren tartani, és a gasztronómia is határozottan rendben lévőnek tűnt, sose gondoltam volna, hogy a tonhal és a libamáj harmonizálhat. Erről ennyit, az ember ne ártsa magát olyasmibe, amihez annyira sem ért, mint a borhoz. A Szepsy-sor érthető módon igazán színvonalas volt, belenéztünk a jövőbe, a jelenbe és a múltba is, 2008-as Király hárslevelűvel, 2006-os Szent Tamás furminttal, a legendás 2003-as Dániel szamorodnival, az 1998-as 6 puttonyos aszúval. Három kedvencemet ezúton emelem ki: a 2006-os édes szamorodniról már írtam fél mondatot, a 2007-es Urbán furmintra van miért várni, a 2007-es birtokfurmintnak érdemes örülni. És akkor a témánál is vagyunk hirtelen. Illatát egyszerre gondolom markánsabbnak és színesebbnek, mint amilyen a 2006-osé volt, igazán ügyesen játszik benne a mineralitás, gazdag, karakteres, vonzó. Ízben hasonló a helyzet, testben közepesnél több, a savak gazdagok és rétegzettek, a korty kerek és zamatos, nemcsak ásványossággal és a furmint eleve adott szikár izmosságával operál, gyümölcsös komplexitás teszi intelligensebbé, egyik-másik pillanatában már-már kedvesnek mondható. Vastag 7 pont.