Az első ötösben nem volt tokaji, a másodikban kettő lesz, a végére ötig jutunk el. Nem véletlenül, továbbra is ott Hegyalján mennek a dolgok a legfrappánsabban – mondjuk ami engem illet, a déli végeken folyó munkát is becsülöm, díjazom –, jönnek elő az új nevek, igyekeznek tartani magukat a régiek, remek borok tömkelegét palackozzák. A gondok és a nehézségek persze senkit sem kímélnek, pláne válságos időkben, de egyszerűen muszáj bízni benne, hogy talpon maradnak, akik arra érdemesek. 15. Orsolyák In Medias Res 2007. Sokat morfondíroztam, helyes-e toplistássá emelni valamit, amit csak nagyon-nagyon kevesen kóstolhattak. Aztán úgy döntöttem, itt a helye, hiszen az év legklasszabb élményeinek egyikét köszönhetem Orsolyák Attilának. Remélem, a folytatás hasonló lesz, és többen részesülhetnek majd áldásaiban. 14. Posta Cabernet Franc 2007. Vörös 15 feletti alkohollal, amelyben ehhez képest semmi nehézkesség nincs, itatós veszedelmesen, a fogyasztó csak akkor veszi észre magát, amikor már bőven van mit észrevenni fejben. 13. St. Andrea Merengő 2007. Amikor bejegyzést írtam róla, még nem szerettem annyira, mint amennyire megszerettem később. Ilyesminek kellene lennie az egri bikavérnek. 12. Bolyki Indián Nyár 2007. Eger után megint Eger: 2010 legárértékbajnokabb vörösbora. Ha vannak zamatok, a savak sem bántanak. 11. Tokaj Kikelet Váti Furmint 2009. Finomabb furmintot elképzelni sem bírok. Még mindig nem tudom biztosan, hogy ez lesz-e a fajta, amely általánosan ismertté teszi a magyar bort a nagyvilágban, mert még mindig vannak kételyeim a száraz furmint jól ihatóságával kapcsolatban. De ezzel a Vátival kapcsolatban semmilyen kételyem nincs. Rajongok érte.