Árvay Jánosnak nagyon drukkolok, azt remélem, a Sauska Krisztiánnal közös vállalkozás megszűnése-átalakulása után egy közepes helyett két remek borászat nőheti ki magát Hegyalján, miáltal mindenki jól jár. Árvay felívelésében nagy szerepet játszhat a következő generáció is, ha az utódok tehetségesek és agilisak, az mindig használ a családi ügynek, sok helyen bebizonyosodott ez országszerte. Saját bejegyzést még nem kapott a rátkai termelő, a 2007-es Istenhegy furmintot a régi vállalkozás jegyezte. Nemrég szemet vetettem a Veritasban az Idd+ fantázianevű hárslevelű–sárgamuskotályra, sajnos nem tetszett annyira, hogy megénekeljem. A furmintfebruáron ellenben ízlettek a dolgok, csakhogy a végemet jártam már, eléggé fáradt voltam, ezért is nem került Árvay a listámra. Viszont kaptam egy palack 2009-es Pecsár furmintot. Ha tudom, mennyibe kerül, szabadkoztam volna. Ez a bor is ott van a kiemelt európai uniós fogadásokon, nem érdemtelenül. Világos szín, komoly, visszafogott illat. Nem támad, időt kér. Furmintos, ásványos-meszes, mélyéről likőrös, érett gyümölcsös árnyalatok is jönnek. Teste inkább nagy, mint közepes, szerkezete arányos, szilárd, tizenhármas alkoholja visszafogottnak mondható. Savai masszívak, nem különösebben játékosak. Tekintélyes valahogy, figyeli, hogyan figyeled. Lecsengésében savanykás, de sűrű. Egy nagyon-nagyon távoli, szinte értelmetlen referencia: Jásdi István díszítő elemekkel kicsit sem hivalkodó 2006-os Siralomvágója. Gondolkodnom kellett a hetesen, majd megtorpantam 6 pontnál. Picit finomabban klasszis lehetne.