HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

A magyar bor ára Magyarországon

2011.03.08. 08:40 AG 2.0

Volt elég régen egy bejegyzésem arról, milyen pofátlanul árazzák itt-ott a külföldi borokat, már akkortájt azt ígértem, elmesélem, mit gondolok a történet másik feléről, ami nyilván sokkal több embert érdekel ebben a szubkultúrában. A túlárazott-túlárazás kifejezés használatának gyakorisága az olyan alapszavakéval vetekszik általában, mint a sav és a tannin, vagy a vörös és a fehér, nálam azonban eddig csak egyszer-egyszer fordultak elő, akkor is, hogy úgy mondjam, pikírt-gunyoros szövegkörnyezetben. Megvan ennek az oka.

Az ilyenkor indokolt történeti visszatekintés jegyében elmesélem: amikor a 90-es évek elején elkezdtem finomakat fogyasztani, 500-600-ba fájt egy Gere-kékoportó vagy egy Bock-kékfrankos, de olyat nyújtottak, amit addig semmi a közértből. Előttük bizonyára nem figyeltem eléggé, mert utóbb találtam olcsóbbakat is a marketekben, ha az ember kikupálódott valamennyire, kétszázig is lemehetett, mondjuk egy-egy nagyrédei fehér kedvéért. És muszáj volt szemet vetni drágábbakra is hamarosan, ünnepi alkalmakkor kifizettük a kétezret vagy a még többet a déli cabernet-ért vagy az északi aszúért. Ha nem ment egyedül, összedobtuk a pénzt, de kellett legyen csúcs a borozások végén. Nem emlékszem pontosan, mikor szabadult el a pokol, mikor kezdtek tömegek felülni a vesszőparipára, azt is csak körbeírni tudom, a túlárazásos kritikáknak miért pont a villányiak lettek a célpontjai. Hajamos vagyok azt gondolni, azért, mert legjobbjaik rövid idő alatt hihetetlenül sikeresek lettek. Forradalmi időkben így megy ez: az ébredő közönség úttörői kedvencet választanak maguknak, akik meg utánuk jönnek, azoknak megfelel elődeik választása.

Tény, hogy nem annyit lehetett és lehet keresni egy kilogramm szőlőn Villányban, mint bárhol másutt az országban. De hát Bordeaux-ban vagy Burgundiában is nagyobb a bekerülési és az értékesítési pénzek különbsége, mint a Rajna-vidéken vagy Dél-Tirolban. A bor nem pusztán szőlő, pince, technológia és élőmunka, az értéke és az ára annyi mindenből adódik össze, hogy felsorolni is tereh. Koránt sem tartozom abba az ultraliberális körbe, amelynek vehemens szószólói szerint a piac minden kérdésben értelmesen képes dönteni. Mégis azt gondolom, ezen a területen is érvényes az axióma: csak addig lehet valamit eladni, amíg van rá kereslet. Amíg sokan vannak, akik megfizetik a csúcsborokat, addig sok fog készülni belőlük.

Vissza-visszatérő felvetés, hogy a magyar presztízstermékek mit sem érnek hasonló árképzésű külföldi riválisaik mellett, mi több, öteurós toszkánok és tízeurós chileiek verik a tízezer forintos magyarokat. Ez ostobaság. Elég sok bort megittam középhosszú pályafutásom során, még többet megkóstoltam, a lehető leghatározottabban állítom: a magyar bor minden kategóriában szinkronban van riválisaival. A tízeurósban éppúgy, mint az ötveneurósban. Hogy kezünk ügyébe akadhatnak hazai tételek, amelyek elesnek a harcban, természetes: hiszen ami nem sikerült, ami nem elég jó, azt is olyan külföldivel hasonlítjuk össze, ami ezzel szemben jó. Még egy ide passzoló momentum: szokás búslakodni amiatt – szemforgató módon –, hogy a magyar bort ennyiért nem lehet eladni külföldön. Búsuljon emiatt a ló, az, akinek hét anyja van, meg az, akinek gondja van ebből. A magyar bort a magyaroknak kell meginniuk. Ahogy a svájciak és az osztrákok teszik. A világhódítást napoljuk el, vagy ha muszáj, próbálkozzunk tokajival.

Eszem ágában sincs azt állítani, hogy minden rendben van, a struktúra egészséges, minden fillért arra költünk, amire érdemes, és nyakunkon a Kánaán. Messze vagyunk a beteljesedéstől. Azt viszont mondogatom: az a baj, hogy az emberek úgy hiszik, minden problémának meg kellene oldódnia az ő életükben. Nem megy. Vannak generációkon átívelő folyamatok. Ha azt nézem, honnan indultunk – sokat haladtunk. Ha azt, hova lenne jó eljutnunk – mintha az alagút vége sem látszana. A rendszer most épül, a hagyományok most születnek, az értékek most árazódnak be. Emiatt felelőssége is van mindenkinek, és nem is kevés. A fogyasztónak is, a termelőnek is. Fogyasztóként termelőpárti vagyok – értem, hogy ez nem feltétlenül normális –, úgy érzem, a borász többet kockáztat és több értéket teremt, ha teremt. Ha ebből van haszna, nem bánom. Ha extrahaszna van, azt sem bánom. Ha át akar verni, lelepleződik úgyis. Ezzel együtt nincs kétségem abban a tekintetben, hogy a túlnyomó többségük nem ellenségem.

Az én poharam általában félig tele van – és nem félig üres –, ezért azt remélem: a kollektív bölcsesség apránként kiokoskodja, merre érdemes menni, mit helyes támogatni vásárlásainkkal. Meg hogy mit nem szabad, függetlenül attól, kétszázat, kétezret vagy húszezret kérnek érte. Mindenkinek a fejében megvan a lélektani határ. Összességében is más egy átlagos brit, német vagy magyar borbolond vásárlóereje – zárójelben: innen nézvést mégis drágább a negyveneurós hazai, mint az ennyibe kerülő külföldi –, és mi sem vagyunk egyformák. Nálam háromezer környékén van a K-pont napjainkban. De tisztában vagyok azzal is, hogy az élményt és a kultúrát másmilyen számrendszerben mérik.

174 komment

Címkék: gondolatmenetek

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Én igen örültem, hogy a vezetô borászataink így megerôsödtek, ilyen szép pincéket építettek, ilyen világszínvonalú technológiát tudtak megvásárolni, és a terepjáróikat sem irigylem. A borok árát is rendben lévônek találom, -ha el tudják adni. Az pedig más kérdés, hogy én meg tudom-e vásárolni ezen az áron vagy sem. Ha elfogy, adják ennyiért. Erôsödjenek, hogy majd amikor már nem kell a törlesztôrészleteket fizetniük, és jobban bírják a konkurenciaharcot a franciákkal, olaszokkal, olyan áron adhassák a borokat, hogy én is gyakrabban meg tudjam vásárolni. Csak ne érezzem túl gyakran, hogy a 10 000 Ft-os (36 eurós) boroknál sokkal jobbakat kapok 10-15 euróért bárhol Európában.
A pécsi hegybíró teljesen rendben levő olaszrizlingje folyóborként 250-be kerül literje. (Ő nem is palackoztat.) Ennyiért megéri neki. Ha palackozna, erre jönne még max. 200 (üveg, dugó, címke, bérpalackozás, tárolás stb.) Tehát lenne egy 450-as üveg bor, sőt, mivel csak 0.75-ös a palack, a bor része is kevesebb, tehát inkább 400 ft. Ez a boltban mennyi lenne?
Másrészt múltkor voltam Villányban, ahol a folyóbor literje is 1000-be fáj. És panaszkodtak is, hogy évjáratos teli hordóik vannak a pincében.
Most így, hogy sok érdekeset olvastam itt, elő is készítettem egy palack bort ma estére....
@Zsolnay: Ha a gazda 400 forintból le tudja palackozni a korrekt rizlingjét akkor szerintem egy korrekt kereskedővel úgy 800 forint körül a polcra is kerülhetne. Egy jól iható, frankó olaszrizlingért ez kimondottan jó ár.
Pont az ilyen termelőknek kellene mindenképpen jelen lennie a piacon. Az ilyenekre vár mindenki.
Jó cikk...

@BZoltan: "meg kellene innunk 400 millió literrel több bort évente. " - ez kb. 100 liter / háztartás, elég komoly mennyiség...
Egyébként a régi termelési módokkal és az árakkal kapcsolatban, miért tűnt el gyakorlatilag a visszaváltható üveg? 1000 Ft alatt komoly árfelhajtó tényező, és én minden alkalommal nagyon sajnálom a kihajigált, vadonatúj üvegeket.
@muskotály küvé: két liter hetente szerintem majdhogynem kevés. Ha apu és anyu esténként betolnak egy-egy decit a szombati és vasárnapi ebéd mellé pedig két-két decit akkor helyben vagyunk. Pedig erre még nem is számoltuk a születésnapokat, karácsonyt, húsvétot és más sátoros ünnepeket amikor ugye fogy rendesen a bor.

Gondolj bele, Magyarországon évente úgy 40 ezer házasságot kötnek. De ott vannak a keresztelők, temetések. Ezer éven át a magyar még lovat sem vett úgy, hogy az üzlet részeként 2-3 liter bort meg ne ittak volna csak úgy áldomás gyanánt.

Évszázadokon keresztül a bor és a borivás a magyar ember életének szerves és elszakíthatatlan (már-már szakrális) része volt.
@BZoltan: „Nem a szép pillanatot várom a borivással, hanem a borivással szépítem meg a pillanatot :)”

Ez nagyon szép volt.
@kakula zé: azért a chilei és egyéb újvilági, főként usa-beli, argentin, ausztrál borokról jó, ha tudod, hogy közel sem olyan szabályozás szerint készülnek, mint Európában, úgyhogy az ittenieknél jóval több adalékanyagot tartalmaznak. Ha például szereted a vizet a borban, akkor kifejezetten ajánlom az usa-ban készült olcsó borokat...
Ergo, nem kell ezek előtt az olcsó újvilági "hű, de menő" borok előtt hasra esni, hanem meg kell keresni ebben az árkategóriában is a valóban tisztességes módon elkészített és élvezhető magyar borokat.
Hidd el, vannak ilyenek! A jelenlegi anyagi helyzetemben én is muszáj voltam jól szétnézni ezért tudom, hogy vannak.
@bájgúnár: Sajnos ez itthon nem megy. Ha 50 a megengedett, akkor is 70-el előznek meg. 80-as táblánál 100-al. A nulla tolerancia azt jelenti, hogy egy deci bor belefér...
Amíg el nem kapják, mint a gyorshajtókat.
Szeretek Ausztriában, és Olaszországban vezetni. Több okból. Az egyik éppen ez.
@BZoltan: " Ha a gazda 400 forintból le tudja palackozni a korrekt rizlingjét akkor szerintem egy korrekt kereskedővel úgy 800 forint körül a polcra is kerülhetne."

Ne mond már nekem, hogy a 100% árrés "korrekt"! Eldobom az agyamat! Ipari termékre a 10%-ot alig lehet érvényesíteni. Lehet hogy megszokott ez de nem korrekt!
@fugu:
Miért van hogy akár a szerbeknél akár a horvátoknál qurvára figyelnek a magyarok a sebességhatárokra!
Tehát igenis a magyarok betudják tartani a szabályokat ha rávannak szoritva.Nemmindíg a teljes tiltás a célravezető.Jómagam is szivesen töltöm szabadságomat a horvátoknál.Majd minden este vacsorázunk és nyugodtan megiszom a boromat is.És van önkontrolom hogy nemlépem át a megengedett határt.
Kicsit dodonnainak találom az írást. Szóval kevés fix pont, több maszat. És ahogy kell, mindenki azt olvas ki belőle, amit akar.
Ami biztos, sokan vannak ezen a területen is, akik a gyors/hamar haszonmaximalizálást preferálják a hosszabb táv helyett. És nem csak villányi termelők között.
Ha környezetemet tekintem, akkor az 1000 Ft/palack az a határ, amelynél a drága bor kezdődik. Mindegy, hogy boltban vagy a termelőnél. És lássuk be a napi egy üveg eléggé megviselné az átlag magyar háztartás költségvetését, ha ezeken a fórumokon szokásos 1500-3000 Ft-os borokat innák. Havi 40eFt borra nem fér bele. 40eFt alkoholra szumma, talán.
A hozzászólásokban ismét (hiszen a téma évente "előjön") ötleteltek, hogy miként fogyna jobban a magyar bor. Én nem tudom. Szerintem egyikünk sem. Mert nem feltétlen az ár a probléma. Mert pl. a nagytermelők közül többen 1000 Ft alatt árulnak minőségi borokat (itteni 4-5 pontos) egyes diszkont jellegű boltokban.
Talán olyanok a borok, hogy nem ízlenek a magyar borfogyasztól többségének (nem a kommentelők).
Vagy csak kevés neki ízlő bor van. És annak mennyisége is limitált, mert max. 1-2000 palack készül. És emiatt annak ára is túllép a kereten.
(méretgazdaságosság)

És az egyenletes minőség hiánya, a bármikor levehetem a polcról. Valahogy az "évjárathatás" sokkal nagyobb a magyar boroknál, mint más nemzetek esetében. Nem nagyon ismernek a fogyasztól megbízható "márkákat", termelőket, akik országszerte vagy nagyobb régióban elérhetőek. (én is tudok jó példát,de nem harmincat)

Két dolog van, amivel mindenképp vitatkoznék:
1) régebben minden jobb volt. Ez nem igaz. Jó és rossz is volt akkor is. De szeretjük ezt elfelejteni, "megszépíteni".
2) aki a borfogyasztás növelését az alkohol zérótolerancia eltörlésében látja a fantáziát, az nem különbözik bármely uzsorástól, aki mások nyomorán akar meggazdagodni. A magyar társadalom bináris: igen, nem. A kettő közötti részt nem ismeri. Igaz az akkor is, ha a személy szerint vannak, akik nem ilyenek. A szabályokat azonban nem egyénre illik alkotni.
@Daeril: 100% árrés akkor lenne, ha nem lenne áfa, társasági és jövedelemadó sem pedig fuvarozási vagy más logisztikai költség. De ez mind van.
De jó, hogy ezt leírta végre (ismét?) valaki: "öteurós toszkánok és tízeurós chileiek verik a tízezer forintos magyarokat. Ez ostobaság." Hányszor kellett már ezt a baromságot faarccal végighallgatnom, és hányszor voltam csak centikre attól, hogy a kedves és magabiztos urak szemébe mondjam, hogy sajnos ostobák a borhoz, talán mást kéne lefetyelni mostantól.

Az más kérdés, hogy engem néhány magyar borász mentalitása is borzasztóan zavar, és közel sem vagyok ennyire elégedett, pl. meg kéne érteni, hogy ha valaki azt magyarázná nekem, hogy vegyek meg egy román pinot noirt vagy cabernet sauvignont, mert az bizony jól végzett egy burgundi/bordói sorban, és nem is kerül többe, vagy éppen olcsóbb is kicsivel, 10-ből 9-szer kiröhögném. A legnagyobb borvidékeknél a magasabb árat legitimálja a presztízs (és a területek piaci ára), nem pariban kell velük lenni, hanem jóval kevesebbért kínálni ugyanazt a minőséget. (Itt most nem 1000-2000 forintos borokról van szó.) Különben nyilván nem érdekel senkit. 10-ből egyszer felülkerekedne rajtam a borbuzi, és kíváncsiságból talán belevennék az ismeretlenbe, de a legtöbb külföldi borfogyasztó szerintem azt mondaná magában, azért nem mutat az úgy az asztalon, mint a burgundi, a borhűtő polcai sem ragyognak annyira alatta, felesleges váltani rá. Ugyanannyit tud, de nem elég Gucci.
"Ugyanannyit tud, de nem elég Gucci." Ez jó!

De nem is kell ugyanannyit tudnia, sőt nem is ugyanazt kell tudnia! Mást tud egy egy egri, villányi, portói stb. Mást tud egy könnyű francia vörös, vagy egy asztali olasz. A badacsonyi, somlói, dél-balatoni mind mást tud. Az sem biztos, hogy ugyanazt várjuk a boroktól. Nekem a Somlói Juhfark pl karácsonyt jelent. Vagy a 96-os Bock Royal a szülinapomat még 4 évig.. Egyébként általában úgy gondolom, hogy nem feltétlenül az ár szabja meg a minőséget, úgy hiszem.Nálam most a 3000 huf/palck körül van a lélektani határ.
@jorda: mondjuk én halvány idegrohamot kapok ettől az érveléstől, de ugye semmilyen formában nem élek a borból, úgyhogy egészen más nézőpontból szemlélem a dolgokat, mint sokan. Mindenesetre nem nagyon látom a problémákat ilyen téren, de nem foglalkozom az 1000 forint alatti és környéki tömegborokkal, mert egyszerűen nem érdekelnek, semmi dolgom nincsen velük.

Feljebb pedig gyönyörűen kivirágzik a patriotizmus, ne féljünk annyira, van olyan szakember, aki erkölcsi kérdésnek tekinti, hogy ő bizony csak magyar borokról nyilatkozik (mindegyik ásványos), a komoly fogyasztók jó része kizárólag magyar borokhoz képes hozzászólni (jelen pillanatban egy másik blogon két világhírű borra eddig összesen 4 darab komment érkezett), a fogyasztói és termelői önbizalom pedig néha az egeket verdesi, lásd a "csak tedd be a borom ilyen meg ilyen vaksorba, majd meglátod" típusú gyöngyszemeket, vagy azt a kommentet, mely egy DRC-bor alatt virít (szándékosan nem moderáltam, hadd látszódjon később is):

"Akik elmentek Noszvajig és csalódottak a Burgundi borokban,felajánlom,hogy jöjjönek el velem egy kicsit tovább,Szomolyára Imréhez!Igyunk egy-két Pinót,vagyis Rotschildok Könnyét!"

Az osztrákokról nekem hirtelen ez jutott eszembe:
dropshop.hu/blogpost.php?article_id=155
@goex: Persze, hogy nem kell, sőt, de ezt a vakkóstolásos példázatok sem veszik figyelembe (nyilván nem azt mondják, hogy milyen más volt, hanem, hogy hányadik lett, például), ez pedig arra reakció. Szerintem ilyen határnál figyelembe kell venni (kapcsolódva Albert gazdához), hogy bármilyen mítoszok is szövik át a magyar bortudatot, 11 euróért kint sem osztanak csodákat. Szép borokat lehet kapni ennyiért, komoly, mély és izgalmas borokat viszont nagyon ritkán.
@dagadtos: ami engem illet: hozzászólok én a rotschildhoz és petrus-hoz, ha valaha egyáltalán ránézhetek egyre.. :)

az "inkább hazai" amúgy nem feltétlen valami népnemzeti színekbe burkolt pátosz miatt tipikus (nálam biztos nem), hanem mert ez adja magát, ez van közel, ez is akkora téma, hogy az ember élete végéig tanulja stb. segítség nélkül én elveszek a francia borokban például, esélyem sincs, így inkább a hazai lemaradásaimra koncentrálok első körben. csak hát ez az első kör tart pár éve, és még mindig vannak komplett vak foltok a térképen.

(az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy közben abszolút nem zárkózom el semmitől, toszkánából például egész sokat merítettem az utóbbi években)
@dagadtos: Nem érdeklődni a 1000 forint alatti borokért egy a borral kicsit is komolyabban foglalkozó borisszának olyan mintha a társadalmi kérdésekről beszélgetnénk csak a rózsadombot nézve. A magyar borkultúra, a presztízsborok piaca, az egész szektor gazdasági helyzete mind-mind elsősorban az alsó polcos borok minőségén áll avagy bukik.

A DRC, a Rócsildok és a Petrusok pedig itt Magyarországon a keveseket érdekel. A fogyasztók 99.999% soha nem fogja kóstolni az ilyen borokat. Örömteli, hogy néhányotok mégis rá tudja szánni a kemény munkával megkeresett pénzét ezekre a nyilván fantasztikus borokra, de szerintem bornírt dolog azon méltatlankodni, hogy nem indul be a komment-lavina.

A patriotizmust pedig tessék csak tiszteletben tartani. Aki a magyar bor sikeréért dolgozik az a magyar borvidékeken élő emberek életéért dolgozik. Amikor a magyar borról beszélünk akkor családok megélhetéséről a szülőföldünk lakhatóságáról beszélünk.

Radnóti Miklós Nem tudhatom ... című versét pedig nagy tisztelettel és nagyon komolyan ajánlom neked olvasatra.
@BZoltan: Hát, hadd kezdjem a végével, kedves Zoli, tudod te kinek és mit ajánlgass olvasásra, ugye?

Így van, és a magyar bor sikerének kikövezett útja a csend és hallgatás egyfelől, az a hit másfelől, hogy ha nem elég jó a DRC, majd felugrunk Imréhez.

Azt hiszem, néha nem teljesen érted az érdekeltségeink különbözőségét, megpróbálok rávilágítani újra: én nem ebből élek. Lehet álszenteskedni, de önszántából nagyon kevés "borral komolyabban foglalkozó borissza" foglalkozik 4 euró alatti borokkal. Ha ebből élnék, foglalkoznék vele, vagy aggasztana talán a helyzetük; elméleti szinten így is megértem a fontosságukat, de mint fogyasztónak érdektelenek. Akkor sem lenne velük közvetlenül dolgom, ha mind tiszták és korrektek lennének. Nekem a bor nem arra való, hogy valami tiszta, hibamentes, egészen finom folyadéktól berúgjak. Ez a kategória pedig erről szól, csak nem szeretjük kimondani, hanem kanyarítunk hozzá valami hatalmas, patetikus ideológiát. Ez remek, tiszta, erkölcsös mezőgazdasági munka, de mindaz, ami számomra a bort elválasztja bármi más fogyaszthatótól, sem az érzékek útján, sem pedig eszmeileg nem jelenik meg itt. Vagy mondjuk csak nagyon ritkán. (Nyilván nem lehet határokat felállítani árban, ráadásul a borvidékek is nagyon szórnak, van ahol adhatnak már minden szempontból érdekes dolgokat ennyiért.)

@Parci: Nyilván nem rád gondoltam, egyáltalán nem. Nincs azzal semmi baj, ha az első a magyar bor egy magyarnak, ez természetes. Azzal van baj, hogy sokan semmi másról nem tudnak, azzal van baj, ha idióták erkölcstelenné nyilvánítanak, ha épp nem magyart iszol, azzal van baj, ha a minimális tisztelet is hiányzik sokszor a legnagyobb nevek és terroirok felé is. (l. az adott kommentet.)
@dagadtos: oké, akkor abszolút egyetértünk.
@dagadtos: Igen tudom. Most például tényleg nagy tisztelettel neked ajánlottam. Jó és szép az a vers. Én alkalmanként szívesen olvasom. Radnótit úgy általában nagyon szeretem.

A négy euró alatti borokkal kapcsolatban pedig zavart érzek az erőben. Én nagyon-nagyon ritkán iszom olcsó, asztali bort azért mert azt vettem le a polcról (bár tény, hogy néha a kíváncsiság és a kalandvágy elragad), hanem azért mert a baráti körömben és a családomban nem mindenki vérgazdag rócsildivó. Vagyis alkalmanként ha akarom, ha nem kerül a poharamba olcsó bor. Olyankor udvariasan megköszönöm, megiszom és tanulok belőle. Sőt ajándékba is szoktam elég sok bort kapni olyan emberektől akiknek a drága bor az ezer forintnál kezdődik. Ezeket is meg szoktam inni.

Például a legutóbb amikor a cimborákkal gletteltük meg festettük a pecónkat akkor is egy egyszerű asztali bort bontottam. Sőt, nyáron a kapálás vagy legutóbb a metszés mellé/után sem a féltett kincseim közül kerítettem bort, hanem bizony a könnyed, kényelmes de jó ivósborok közül.

Direkt tudatmódosítás céljából pedig talán 15 éve nem fogyasztottam nemcsak bort, de semmilyen szeszesitalt.

Lehet, hogy neked ez furcsa, de sokunknak a bor tényleg a hétköznapok része.
@ambrusqkac: 600 forint 1 liter bor előállítási költsége? Ez azért nem mindenhol van így. Ha így lenne nem lennének 1000 forintos borok amik tényleg azok és tényleg jók. a 600 forint rendben van ha abba beleveszed a marketing, fenntartási költségeket is és a beruházások megtérülését is. Viszont amit írsz a 100-200 forintos profit az tényleg profit. elkölthető pénz, további fejlesztésre fordítható, vagy tartalékképzésre vagy VW Passatra vagy akármire.
Kicsit pontosítok: ha egy liter bor előállítási költsége 600 forint akkor abból nem 2000 hanem minimum 4000 forintos bor lesz.
@BZoltan: Khm... való igaz, hogy borkereskedelmi tapaszalaltom nincs, de az én kereskedelmi tapasztalatom (ipari jellegű) remélem használható.
Számoltam, hogy az elsőre brutális haszonkulcs mennyire jön ki módosítva az általad megjelölt tényezőkkel.
Kiindulás: Termelői ár netto 400 Ft, ezt vesszük bekerülési árnak (valójában 100 Ft áfával magasabb de ezt a 100 Ft-t visszaszerzem a vevőmtől)
Brutto 800 Ft-os kereskedelmi ár áfa tartalma 160 Ft. Szállítást nagyon remélem a mi kereskedőink is maximális költséghatékonysággal szervezik. Bekerülési ár 5%-át meghaladó szállítási költség általában kiveri a biztosítékot nálunk. Tegyünk rá még költséget monjuk értékesítési ár 10 %-a ezeket summa total levonhatom a haszonból és csak utánna adózom.
Tehát mindösszesen : 160 Áfa + 100 Ft szállítás és egyéb költség + 14 Ft nyereségadó után az eredmény 126 Ft.
Vetítve a bekerülési értékre 31,5% haszonkulcs adódik. (ez most sok vagy kevés? hát én szeretnék ennyi elérni egy-egy üzleten)
A kulcs az opresszív Áfánál van ez hajtja fel az árat. Összevetve azzal, hogy mennyit keres a termelő a palackon szerintem nem kétséges, hogy ki jár jobban. És akkor még ezek a "korrekt" kereskedők.
@Daeril: 120 palack bort értékesíteni nem ugyanaz, mint 120 ezer tonna cementet. innentől kezdve az egész számolósdinak semmi értelme

elnézést :)
@AG 2.0: Semmi gond, csak elsőre a 100% nekem kiverte a biztosítékot.
Nem akartam kommentelni, mert így este mindíg túl késön jutok hozzá és akkor már lemegy a hullám, de úgy nézem ez a topic még mindíg élénk véleménynyilvánításra készteti az olvasókat.
Az én véleményem az, hogy a magyar bor nemzetközi viszonylatban igenis drága. Ebben nem nagyon értek egyet Albert gazdával. Külföldön lakom, szép lassan ismeretséget kötök borértö emberekkel, köztük némelyekkel, akik egész jól ismerik a magyar borokat. A véleményemet alátámasztja az ö tapasztalatuk is. Az elmúlt idöszakban (úgy 5-8 éve) kivétel nélkül mindegyik elfordult a magyar boroktól a dél-európai borok javára. Az egyiknek pl. van nyaralója is a Balatonon, rendszeresen járnak Mo-on, de már nem vesznek bort, mert elmondásuk szerint ugyanazt a minöséget Dél-Franciaországban olcsóbban megkapja! Elhiszem neki, jó borokat iszik és irigylésre méltó borismeretekkel rendelkezik.
A másik egy vinotéka tulajdonos, aki teljesen oda volt a magyar borokért, egy egész boltot alapozott magyar-olasz borokra. Ma már csak olasz, spanyol és francia borokat forgalmaz, na meg azt a néhány Gere bort, ami rajta maradt (2003-as évjárat!). Megkérdeztem miért. Elsö sorban az utóbbi 7-8 évben bekövetkezett árnövekedésnek tudják be a sikertelenséget, másodsorban meg a magyar borokról (elmondásuk szerint) kialakult rossz képnek. Itt a diszkontokban kapható Balaton és Károlyi és társai borokra gondolt, amit bármely nagyobb boltban olcsó pénzért (2-3€) meg lehet kapni. Szó szerint így mondta, hogy ha az emberek meglátják, hogy magyar bor, csak annyit mondanak, hogy "böööeehh" és kifordulnak a boltból. Nekik ez nagy pofon volt, mert meggyözödésük, hogy a magyar borok jók, de ezen a mai áron nem piacképes. Példának mutatott egy Gere Portugiesert (2003) 6,75€-ért mint legolcsóbb magyar bor és egy olasz 6€-s bort. Azt mondta, minöségben nagy különbség van közöttük az olasz javára. Én egyiket sem kóstoltam, de igazán jó Portugieserhez még nem volt szerencsém.
Akkor, amikor diszkontokban 90PP-os spanyol borokat 6-7€-ért úgy hajítják az ember után (és tényleg jók), akkor azt gondolom, nincs miröl beszélnünk. Eleinte minden akcióból jól bevásároltam, de most már látom, hogy ez egy állandósult helyzet. Hol vagyunk mi az 1700Ft-os 7 pontos boroktól.... Egy fényév választ el minket a magyar bor nemzetközi sikerétöl. De, ha jól emlékszem az alkeszon olvastam egy cikkben, h. JR is drágállja a magyar borokat.
Véleményem szerint egyébként a magyar borok nemzetközi hírnevét azzal alapozhatjuk meg, ha a köznép által is hozzáférhetö módon diszkontokban ca. 4-5€ körül nagy tételben tisztességes 5 pontos bort tudnánk forgalmazni. A jónép is alulról építkezik, nem egyböl a csúcsborokon keresztül ismeri meg egy másik nemzet borait. Hiába mutatjuk meg a borsajtónak a legjobb borainkat, a köznép nem ezeket vásárolja. Ha már alsóbb szinten bizonyítottunk és pozitív tapasztalatuk van, akkor talán bátrabban nyúlnak a magasabban árazott borainkhoz is. Engem igen bosszant a helyzet, szeretem a magyar borokat, most is egy hétvégi látogatás után 9 üveggel gazdagabban tértem vissza, de szerintem nem, vagy csak nehezen fog eljönni az áttörés a nemzetközi porondon. Ahhoz, hogy ott megéljünk, túl drágák a boraink és nem hiszem, hogy ez a közeljövöben változni fog (legalábbis mindaddig, amíg belföldön hajlandóak vagyunk ezt az árat megfizetni)
Búslakodásra azért nem adom a fejem, már csak azért sem, mert AG azt írta, az búslakodjon, akinek hét anyja van (én meg bizony csak egyröl tudok) :-), de valahol mégis elgondolkodtat, hogy mitöl lényegesen olcsóbb egy jó spanyol bor??
@cabernet's son: vajon miért a gere portugieser a példa, aminek védenie kéne a magyar mundér becsületét? somlói apátsági juhfarkot mi veri le 8-9 euróért külföldiában?

aki pedig borszerető, rendszeresen jár magyarországra, sőt, még balatoni nyaralója is van, de nem vesz bort itthon, mert hát sajnos jajj, de nincs jó bor itten jó áron... szászi 5 eurós alap olasza is gyenge volt a lelkemnek, üti a 3 eurós spanyol fehér?
@Daeril: Nem, sajnos a te ipari kereskedelmi tapasztalatod a bor esetében nem használható.

Albert jól mondja, hogy nem ugyanaz eladni egy palack bort mint egy vagon murvát.

A 100%-ról már tisztáztuk, hogy az nagyon nem annyi. Az áfát például a termelő nem tudja egy az egyben tovább tolni, mert a munkával járó költségek (és ez a legtöbb a szőlőművelésben) nem áfásak. Vagyis egy 400 forintért elő tud állítani egy palack bort akkor az amint kikerül a pincéből máris 500 forint lesz. Vagyis máris nincs igazad a 100%-ot illetőleg.

De nemcsak az áfáról feledkeztél meg, hanem ezernyi más költségről. A kereskedőnek bérleti díjat kell fizetnie a bolt és a raktár-helységért. Fűtést és világítást kell fizetnie. Munkadíjat az eladónak és járulékokat az államnak.

Érdemes gondolkodni és számolni egy kicsit mielőtt sommásan ítélkeznél bárki felett.

@cabernet's son: Hát, én is csak azt tudom mondani, hogy az aki számára ma a villányi sztárok portugizijénél áll meg a vonat az nagyon nincsen képben.

3-5 eurós polci árat tudnak például a Frittman borok. 5-7 euró között kiválló Bolyki, Feiszt borokat lehet kapni. Iványi Zsófia portugizije is 4-5 euró között a polcra rakható. Az Orsolya pince Hetedhét bora is 6.5 euróért kapható. Szászi Endre Pinot-ja 4.5 euróért vehető le a polcról.

Pedig ezek csak vörösök... fehérben még jobb árakat vannak.
@BZoltan: Aha... Murva meg cement, komplexebb dolgokkal nem is foglalkozunk.
A kereskedelem az keresedelem: boltot bérelni, alkalmazottakat fizetni, szállítani és hirdetni, áfát és adót járulékokat fizetni minden kereskedőnek kell.
Korrektek legyünk azért valóban előbb írtam mint számoltam ezért mea culpa az elítélt kereskedőktől. Azért remélem nem kopik fel az álluk.
@Daeril: az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a bortársaságot és 1-2 nagykert leszámítva a legtöbb bp-i borkereskedés igen szerényen működik, akiket jobban ismerek, azokról tudom, hogy kb. mind szerelemből csinálják, és rohadtul nem lehet megélni belőle.
@Daeril: Azért azt sem érdemes elfelejteni, hogy egy borkereskedő foglalkozik akár 15-20 percet is egy vevővel amíg elad neki 2-3 ezer forint értékben bor. Tehát az egy forintra eső munkaideje elég magas.
Nagyon szűk-látókörű megközelítésnek érzem azt, ha valaki leegyszerűsíti az egész bortermelést és kereskedést arra, hogy hát 500 forintba kerül megtermelni egy palack bort és polcon meg 2000 forintba kerül akkor a termelő meg a kereskedő vigyorogva risztelnek 1500 forinton. Ez nagyon nem így van.

Egy termelő először megveszi a földet. Az sincs ingyen. Sok pénzért betelepíti szőlővel, még több pénzért megcsinálja a támrendszert, éveken keresztül neveli az oltványt. Mire az első termést leszüreteli addigra elképesztően sok munkája és pénze áll benne. Ennek a megtérülését ugyebár nem szokás számolni. Nem is könnyű. Ha a nulláról fel akarsz építeni egy 5-10 hektáros gazdaságot ültetvénnyel, pincével, technológiával és gépparkkal akkor fütyülnek a tízmilliók és bőven százmilliós kalibernél áll meg a kasszagép mire (jó esetben 4-6 év munka után) kijössz az első palack borral.

A kereskedői oldalon ugyanígy megvannak a nehézségek és a nem gyenge költségek.

Érdemes egy kicsit átfogóbban ránézni az egész kérdésre mielőtt vaskos kijelentéseket tennénk.

Ezzel együtt persze tényleg vannak termelők akik fejőstehénnek állítanak be tételeket és vannak kereskedők akiknek vastagon fog a tolla.
@BZoltan: Ez van úgy látszik szűk-látókörű vagyok.
Maradjunk is ennyiben.
@BZoltan: a régi borok kérdése engem is foglalkoztat. Legutóbb a Feyér Piroska könybe ástam bele magam, ami sok adalékot tartalmaz, sok korabeli forrást idéz.

A lényeg, hogy a világ bortermelésével utoljára sajnos a késő-középkorban voltunk pariban. Ezen most biztosan ki fognak sokan akadni... voltak ugyan kisebb felvillanások a filoxérát követő - egyébként egészen jól sikerült - szőlőrekonstrukciónak köszönhetően, de az I. VH, majd a II. VH, majd a komcsik (ezek is mi voltunk!) vittek mindent.

A 18-19. sz-i forrásokból annyit tudunk nagyjából, hogy a hazai szőlőművelési módszerek nem különböztek számottevően a nyugat- és dél-európai módszerektől. A borok általános minősége, a borkezelési technológia fejlődése vmikor a 18. században megállt nálunk. A 18-i század végi osztrák vámtörvényeknek köszönhetőena béka segge alá mentünk be, számos forrás tanúskodik a magyar borok akkori rossz minőségéről, mikor hajdan a burgundival vetekedett (legalábbis szinte mindig ehhez hasonlították).

A filoxéra - tetszik vagy nem - bizonyos értelemben segített túllendülni a vegyes ültetvények problémáján, az igénytelen, rossz bort adó régi fajtákon. Még ha a fajtaváltás nem is a legjobban sült el, Mo elég jó lapokkal indult az 1900-as évek elején. Sajnos az is igaz, hogy a filoxéra idején rengeteg direkttermőt ültettek, amit a kormány is támogatott. Ezeket - olcsó művelhetőségük okán - nagyon kedvelték, a későbbi tiltások ellenére is a terület állandóan növekedett. Az I. VH. miatt nem volt munkaerő, a művelési költségek pedig növekedtek, miközben kevés volt a fizetőképes kereslet. A háború után jött a gazdasági világválság, így ha a borgazdaság 1-2 évre jól is érezte magát ebben az időszakban, hamar vége is lett. A II. VH és az azt követő kommunista diktatúra is lefelé húzott. Bár a hozzáértők szerint a 60-as évekig pariban voltunk a világgal, ez nem tartott sokáig, hiszen a borászati technológiai váltásokat nem vagy lassan vettük át, más piacra, más szemlélettel termeltünk.

A régi idők boraira visszatérve: a szőlőt jóval korábban szüretelték, ezért aromátlanok lehettek a borok, alacsony alkohollal. Az 1900-as évek elejéről fennmaradt egyik csúcstermelő bikavérének analitikája, az alkohol 11.25% (kadarka, medoc noir és társa voltak benne). Kevesebb ként használtak, sokan le sem töltötték a borokat, ezért hamar megromlottak/oxidálódtak. Általánosak voltak a higéniai problémák, hiszen a borászkodáshoz használt eszközöket más mezőgazdasági munkákhoz és terménytároláshoz is használták, stb.

Ez nyilván nem a korabeli csúcstermelőkre vonatkozik zömmel, hanem - a magyar bor nagyrészét mindig is termelő - "kisebb" borosgazdákra.

További adalék (és reklám is!) néhány, saját kezdeményezésben kidolgozott wikipédia szócikkekben:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Soproni_borvidék

http://hu.wikipedia.org/wiki/Egri_bikavér

(ha vkinek van kedve segíteni - kemény meló - jelezzen)

Még vmi: borhamisítás. Ebben viszont Mo mindig is úttörő volt sajnos! Rengeteg forrást lehet erről találni, már a 19. században óriási problémákat okozott a borgazdaságnak. Ne negyenek illúzióink, mi magyarok egyszerűen ilyenek vagyunk, és kész! :)
Nekem van egy koncepcióm a magyar bor árképzését illetően:
Tekintettel arra, hogy a magyar borászatok felszálló ágban vannak, lennének, ami a fejlesztéseket illeti, (nem az eladásokat!), vagyis ma még nagyon sokat kell betolni, területet venni, pincét bővíteni, stb, ezért a korábban felvett hitelek súlyosan nyomják Őket. Bizonyos értelemben anyagi kényszert gondolok az árképzés mögött. A kis birtokok esetében kisebb a nyomás, mert azoknak nem volt vérmes tervük a fejlesztésre, így aztán évről évre eladják a portékát alacsony áron, mert csak a fennmaradás terhe van rajtuk, az eladósodás kevésbé jellemző.
A nagyok belehittek a konjuktúra szárnyalásába, meg a támogatások töretlenségébe, és nagyon előre szaladtak. Közben a piac kiesett alóluk...
Ígí aztán ott figyel a polcon a prémiumbor nyersen, és drágán. Szerintem.
@Daeril: Nem vagy szűk látókörű, csak elhamarkodottan ítélkeztél. Remélem sikerült olyan adatokkal és tényekkel szolgálnunk, hogy árnyaltabbá vált a véleményed. Erre van a közösségi média :) Ezért szeretjük :)
@Daeril: A kereskedelemben a piac határozza meg az alkalmazható árrést. Attól függően, hogy mi a portéka, beállíthatjuk, hogy mit tolerál a vevő. Más az árrése a Suzuki Swiftnek, és más a nyalókának. Más a Quarelinnek, és más a sárgarépának. Vajon a vágott virágon mennyi lehet a haszon?
Nagyon fontos kérdés a forgási sebesség, mert ha valamiben benne pihen a tőke hónapokig, az nem ünnep. Az nyilván fölfelé húzza az árrést. A ruházat, és a cipő sem tartozik az alacsony haszonkulcsos termékek közé. Itt az avulással kell számolni, ill. a mérethiányból adódó értékesítési gondokra. Ezen veszteségek enyhítésére szolgál a korábban magasabb árréssel értékesített termékek nyeresége. A boroknál is belefuthat a kereskedő az említett problémák bármelyikébe! (a mérethiány kivételével)
Nagyon fontos kérdés a bolt gazdaságos üzemeltetése. Az árrésből keletkező haszon a forgalom függvénye. A költségek minden hónapban kb. egyformán jelentkeznek, és azokat a halott időszakban is fizetni kell. A forgalom lehet hektikus, különösen így van ez egy borkereskedésben.
Az említettek miatt lehet olyan drága egy borkereskedés egy plázában. Nem is vásárolok ilyen helyen. Ezért lehet olcsóbban vásárolni a NET-en. Ott egy sor költség nem jelentkezik.
A leírtakat nem kifejezetten Neked szántam, hanem azoknak akik előszeretettel turkálnak a kereskedők zsebében, anélkül, hogy maguk megpróbálkoztak volna feladattal. Magyarországon amúgy általános probléma a kereskedelmi szakmában, hogy nincs megfelelő árrés! Tesco-ország vagyunk. De ez már egy másik ügy.
@Parci: Nem a Portugiesernek kell megvédeni a mundér becsületét, de ez maradt rajta, mert eladhatatlan. (egyébként csak Gere és Gere-Weninger kooprodukció maradt rajta. Dolgozott Tokaj, Somló, Szekszárd és Villány borvidékröl + a többi, de csak ezekre emlékszem, kizárólag neves borászokkal. Annyira oda volt értük, hogy még magyarul is megtanult valamennyire, de sajnos a piac így döntött) Van még neki pl. Gere Kopar 2003-ból 30€-ért. Ezeket valszeg én fogom felvásárolni, a külföldiek nem ismerik, nem kell nekik. Annál jobb nekem :).
Az én írásom nem is arról szól, hogy védjük meg a becsületünket, hanem csak tolmácsolni szeretném, hogy külföldön mit gondolnak a borainkról. Lehet ezen felháborodni, sorolni a jó vételeket, kapaszkodni a Portugieserbe, de az ö véleményük akkor is tény marad. Nem lehet elvárni egy külfölditöl, hogy próbálgasson, levadássza a legjobb ár/érték arányú borokat ha Mo.-on jár.
Bizonyára nagyon szüklátókörü vagyok, de az általános rossz árpolitikáról alkotott véleményem nem változott (nem a minöségröl beszélek!). Én árban az átlag borokról beszélek és nem azon kevés borászat produktumáról, akik tényleg jó ár/érték aránnyal árusítják boraikat. Ezeket tisztelem és becsülöm, én is inkább az ö boraikat igyekszem megtalálni. Ott van pl. a Demeter Hanga, ami az aranyérem ellenére is 1300 ft-ért kapható. Vettem is belöle egy kartonnal. Egy héttel azután, hogy lecsorgott egy üveg, hiányérzetem támadt…
Egyébként 3€-s spanyol fehérröl nem írtam semmit, ök dél-Franciaországot részesítik elönyben Mo-al szemben. De okozott már nekem nagy meglepetést 3€ alatti német Rizling…
@BZoltan: Én úgy gondolom, hogy a borboltos ember igen képben van illetve csak volt. Mint ahogy fönt leírtam, dolgozott ö pl. somlai borászokkal is. Magyarországra már nem jár, csak borkiállításokon követi nyomon a magyar borokat, de elmondása szerint egyre kevesebb magyar termelövel találkozik és nem talált olyat az utóbbi idöben, ami miatt elgondolkozna egy újrakezdésen.
Viszont segíthetnétek, kivel lenne érdemes kezdenie, hátha fogékony lenne rá. Ha kicsivel is de talán mégis elöre vihetnénk a magyar bor sorsát.
4,5€-s Szászi Pinot kíváncsivá tett, ha már leírtad, gondolom jó bor lehet. Nehéz müfaj, igazán jót eddig még csak keveset ittam, ebben az árkategóriában nincs is igazán jó tapasztalatom. Elhiszem, ha kipróbáltam. ;) Nyáron, ha úgy hozza a sors, tervezek egy látogatást nálatok, majd akkor megbeszéljük.
@cabernet's son: Hát ha az emberünk nem jár Magyarországra, a magyar borokkal csak borkiállításokon találkozik és kizárólag neves termelők borával foglalkozott korábban is, akkor olyan nagyon nem lehet képben.

Hogy kivel lenne érdemes kezdeni? Nézzél körül, hogy manapság az igényes borszaküzletek milyen borokat tartanak. Meg fogod találni azokat a neveket akiket keresel. De az imént adtam pár tippet.
@cabernet's son: @BZoltan:

nem akarok elbizakodottnak látszani, de én már több száz tippet adtam :)

szászitól egyébként ne a pinot-t, inkább az olaszt
@BZoltan: @AG 2.0: Igényes borszaküzlet környékén csak nagyon ritkán járok. Évente csak 3-4 szer vagyunk otthon, akkor is föként családot látogatunk vidéken.
Ja, a több száz tipp OK. :) Csak nincs idöm összeollózni. 10-11 órát töltök munkában, a maradék idöben is meglehetösen sok elfoglaltságom van. Egy rövid összefoglaló jobban jött volna. Azért kösz!
@cabernet's son: Nem nagyon tudok olyan igényes borszaküzletet amelyiknek ne lenne penge weboldala :)
@cabernet's son: Nem biztos, hogy a Szászi pinot-val kellene kezdeni a visszaszoktatást De komolyra fordítva a szót: a fehér borok árazása szerintem rendben van Magyarországon: kiugró minőséget lehet találni nagyon jó áron. A vörösök esetében viszont egyetértek a véleményeddel. Több évig éltem külföldön és most is rendszeresen fogyasztok külföldi borokat, amelyek jelentős része sajnos itthon nem vagy nehezen beszerezhető. Sajnos a magyar vörösök a 1-4000 forintos (legfontosabb) kategóriában nincsenek versenyben külföldi vetélytársaikkal. Természetesen nehéz általánosítani, de ebben a kategóriában a magyar vörösök túlnyomó része nyilvánvaló hibákkal küzd, amik közül a leggyakoribb probléma, hogy a fa durván elnyomja a gyümölcsöt. Üdítő kivételek persze vannak, de még a „zászlós borok” is gyakran szenvednek ettől a hibától, ami sajnos nem tűnik el az évek során. Azt is problémának tartom, hogy bizonyos fajtákkal történő kísérletezést (pl. pinot) igen drágán fizettetik meg a fogyasztóval, miközben nem tudom elhinni, hogy a borász ne érezné bor nyilvánvaló problémáit.
Amúgy nagyon fontosnak tartom az 1000 Ft körüli (és alatti) kategóriát és örülök, hogy ezen a blogon is gyakran felbukkannak ilyen tételek. Maximálisan egyetértek Zoltánnal, hogy csak akkor alakulhat ki valódi borkultúra Magyarországon, ha ebben a kategóriában „rend” lesz és a jó bor a mindennapok (vagy másnapok) része lehet. Ha Matt Kramer-nek 2010-ben kedvence lehetett egy 5 eurós spanyol habzóbor (Torre Oria Brut Cava NV), akkor mi se zárkozzunk el az alacsony ártól…
@zoli: köszönöm a bókot
@BZoltan: én már többet nem vállalok :) a viccet félretéve, szerintem nem reális a felvetésed, a jelenlegi fogyasztás + 100 liter (=133 üveg) / év szerintem soha nem fog itthon elfogyni, egy részét mindenképpen külföldön kéne eladni.
@dagadtos: "sokan semmi másról nem tudnak" - szerintem önmagában ez sem baj, csak ha ennek ellenére mégis azt gondolják, hogy amit isznak, az a világon a lehetséges legjobb.

Egyébként az 5 eurós toszkán borok valószínűleg tényleg nem verik a 10 ezer forintos magyar borokat, de sok 2-5 ezer forintos magyar bort simán megvernek. Tehát azt azért nem mondanám, hogy az átlagos magyar vörösbor minden minőségi kategóriában pont annyiba kerül, mint hasonló minőségű mondjuk toszkán társai.
@muskotály küvé: A háztartásonként 300 liter sör és 40 liter tömény rovására szerintem kényelmesen fel lehetne hozni a borfogyasztást.
@BZoltan: Szerintem ez az adat úgy jön ki, hogy van aki napi 3+ sört plusz feleseket is megiszik, de a nagy többség meg semmit. Ez nem annyira releváns itt szvsz, mert aki melő után sörözni indul abból nem lesz borissza. Illetve ott sem a jobb minőségű sörök, hanem a low-end kategória fogy a legjobban. Úgy érzem ők nem célcsoport.
A hazai borfogyasztás felhozására inkább néhány olyan marketingfogást kellene bevetni aminek a segítségével meg lehetne győzni sokakat, hogy a napi 2-4 dl bor étkezéshez, előtt, után nem jelenti azt, h vki alkoholista. A borfogyasztás ( szeszesital fogyasztás ) démonizálását kellene megállítani. El kell hitetni az emberekkel, hogy kisebb mennyiségben ez hasznos, jó, örömteli, és nem árt vele másoknak sem. Persze a 2000 + huf-ba kerülő borok nem jelentenek erre megoldást.
@goex: A megoldás ugyanúgy ott van a 2000 forint feletti mint az az alatti borokban. Borissza pedig mindenkiből lehet. Aki ma a meló után veri be a 3+ sörét az beverhetne azonos mennyiségű fröccsöt valami olcsó de korrekt borból.

Nem marketingfogásra van szükség, hanem össztársadalmi szemléletváltásra. Nagyon összetett probléma ez amit nem lehet kampányszerűen megoldani.
Nem vagyok benne biztos, hogy a marketing elhanyagolandó. A marketing az életmódnak kellene, hogy szóljon, nem pedig a terméknek. Én pl tanítok. A 16 20 év közötti ügyfeleim pozitív tulajdonságnak tekintik ha valaki nem fogyaszt szeszesitalokat. Az fel sem merül bennük, hogy ezt lehet kultúráltan is tenni. Csak, hogy megint pipás hasonlattal érvelhessek:
A dohányzást a mai többség elítéli, de csak azért mert a cigarettázásból indul ki. De van aki pipázik, szivarozik, ami még csak nem is hasonlít.
Ugyanez a helyzet a borral is. Alkohol tartalmú ital-negatív. Üdítő cukorral- pozitív. Napi szinten fogyasztott szeszesital- negatív. Nem fogyaszt ilyet-pozitív. Nincsenek árnyalatok.Ehhez kellene egy jó marketing is, hogy ez a szemlélet változhasson!
@goex: Az, hogy nem marketingre van elsősorban szükség az nem azt jelenti, hogy marketingre ne lenne szükség egyáltalán.
@vinos: igazad van! Kapásból sem tudtam volna olyan fehér bort mondani, amit az elmúlt idöszakban ittam és túlárazottnak gondolnám, majd a jegyzeteim fellapozása után ez be is igazolódott. Minden amit mondtam visszaszívom a fehér borokra vonatkozólag és elnézést kérek mindazoktól, akit felizgattam volna ezen a módon! Ebböl is látszik, hogy mennyire a vörösboros szemüvegen keresztül látom a világot.
@cabernet's son: Akkor ezt figyeld:
Gál Lajos Kántor Tag Olaszrizling 5600 Ft.
Erre mit mindasz?
Én azt, hogy nagyon nagy bor! És azt is, hogy nem olcsó!
@fugu: A Kántor az egyik legjobb Olasz, amit valaha ittam. A nyolcas Siralomvágó és a Liliomfi I. mellett. Hogy túlárazottak-e? Nem olcsók, az biztos de ezekért nem sajnáltam azt az összeget, amit kértek értük.
@fugu: 5600Ft az nem "nem olcsó" hanem bitang drága. Prototípusa ez is a pusztán presztízsszempontból való árazásnak.
A számolósdihoz csak annyit tennék hozzá, hogy tavaly(kevés volt a szőlő) 725 ft volt kilója. Tessék innen kiindulni
Tehát a magyar bor irgalmatlan drága. Főleg, ha azt látom, hogy a szomszéd "osztrákiában" már 3 euróért nagyon is korrekt bort lehet kapni(a boltban)
dagadtos,

"Nekem a bor nem arra való, hogy valami tiszta, hibamentes, egészen finom folyadéktól berúgjak. Ez a kategória pedig erről szól, csak nem szeretjük kimondani, hanem kanyarítunk hozzá valami hatalmas, patetikus ideológiát."

Ha egy szegényebb családban vagy egy 18 év körüli fiatalban az a borról az alapélmény (ami nagyon nagy eséllyel 500-800 Ft-os borokból áll össze sajnos), hogy rossz (vékony, jellegtelen, sokszor hibás is), akkor nagy eséllyel később sem fordulnak a jobb borok felé. Megfelelő alapélményekkel (pl a sokszor hivatkozott sógoroknál) szerintem sokkal tömegesebbé tud válni a borkultúra. Vagyis a minőségi kínálat minőségi keresletet generál. En bloc sajnos az ország kb kétharmadának egy 800 ft-os bor már kiemelt ünnepi ital!

akov,

"A régi idők boraira visszatérve: a szőlőt jóval korábban szüretelték, ezért aromátlanok lehettek a borok, alacsony alkohollal."

Patán a 20 szd. első felében is október 15 előtt nem lehetett borszőlőt szüretelni, a filoxéra előtt meg olyan termésátlagok meg 10-20 dkg körül voltak tőkénként. A saját gyökerű ültetvényeket és a permetezés hiányát is tekintve szerintem pont hogy sokkal vastagabb, karakteresebb, magasabb beltartalmi értékű borok születtek.
@BZoltan: A berögzött cigi-sör helyett 2-3 dl bor?

Missziós küldetés de meg lehet próbálni. Tartok tőle, hogy egy-két ezres alap borokkal nem fog menni még akkor is ha a kalkulációd plauzibilis :)

@pinotnoir_777: "En bloc sajnos az ország kb kétharmadának egy 800 ft-os bor már kiemelt ünnepi ital!"

Sajnos realitás de ebben tényleg az alacsony fizuk mellett ott a bor kultúra hiátusa is. (Közben gyors átfutottam milyen borok vannak 800 körül, kicsit sem ünnepiek)
@shiraz: Kérlek..
Kálium metabiszulfid
Eredet:
A kénessav kálium sója.
Funkció és jellemzők:
Fehér, instabil por, mely oxigénnel kálium szulfátot alkot. Savas környezetben kénes savat alkot, melyet tartósítószerként használnak. Gyümölcsökben és gyümölcstermékekben tartósítószerként használatos, valamint némely esetben fehérítőszerként alkalmazzák.
Termékek:
Hagyma konzerv, bor, gyümölcskonzervek, kagyló- és rákfélék, stb.
Elfogadható napi bevitel:
Maximum 0.7 mg / testsúly kg.
Mellékhatások:
Oxidáló hatása miatt, csökkentheti a termékek vitamin tartalmát. A májban az ártalmatlan szulfátra redukálódik, mely aztán a vizeletben kiválasztódik.
Azoknak akik érzékenyek a természetes szulfitokra, tanácsos a hozzáadott szulfitokat is kerülni (E221-228). Enyhíti a másnaposságot.

Gondoltam, kikérem az analíziseket, kiszámolom a testsúlyra eső mennyiséget, éls csak akkor iszom bort. De inkább rászokom a töményre. Abban legalább nincs kén. De holnaputánig se szellőztetetem ki a fejem. A kénes gyógyvizet pedig végképp elfelejtem.
@BZoltan: leszámítva az ízlésbeli különbségeket (ti. hogy valaki a sört szereti), a sör egész marketingje és logisztikája a tömeges fogyasztásra épül: pl. az üvegek rekeszestül visszaválthatóak, a képernyőkön pedig horgászó-meccset néző-stb wannabe-alsóközéposztály emberek döntik magukba a hűs lét.
Ha fröccsre akarjuk szoktatni az embereket, ehhez termelői oldalról kéne a hatékony, de kulturált csomagolás (ahogy máshol is említettem, visszaváltható üveg, vagy pl. 3 literes bag-in-box, de reális áron, nem mint a neszmélyi a Corában), és legyen külön fröccsreklám, ahol ne sportoselegáns wannabe-üzletemberek dugják az orrukat a pohárba.
800 Ft-os borból, ami literenként ugye minimum 1000 Ft, 250 Ft-os félliternyi fröccs nyerhető - nem fognak átszokni a sörről...
@fugu: azt mondom, hogy egészségedre! SZeretem a jó olaszt.
Ha jó az ár/érték aránya, akkor OK.
@loading: igen-nem? Rendben.
De miért ne lehetne megoldani a normális szabályozást és annak betartatását?
Igen-nem. 1-2 deci bort lehetne fogyasztani, akinek az nagymértékben gátolja az autóvezetői képességeit, józanul se tud vezetni vagy hiperérzékeny. ha meg ennél többet talál a szonda, vegyék el azonnal a jogosítványát legalább 1 évre.
Mindig azokkal a szabályokkal van gond, amik a normális emberek életét keserítik, mivel nincs szándék az idióták/gazemberek elkülönítésére. Az ilyen típusú szabályok meghozatalában rettentő jók vagyunk. nekem személy szerint ezzel tele van a tököm. X helyen nem horgászhatok pl. a rengeteg kifizetett pénzemért, mert ott szervezett rabsicbandák garázdálkodnak és senki nem akarja megakadályozni a ténykedésüket, inkább betltják a horgászatot.
Hát kapják be, orvhorgászni tudok én is.
@Hepci: Ezen annyit rugóztunk már...
Az, hogy Te mit mondasz 1-2 deci bor után meg a szervezeted egy váratlan szituációban, az két külön dolog.

tb - zstv
@takács bálint - zsebtévé: természetesen nem értünk egyet. Nem vagyok hajlandó belátni, hogy rendőrállamot kell építeni, ahol egy 20 kilométeres sebességtúllépés büntetése egyenlő a minimálbérrel, kultúremberek pedig nem ihatnak meg napközben 1 deci bort. Miközben a milliárdos faszfejeket senki semmiért nem bünteti meg, bármennyit sikkasztanak.
@Daeril: -Nem vagy szűklátókörű, csak pl. a szénbányászatnál kellett volna kezdeni a levezetést.
@Zephyrke: Figyi! Szulfit!
Lassan mondom: S z u l f i t! Szóval T és nem D.(hihi)
@Hepci: Dehogynem értünk egyet. Amit utóbb írtál, abban legalábbis. Amiben meg nem, azt tényleg nem itt kéne megvitatnunk.

tb - zstv
Franciaországi update:
- 4-5 euróért szupermarketeben jellegtelen-hibátlan vörösöket kaptam, mondjuk 4-5 pont
- 7-8 euróért kisvárosi borboltban olyasmi borokat kaptam, mint mondjuk Tüske Merlot, vagy Iványi CF selection. Ha ezek voltak az árkategóriában a legjobbak, akkor az a helyzet, ami nálunk, ha reprezentatív volt a "mintavétel", akkor jobb.
- hipermarketben külön polcrész van a bag-in-boxoknak, ránézésre a kínálat 15%-a. A 4-5 eurós üveges bag-in-boxban 4 eur / liter. (Persze van olcsóbb is).
@muskotály küvé: Pontosan ezek az én tapasztalataim is.

A lényegről viszont gyakran megfeledkeznek sokan. Nem arról van szó, hogy 4-5 eurós jó magyar borok rosszabbak lennének az ugyanilyen árkategóriás francia/spanyol/olasz/német/osztrák/stb boroknál, hanem arról, hogy egy átlag közértben kisebb a valószínűsége annak, hogy lékre futsz ha vakon veszel le az adott árkategóriában bort.
@BZoltan: egyetértek (nem tartozik ide, de 2 euróért nagy darab, nagyon jó, érett camembert, 3,60-ért száraz tapintású, finom bőrű, szép, omlós csirke, 83 centért pedig 30%-os tejföl van... )
@muskotály küvé: idén nekünk nem voltak olyan jó tapasztalataink (val cenis, petit casino bolt), az első 4 napra vett 2-2 üveg bor szinten mind felejtős volt (4 pont, mondjuk). utolsó napra mondjuk két nagyon jót találtunk, az egyik 4,40, a másik 6,70 euróért (6+ pont, mondjuk).
@muskotály küvé: Ezek a jellegtelen-hibátlan borok a tipikus 3 pontos borok, nem? Valahogy elveszni látom a 3 pontos minősítés becsületét, szerintem szerencsésebb lenne a "hétköznapi vacsorák alkalmas borai" megnevezést rájuk húzni, vagy valami hasonlót.

Négy ponttól meg kezdődjön az, amit legközelebb is tényleg szívesen iszunk. Szerintem ez Albert pontátváltásaiban/definícióiban is hasonlóan jön le, de ennek ellenére érzek némi inflációt az alsó régiókban. Olyan borok kapnak 4 pontot mostanában az interneten, amiket abszolút csak egy jobb fajta élelmiszeripari terméknek tartok. Szóval a 3 pontos kategóriát használhatnánk gyakrabban, és beszélhetnénk róla elismerőbben.

Persze találhattál 4-5 pontos borokat 4-5 euroért, nem akarlak kétségbevonni, itthon is létezik pár ilyen, csak a rövid leírásod számomra másik kategóriát sugallt.
@Parci: @Szomjas Gödény: ha jól emlékszem, 6 üveg bort vettem egy faluszéli intermarchéban, ebből egy szerintem ötpontos, de ez 6 euróba került, a többi szerintem kb 4 pontos.
Bővebben kifejtve, kicsit vékony, de szó szoros értelmében hibátlan (= hibáktól mentes), harmonikus, jóivású borok voltak. Az ötpontosnak nevezettben volt némi test és minimális izgalom.
A 3 pont nekem olyan kategória, amiben hibák nem nagyon vannak, és egyszer ki lehet bírni; ezek azért többet tudtak annál a szintnél. (De voltak borok 4 euró alatt is, bizonyára kaphatóak 3 pontosak is.)
@muskotály küvé: addendum: egy bakonybéli erdei hotelben hétfőn tök finom "ház borát" kaptunk, elvileg vmi takler folyóbor, a franciaországi gyengébbeket határozottan ütötte. le is minősítem azokat 3 pontra, ennek meg adok 5 pontot.
@Parci: Mondjuk ez is egy beteg dolog. Bakonybéltől Mór 50km, Somló 60km, Csopak 50km távolságra van.
Honnan máshonnan is hoznák a bort mint Szekszárdról ami pedig 160km-re van.
@Szomjas Gödény: vörös volt, bocs, nem írtam.
@Szomjas Gödény: Sopron 120, Balatonboglár pedig 110 km távolságra van.
@BZoltan: Zoli, tök igazad van abban, amit mondasz (általánosságban), mélyen egyetértek. a konkrét példa viszont kezd izzadságszagú lenni.. :)
@Parci: Elnézést az izzadságszagért :)
A lényeg tényleg csak annyi, hogy szerintem egy magára valamit adó vendéglátóhelynek a ház borát illene helyi illetve a lehető legközelebbi borvidékről beszereznie. Konkrétan egy bakonyi fogadónak ez a Balaton borrégiót jelenti.
@BZoltan: @Parci: Azért végső soron mindenki érti, hogy mire gondol a másik, ezt szeretem.

Én speciel meg tudom érteni, hogy valaki nem a balatoniak közt keresi a vendégei számára ideálisnak gondolt vörösét, hanem továbbmegy akár 40 kilométert is Szekszárdig, hisz a többiek kevésbé híresek a budget vörösekről.

De igen, jó lenne, ha már ott tartanánk, ahol mondod. Engem nem aggaszt a fejlődés tempója, amíg látom, hogy feltartóztathatatlanul nyomul előre az igényesség árja. Lassú víz partot most. Igaz, hogy lassan csinálja.
@Szomjas Gödény: Fel sem merült bennem, hogy vita lenne közöttünk a témát illetőleg :)

Szerintem a balatoni vörösöket illetőleg viszont nincs igazad. A Légli Géza Kislaki bormanufaktúrája és Konyári pincészet komoly játékosok akikről manapság vendéglátósként nem tudni már majdnem ciki. De az északi parton is vannak igen korrekt vörösborok.

Na és ugye Sopron ami oda-vissza 100km-rel kevesebb vezetés mint Szekszárd. A fogadósoknak sincs ingyen a benzin :)
@BZoltan: kóstoltad már a Piros nevű habzóbort?
@shiraz: Még nem, de szerintem hétfőn fogom.
@lalá: Rendben. A szar laptopom szarul mentette le a szar informatív szöveget. Szar hátán szar. De ez nem változtat a lényegen. Nekem nem kell lassan beszélned, de ha hadarsz, csiszolj a stílusodon. Ha pedig neked savanyú a szőlő, igyál pálinkát!
A soproniak elég jól eladják kistérségben és borkereskedésekben a prémium minőségű boraikat. A szekszárdi borokat tartalmasabbnak vélem, és hipemarketekben is találni jó minőségűt, nem egyet, nem kettőt.
Vissza a draga borarakhoz. Igaz az,hogy a termelönek bizonyos összeget le kell perkalnia - hivhatnank kenöpenznek is- ,hogy aBT arusitsa nedüit?
@Zephyrke: Bocsánat, kissé túlspiláztam. Utánanéztem tankönyvben - régi könyvek -, és d-vel írják. De az Értelmező Szótárban is megnézheted, ugyanaz a meghatározás. Old School
A cikk jó és érdekes dolgot boncolgat, a kommentáradat meg sok mindenre választ ad, illetve árnyalja a helyzetet.

A bor elég szubjektív dolog, ezért én a borárakhoz is csak a saját véleményemet tenném hozzá. Egyszerű, szinte nbapi borivóként nagyon örülök, hogy ma Magyarországon 1.500-3.000 forint közötti árban elképesztően jó a kínálat és elképesztő jó boraink vannak.
Ha arra gondolok, hogy belvárosi, igényes borüzletben 3.000-ért Demeter furmintot, 4.500-ért pedig Szepsy bitrokfurmintot veszek, vagy hogy 1.500-2.000-ért már nagyon jó, napi szinten iható rizlingek hada vár, akkor mindenképpen melegség önti el a szívemet.

Más kérdés, hogy pl villányi sztárborászok viszont nálam csúnyán elvéreznek a 10.000-es boraikkal a külföldi konkurenciával szemben, de sem Geréért, sem Bockért nem fogok könnycseppeket morzsolni. Ha nekik így jó, hát legyen.

Biztos más kérdés, hogy sajnos ma a magyar társadalomnak elég szűk rétege engedheti meg magának napi szinten a 7-15 EUR árfekvést.
@spajder: Igen, az utolsó mondatodban nagy igazság van, és szinte lesöpri az előtte írtakat.
Én örülök, hogy az ide látogató olvasók nagy része jó anyagi helyzetben van, és az 1500-2000-es borokat már olcsónak találja (és valljuk be, ezek még mindig "csak" 4-5, nagyon ritkán 6 pontos tételek), de egy átlagos háztartás számára a havi 12-15 palack bor nem fér bele ezen az áron.

Arról nem is beszélve, hogy csak akkor könnyű kifogni finom borokat ebben a kategóriában, ha követi az ember a témát és benne van, de ha egy laikus bemegy a boltba és random választ valamit, akkor kb. többször nyúl mellé, mint nem.

Én pl. munkanélküli egyetemista pozícióm ellenére elég jól élek, de így is 1500 Ft-ban határoztam meg a felső határt, amiért magamban napi ivású bort veszek, elégedett pedig inkább akkor vagyok, ha 1200 alatt sikerül jót vásárolni.
@Holland Lovas: sajnos nem csak a borra igaz, hogy nem fér bele.

Ha azt veszed, hogy egy könyv ára 2-3.000 forint körül mozog, de egy-egy igényesebb kiadvány inkább 5-10.000 Ft-ot kóstál, akkor mondjuk az átlag magyar tényleg miért vegyen könyveket? A fizetéséből - ha egyáltalán tudna spórolni - tudna venni egy-egy könyvet havonta. Röpke 1000 év alatt már össze is jönne a házikönyvtár.

A mellényúlásban meg igazad van, de a vevőnek is igényesnek kell lennie, azaz ha már pénzt nem, akkor áldozzon időt arra, hogy szakértőbb helyen vásároljon, ahol jobban belövik az igényét.

A borivás mellett a borvásárlásnak is ki kellene alakulnia a kultúrájának.

Ha én megégetem egy helyen - folyamatosan nem jó tételeket ajánlanak - akkor én nem megyek vissza többet, sőt a már bejáratot tételeket is más forrásból szerzem be. Ez elvi kérdés, nem pénzügyi. Ennyit érdemes rászánni.
@spajder: na jó, de szerinted a bor mekkora részét veszik meg szaküzletben, és mekkora részét hiperben/sarki boltban/stb? Vidéken meg pláne. Szóval én olvasom, hogy mit ajánl AG meg az alkoholisták, de a nagy többség nem.

Én csak azt tudom felhozni példának, hogy mikor Franciaországban voltam ösztöndíjjal, elég sok bort vett mindenki (diákok), és az 5 euró alatti kategóriában jóval magasabbnak éreztem az átlagszínvonalt, mint itt. Mondom ezt úgy, hogy nem értek a borokhoz, de nekem korban meg tapasztalatban is ott jött meg a kedvem a borozáshoz.
@Holland Lovas: ja, mondjuk párizsi és dél-franciaországi éttermekben néha én is letettem a hajamat a pár eurós házborának minőségétől, ennek ellenére Magyarországon is lehet inni jó és olcsó kisfröccsöket :)
Szerintem Figula és Jásdi borokat 1.500 forintért lehet kapni a hiperekben, ez azért elég közel van az 5 EUR-hoz és azt hiszem a minőséggel nem lesznek problémák.

Átlagosan 3.000 forintot szoktam adni egy átlagos, napi borért. Ez biztos sokaknak magas ár, de ezért tényleg nagyon jó borokat lehet kapni.
Sokkal bosszantóbb, hogy pl a budapesti szórakozóhelyeken pocsék a kínálat (Veritas, stb alja) és mindezek horror áron. Néha még egy Nyakas borért is összeteszi az ember a kezét.
süti beállítások módosítása