HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

A magyar bor ára Magyarországon

2011.03.08. 08:40 AG 2.0

Volt elég régen egy bejegyzésem arról, milyen pofátlanul árazzák itt-ott a külföldi borokat, már akkortájt azt ígértem, elmesélem, mit gondolok a történet másik feléről, ami nyilván sokkal több embert érdekel ebben a szubkultúrában. A túlárazott-túlárazás kifejezés használatának gyakorisága az olyan alapszavakéval vetekszik általában, mint a sav és a tannin, vagy a vörös és a fehér, nálam azonban eddig csak egyszer-egyszer fordultak elő, akkor is, hogy úgy mondjam, pikírt-gunyoros szövegkörnyezetben. Megvan ennek az oka.

Az ilyenkor indokolt történeti visszatekintés jegyében elmesélem: amikor a 90-es évek elején elkezdtem finomakat fogyasztani, 500-600-ba fájt egy Gere-kékoportó vagy egy Bock-kékfrankos, de olyat nyújtottak, amit addig semmi a közértből. Előttük bizonyára nem figyeltem eléggé, mert utóbb találtam olcsóbbakat is a marketekben, ha az ember kikupálódott valamennyire, kétszázig is lemehetett, mondjuk egy-egy nagyrédei fehér kedvéért. És muszáj volt szemet vetni drágábbakra is hamarosan, ünnepi alkalmakkor kifizettük a kétezret vagy a még többet a déli cabernet-ért vagy az északi aszúért. Ha nem ment egyedül, összedobtuk a pénzt, de kellett legyen csúcs a borozások végén. Nem emlékszem pontosan, mikor szabadult el a pokol, mikor kezdtek tömegek felülni a vesszőparipára, azt is csak körbeírni tudom, a túlárazásos kritikáknak miért pont a villányiak lettek a célpontjai. Hajamos vagyok azt gondolni, azért, mert legjobbjaik rövid idő alatt hihetetlenül sikeresek lettek. Forradalmi időkben így megy ez: az ébredő közönség úttörői kedvencet választanak maguknak, akik meg utánuk jönnek, azoknak megfelel elődeik választása.

Tény, hogy nem annyit lehetett és lehet keresni egy kilogramm szőlőn Villányban, mint bárhol másutt az országban. De hát Bordeaux-ban vagy Burgundiában is nagyobb a bekerülési és az értékesítési pénzek különbsége, mint a Rajna-vidéken vagy Dél-Tirolban. A bor nem pusztán szőlő, pince, technológia és élőmunka, az értéke és az ára annyi mindenből adódik össze, hogy felsorolni is tereh. Koránt sem tartozom abba az ultraliberális körbe, amelynek vehemens szószólói szerint a piac minden kérdésben értelmesen képes dönteni. Mégis azt gondolom, ezen a területen is érvényes az axióma: csak addig lehet valamit eladni, amíg van rá kereslet. Amíg sokan vannak, akik megfizetik a csúcsborokat, addig sok fog készülni belőlük.

Vissza-visszatérő felvetés, hogy a magyar presztízstermékek mit sem érnek hasonló árképzésű külföldi riválisaik mellett, mi több, öteurós toszkánok és tízeurós chileiek verik a tízezer forintos magyarokat. Ez ostobaság. Elég sok bort megittam középhosszú pályafutásom során, még többet megkóstoltam, a lehető leghatározottabban állítom: a magyar bor minden kategóriában szinkronban van riválisaival. A tízeurósban éppúgy, mint az ötveneurósban. Hogy kezünk ügyébe akadhatnak hazai tételek, amelyek elesnek a harcban, természetes: hiszen ami nem sikerült, ami nem elég jó, azt is olyan külföldivel hasonlítjuk össze, ami ezzel szemben jó. Még egy ide passzoló momentum: szokás búslakodni amiatt – szemforgató módon –, hogy a magyar bort ennyiért nem lehet eladni külföldön. Búsuljon emiatt a ló, az, akinek hét anyja van, meg az, akinek gondja van ebből. A magyar bort a magyaroknak kell meginniuk. Ahogy a svájciak és az osztrákok teszik. A világhódítást napoljuk el, vagy ha muszáj, próbálkozzunk tokajival.

Eszem ágában sincs azt állítani, hogy minden rendben van, a struktúra egészséges, minden fillért arra költünk, amire érdemes, és nyakunkon a Kánaán. Messze vagyunk a beteljesedéstől. Azt viszont mondogatom: az a baj, hogy az emberek úgy hiszik, minden problémának meg kellene oldódnia az ő életükben. Nem megy. Vannak generációkon átívelő folyamatok. Ha azt nézem, honnan indultunk – sokat haladtunk. Ha azt, hova lenne jó eljutnunk – mintha az alagút vége sem látszana. A rendszer most épül, a hagyományok most születnek, az értékek most árazódnak be. Emiatt felelőssége is van mindenkinek, és nem is kevés. A fogyasztónak is, a termelőnek is. Fogyasztóként termelőpárti vagyok – értem, hogy ez nem feltétlenül normális –, úgy érzem, a borász többet kockáztat és több értéket teremt, ha teremt. Ha ebből van haszna, nem bánom. Ha extrahaszna van, azt sem bánom. Ha át akar verni, lelepleződik úgyis. Ezzel együtt nincs kétségem abban a tekintetben, hogy a túlnyomó többségük nem ellenségem.

Az én poharam általában félig tele van – és nem félig üres –, ezért azt remélem: a kollektív bölcsesség apránként kiokoskodja, merre érdemes menni, mit helyes támogatni vásárlásainkkal. Meg hogy mit nem szabad, függetlenül attól, kétszázat, kétezret vagy húszezret kérnek érte. Mindenkinek a fejében megvan a lélektani határ. Összességében is más egy átlagos brit, német vagy magyar borbolond vásárlóereje – zárójelben: innen nézvést mégis drágább a negyveneurós hazai, mint az ennyibe kerülő külföldi –, és mi sem vagyunk egyformák. Nálam háromezer környékén van a K-pont napjainkban. De tisztában vagyok azzal is, hogy az élményt és a kultúrát másmilyen számrendszerben mérik.

174 komment

Címkék: gondolatmenetek

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hát, ha a magyar bort a magyaroknak kellene-e meginni, mint az osztrákoknak, akkor kb. felét exportálnánk, mint az osztrákok.

A válság miatt a pincébe beragadt borokat, azért szivesen adnák el külföldön a borászok, hidd el. De nem tudják, mert nincsen exportpiacunk. Sebaj, majd mi megisszuk olcsóbban. Egyszer. Talán időben.
Feltette-e vki (akár magának) a kérdést, hogy miért annyival olcsóbb a tartályos olasz lőre a magyar lőrénél? Hagyjuk most a több pénzt kapnak, azok műborok, stb. köröket, mert sztem ez önmagában még nem ad választ a kérdésre.
@zoli: Nyilván piacszerzés. Ha lenyomja az árakat (megéri buktában is adni a bor pár évig) és a magyarok kivágják a szőlőjüket (ezen serényen iparkodnak) utánna az összecsuklott kínálatú piacon könnyebb érvényesíteni a hasznot.

Magyarbormegivás: jelenleg "rokonaim és üzletfeleim" körében a lélektani határ nem 3 kFt, hanem inkább 1000 maximum. De sokkal jobb ha kijön az áru 800-ból. A keresleti oldal nagyon szűk, így 10% munkanélküliség környékén.
Nagyon szép, megfontolt gondolatok, különösen ami a 200 körüli nagyrédei fehéreket illeti. :)
Egyre gondoltunk kedves AG! Én is pont ezt a problémakört boncolgattam a magam módján a mi oldalunkon(:
Nagyon jó a téma és nagyon nagy. Érdemes lenne egy kicsit mélyebbre ásni és nem tudom, hogy így a hozzászólásokon keresztül ez lehetséges-e. Talán.

Szóval...

Akov nagyon okosan leírta, hogy sok magyar termelő az exportot egyfajta menekülőútnak látja. Vagyis, ha a bort nem veszi fel adott áron a belföldi piac akkor meg kell próbálni a fizetőképes külföldi piacon értékesíteni az amúgy nyakukon maradó bort.
Ez szerintem is egy beteg helyzet. Mondhatni ostobaság. Az export hihetetlenül nehéz terep. Márkát építeni, versenyezni egy olyan piacon ahol sokszáz éve töretlenül komoly minőséggel és mennyiséggel van jelen a konkurencia nagyon nehéz. Az árverseny szükségszerűen a trükközés, pancsolás és az alsó polcok irányába visz. A minőség pedig önmagában kevés a gyors sikerhez. Évtizedeken át keményen dolgozni és lemondani a nyereségről pedig kevesen hajlandóak.

A belföldi piac pedig nemhogy beteg, de szinte már a klinikai halál állapotában van.
A 18-19. században (az adatok forrásonként kissé eltérőek lehetnek) 10-12 millió hektoliter volt a magyar bortermelés 550 ezer hektáron. Ebből úgy 7 millió hektolitert becsülettel megivott a 8-10 milliós lakosság.
Manapság alig 70 ezer hektáron termelünk cirka 4 millió hektolitert amiből mi immáron 10 millióan megiszunk úgy 2.5 millió hektolitert.

Ezeken a számokon lehet vitatkozni, de nagyságrendileg ez a helyzet és a probléma veleje látszik is. Túl sok szőlőtermelésre kiválóan alkalmas terület hever parlagon (eltérő becslések szerint is mondjuk 50-100 ezer hektár) és túl kevés bort iszunk (cirka 4 millió hektoliterrel).

Bár a témát illetőleg irrelevánsnak tűnik, mégse lépjünk át a parlagon heverő területek és az ezzel együtt járó agrármunkanélküliség valamint a bortermelésre hivatott régiók fejletlenségének problémáján. Ugyanis az a szőlőmunkás, agrárvállalkozó vagy bárki más aki szőlővel, borral foglalkozik közvetve avagy közvetlenül az sokkal esélyesebben lesz borfogyasztó mintha a szőlő és a bor nem lenne az élete szerves része. De ez a téma megérne egy külön fejezetet. A lényeg az az, hogy ha a bortermelés nem része az életünknek akkor a fogyasztás sem lesz. Vagyis a működő borgazdaság szükséges de messze nem elegendő része az egészséges belföldi borpiacnak.

A másik és nagyobb probléma az tehát egyszerűen az, hogy meg kellene innunk 400 millió literrel több bort évente. Számolja ki mindenki kedve és tudása szerint, hogy ez fejenként, családonként mennyit jelent. A borgazdaságnak ez hatalmas mennyiség és nagy többletbevétel lenne, egyénekre lebontva viszont nem egy rettenetesen nagy szám.

Az árazásnak és a minőségnek, valamint a belföldi marketingnek döntő jelentősége van. Közhely, de olcsóbban kellene, jobb borokat a piacra hozni. Amíg ez nem történik meg addig egy helyben toporgunk. Termelői szemszögből egy olyan csónakban ülünk ahol mindenkinek kicsit jobban kellene húzni, hogy közösen jobban haladjunk.

Viszont a húzóképes evezősök leginkább a saját köldöküket nézegetik és a legkevésbé sem foglalkoznak azzal kérdéssel, hogy a piacfejlesztés érdekében olyan minőséget palackozzanak olyan áron ami visszacsábítaná a borról már generációk óta leszoktatott potenciális fogyasztókat.

A legtöbb komoly volumenben bort termelő magyar gazdaság presztízskérdést csinál az árazásból. Leginkább azért mert gondolkodás nélkül elfogadják azt a (borhoz amúgy nem értő) marketinges paradigmát, hogy ha alacsonyan árazzák be a boraikat akkor szükségszerűen bennragadnak az adott árszegmensben.

A nagytermelők egész egyszerűen nem értik meg, hogy ma Magyarországon elsősorban a fogyasztói bázist kellene növelni azért, hogy évek múltán a megnövekedett fogyasztói tábornak a fizetőképesebb szegmensének jobban el tudják adni az akkor prémium árazású és különleges minőségű boraikat. Mindenki eszetlenül nyírni akarja a szerencsétlen birkát miközben a szerencsétlen jószág éhen és szomjan hal. Miközben méltatlankodnak és sopánkodnak, hogy kicsi a piac. Hát igen, ha a presztízshajhászás és a rövidtávú egyéni érdekek miatt körülrajzolják magukat akkor tényleg lehúzhatja a magyar bor a rolót.
@BZoltan: "A nagytermelők egész egyszerűen nem értik meg, hogy ma Magyarországon elsősorban a fogyasztói bázist kellene növelni azért, hogy évek múltán a megnövekedett fogyasztói tábornak..."

Amíg a magyar átlagfizetésekhez képest az 1000-2000 forintos beugró borok is drágának számítanak, sosem lesz áttörés. Abból a pénzből mást vesznek inkább, ez a fájdalmas realitás.
Tíz éve írtam:
Ami felül van az a rendszerváltás egyik sikertörténete, a családi pincészetek égbetörő árai. Vitathatatlanul az ő minőségük és borfilozófiájuk a nagy borelőállító-kereskedő cégek átlag borainak minőségét is maguk után húzzák. De az év borászai választás jelöltjei, és nyertesei is szembetalálkoznak azzal, hogy kevés bort lehet ma belföldön, és külföldön magyarként 2.000 Ft/palack feletti áron eladni. Tehát megjelentek a boraikkal az élelmiszerláncokban azok az első családi pincészetek, akik a 200-300 ezer palack/éves forgalmuk mellett a gasztronómia és a borszaküzletek felvevő képességének korlátjaiba ütköztek.

Persze a láncok az egy más világ, ott a bornak nemcsak jónak kell lenni, egyenletes minőségűnek, de a nagy mennyiséggel, több ezer hektoliterig szállítókésznek kell vele maradni, hetente akár kétszer is bolti mélységig eljutva. Az ár lehetőleg legyen olcsóbb mint a kannás boré, vagy pedig egy sajátos kereskedelmi számmisztika szabályai lépnek éltbe. A pezsgő akkor kerülhet a polcra, ha nem több az ára mint 399 Ft/palack, a félédes-vörös pedig ha 199 Ft/palack.

Az aki pedig olyan bátor, hogy ugyanazt a bort, ugyanazzal a címkével több láncnak is szállítja, máris az árengedmények dzsungelében találhatja magát. A lánc beszerzője ismeri a konkurencia árrését, és eladási árát, tehát rögtön kiderül, hogy melyik szállító ad el bort olcsóbban a másik láncnak. Erre "sérelemre" csak újabb árengedmény jelenthet megbocsátást, majd egy öngyilkos árengedmény spirál következik. Kiszállni belőle két okból sem könnyű, egyrészt a volumen miatt, másrészt mert az elmúlt időszakban az élelmiszerláncnak adott marketing hozzájárulások - a mindkét fél által nyilvánosan tagadott polcpénz - így odavész.

Egyre nagyobb vevők álltak szembe egyre kisebb termelőkkel, ez volt a 1990-es évek jellemzője. A mi magyarok, mindig is híresek voltak a rossz szervezhetőségünkről, azt mondják "két magyar három párt", és egyébként is "dögöljön meg a szomszéd tehene is". Széthordták a jól-rosszul működő TSz és állami gazdasági borászatok nagy részét, alig akadt túlélője a vagyon nevesítésnek nevezett szabad rablásnak. Nem csupán a piacvesztés volt ezen szétesés oka, de a kárpótlási jegyekkel történő manipulációk révén nem a korábbi beszállítók lettek a jogutód kis cégek tulajdonosai. Azóta pedig csak szép szavakat lehet hallani a pinceszövetkezetről, vagy tisztességes hosszútávú felvásárlási szerződésekkel megalapozott újabb integrációkról. Ami a gyakorlatban történt, az kevés a felvásárlási biztonsághoz szokott szőlőtermelők bátorításához, hogy igenis érdemes szőlőt eladásra termelni.
Az árakat inflációkövetően módosítani szükséges, de a többi megállja a próbát!!
@BZoltan:
Félig OFF:
Én azért itt is érzek egy kis gondot (és nem az adatokkal vitatkozom, csupán egy problémára hívnám fel a figyelmet):
Egykor
10-12 millió hektoliter 550 ezer hektáron,
most (amikor már terméskorlátozás van sok helyen)
4 millió hektoliter 70 ezer hektáron.

Nem kell matematikusi diploma, hogy lássuk a gondomat. Például a "bor"-gyárak (50 Ft-os PET-palackos, borszínű folyadékgyárak) tevékenységét.

ON:
Albert, mindig lenyűgöz az optimizmusod. A jelenlegi "kollektív bölcsességben" reménykedni elég hihetetlen. Beszélgettél manapság egyetemistákkal? Úgy értem, hogy sokkal, amikor a merítés tükrözi az átlagot... Nehezemre esik bennük és a bölcsességükben reménykedni. :-/ De igyekszem tenni az ügy érdekében a magam karnyújtásnyi körén belül.
Igazán élvezetes volt olvasni,remek cikk gratulálok.
@kezdő alkoholista: biztos többet beszélgetsz, jobban ismered a mostani egyetemisták hozzáállását a dolgokhoz, de szerintem rajtuk pont nem áll vagy bukik ez a kérdéskör. Pl. én is az egyetemi évek alatt értettem meg, hogy milyen sok szép bor készül hazánkban. Én legalábbis úgy látom ez a generáció inkább képes befogadni, elfogadni a komoly borokat, a borászati teljesítményt, mint az idősebbek, akik viszont folyamatosan azon rugóznak, hogy régen minden jobb volt, olcsóbb volt, stb.
@demisec: Ha hosszú távon szeretnénk gondolkodni (ahogy szerintem kizárólag érdemes), a mostani fiatalságra lehet építeni. Sajnos én azt látom, hogy a töredéküknek van csak életcélja, vagy bármilyen értékrendje. Nem becsülik a munkát, diploma kell és pénz. Ennyi. Lehet, hogy pesszimistán látom...
"Then let us hope, that I was wrong."
Üdv:
Tomán János, egyetemi hallgató
@kezdő alkoholista: Közhely, de a 18-19. században a szőlőművelés gyökeresen más volt mint manapság. A mostani terméshozamok köszönhetően az új jól termő fajtáknak, műtrágyázásnak, növényvédelmi technológiának, gépesítésnek köszönhetően legalább tízszer, ha nem tizenötször nagyobbak mint régebben.

A Somlón például a filoxéra előtti időszakban a hegy derekán egy hektárról úgy 1000-1200 liter a lankásabb "nagy" hozamú területeken pedig 2000-2500 liter bort szűrtek. Mindezt 8-10 ezer tőke/hektár sűrűséggel.

Manapság a szigorúnak mondható és sokak által kigúnyolt terméskorlátozást alkalmazó gazdák egy hektárról 2500-3000 liter bort szűrnek (cirka 5000-6000 tőke/hektár-os ültetvényeken). Az olcsóbb tömegborokat készítő birtokokon simán 7-8000 litert is letermelnek (akár 4000 tőkén hektáronként)

Vagyis a 19. században még az olcsó, akkoriban vékonynak tartott tömegborok is lényegesen tartalmasabbak, gazdagabbak és mondjuk ki jobbak voltak mint manapság a drága presztízsborok.

Ezek az adatok magukért beszélnek. Ócska átverés áldozata a mai magyar borfogyasztó.
@demisec: már aki rugózik. Nem volt jobb, sőt...
Albert, jó a cikk, csak a fájdalom küszöbben nem értünk egyet, most sem. Nálam sokkal alacsonyabban van, és volt akkor is, mikor jól ment.
Nagyon jó cikk, sok dologban egyetértek. Szerintem vannak olyan biztató jelek, amik egyre jobban a minőségibb fogyasztás felé tolják el a jelenlegi borozósabb társadalmat. Egyre többen járnak kóstolókra, sok embert látok esténként egy palack bor mellett üldögélni vendéglátóhelyeken. Hogy ilyenkor mit isznak? Amit meg tudnak és akarnak fizetni. Amiről tudják, hogy jó vagy valahol hallották azt, hogy jó. Azért az árért persze, amiért adják azt a bort. Lehet arról beszélni, mi mennyibe kerül, de fogyasztóként ezt nem nagyon tudom befolyásolni. Csak azt tudom eldönteni, hogy azt a bort vásárlom meg, amit kinéztem magamnak, azért az árért, amennyiért az oda van rakva. Hogy az túl van-e árazva vagy nem, azt később eldöntöm. Ha nem, valószínűleg veszek belőle a későbbiekben még. Ha igen, akkor nem.

"Fogyasztóként termelőpárti vagyok – értem, hogy ez nem feltétlenül normális –, úgy érzem, a borász többet kockáztat és több értéket teremt, ha teremt. Ha ebből van haszna, nem bánom. Ha extrahaszna van, azt sem bánom. Ha át akar verni, lelepleződik úgyis." - Ezekkel a mondatokkal teljesen egyetértek. Ha egyszer pórul járok egy borral egy termelőtől, valószínűleg próbálok egy másikat is. Ha azzal is, akkor viszont már nagyon meggondolom a harmadikat. Az, hogy ezen mennyi haszna van neki, az ő dolga. Az, hogy megveszek-e egy üveg bort az áráért, az meg az enyém.

Nagyon sok pincészet jelent meg az utóbbi pár évben teljesen korrekt 2000 forint környéki borokkal, ez a tendencia nekem nagyon tetszik. Az is, hogy nagyon sok 1000 forint körüli jó bor akad. Természetesen én is vásárolok drágábban is, mert elsősorban kíváncsi vagyok rá. De a 10000 forint körüli palackárakkal nem tudok mit kezdeni, azokat a tételeket egyszerű fogyasztóként nem tudom elérni.

De szerencsémre (szerencsénkre), nagyon sok egyéb tétel van jelenleg is a piacon, ami töredékárért is teljes élményt nyújt számomra. Úgyhogy én azokat veszem meg.
@BZoltan: "Vagyis a 19. században még az olcsó, akkoriban vékonynak tartott tömegborok is lényegesen tartalmasabbak, gazdagabbak és mondjuk ki jobbak voltak mint manapság a drága presztízsborok."

ezt igazából honnan tudjuk? mármint osztani még én is tudok, értem a mennyiségek kontra tőkék száma hányadost, de honnan tudjuk, hogy konkrétan "tartalmasabbak, gazdagabbak és jobbak" voltak a borok 200 éve?
az ár egy dolog, hogy mi van benne az egy másik. mindenkinek megvan a gumicsontja :)
olcsó bornak kérdéses az élettani hatása...
sok időm lenne írnék esszét, de így csak egykét dolog: magas kén - alkohol lassabban bomlik le a szervezetben, mindeféle segédanyagok mit okoznak a szervezetünkben? tudja mindenki mik vannak sok helyen használatban? körül lehet nézni itt: www.boraszatisegedanyag.hu meg még soksok más kereskedőnél.
ja, mi az hogy drága? a magyar tej is állítólag drága, meg a hús stb.. a tisztességtelen verseny az fojtja meg. ez igaz a magyar borra is. lásd olasz lédigimport és bárhogyan készített messzről származott borok a szupermarketekben.
Nèzzük meg innen is:1kg szölö 70Ft.Mire odajut az én kedves nénémhez(74 èves,jol tartja magàt)lesz belöle 2000Ft.Ha naponta egy üvegnyit elfogyasztana,-nem jutna konyakra.Dràga a magyar bor!Tudjuk,hogy ez àrban is igen sok(rengeteg)lötty kerül a deliriumra vàgyokhoz.Ha havonta csupàn kétszer nyulunk mellè ,lehangolo presztisvesztès.Még dràgàbb a magyar bor!Ha tudjuk; az idegenszivüek - borkereskedök- SOKSZOR 60-120%-kal többèrt adjàk tovàbb a boràszok könnyèt-vèrèt,akkor nagyon dràga a magyar bor!S ha hülyének néznek, a kesere korty màr nem nem vidit.
@shiraz: Jaja! Még ha azt modnod, az édes borokban több a kén, megértem. Egyébként rohadt drágán lehet kapni időnként védjegyes egri bikavért 500 alatt. Gondolom, szétkénezték.
Ha meg fáj a fejed, vegyél be Saridon-t. Csak ne borra! Inkább igyál vizet
@Parci: Tapasztalati tények hiányában nyilván csak közvetett módon tudjuk, hogy milyenek voltak a régi borok.
Tudjuk, hogy a tőkénkénti terhelés a mostani hozamkorlátozott tőkéknek is a töredéke volt. Tudjuk, hogy a növényvédelem nem gátolta az érési folyamatokat. Tudjuk, hogy fej vagy bakművelést alkalmaztak. Tudjuk, hogy mi volt a szüret legkorábbi időpontja. Mindebből könnyedén következtethetünk arra, hogy komoly mustfokkal a teljes érettségben szüreteltek nagyon keveset.
@BZoltan: Sajnos én olyan korabeli könyvet olvastam, amiben a szerző ostorozza a korabeli gazdákat, hogy miért öntik fel vízzel az összezúzott termést. Szilárd véleménye volt, hogy a jó és sok bort nem a pincében hanem a szőlőhegyen kell előállítani kitartó munkával.
Úgylátszik nem sok minden változott az elmúlt 150-en évben.
OFF: A könyv megvan elektronikus formában is, érdeklődőknek szíesen elküldöm mailban.
@Daeril: szívesen venném, ha elküldenéd.
@Daeril: Azt a könyvet nagy tisztelettel én is kérném szépen.

A vízzel felöntés azért megér pár szót. Eleve nem ördögtől való dolog a törköly vízen való fordítása. Megvolt az így készült italnak mindig is a szerepe és fogyasztója. Úgy hívták, hogy lőre vagy csigere. A kapások és más napszámosok itala volt ez. Ráadásul rossz sem lehetett, mert egy 24-28 fokos must cefréje még vízzel felöntve is többet tudhat mint sok manapság minőséginek tartott szőlő.
Másrészt hegye válogatta akkoriban is, hogy mennyire volt szokásban a vizezés. A Somlón például nagyon keményen büntették akit ilyenen kaptak és nem is volt igazán elterjedt errefelé az ilyen trükközés.. Egészen korunkig, amikor is törvényesen és hatósági bátorítással a hegybíró áldásával lehet frankón pancsolni :(
@BZoltan: Na, ezekkel a számokkal most megleptél... Érdekes új információ.
@Benikuty: @BZoltan: Szívesen, kérek mail címeket privátban.
@Daeril: egy válasz, közel az igazsághoz, látom sokaknak ez látszólag nem ijesztő kép, sebaj, majd a romokból tessék kóstolni...
@shiraz: www.youtube.com/watch?v=W6PxZ70Cj6s
mit is mondjak, voltam Zágrábban, ahol biodinka előadás, kóstoltaók sora vonult fel.
Maradjunk annyiban, hogy örüljünk a ténynek, hogy nem mindenki olyan kőbaltás felfogásban értelmezi az egészet, mint a Radikon pince vagy Dario Princic, mert az egy falusi borversenyen se üti meg a bronzérem kategóriát, ellenben Clemens Busch vagy a bosnyák Brkic pince tudja használhatóan is értelmezni a - kőbe nem vésett - tanokat...
-Magyarországon, ma borhiány van. Beszoruló tételek? Tudja valaki, hogy mennyi az egészhez képest? Megmondom. Köpés a tengerbe.
@Zephyrke: a kén kapcsán nem a fejfájás a lényeg... olvass inkább utána mielőtt...
@zoli: hogy jön ide a biodinamika?
@osborne: nem ez a fő gond, vagyok annyira alkoholista, hogy minden este bort akarok inni. Namármost luxus a mai világban 1000-2000 forintot elvedelni naponta, úgyhogy jöhet az olcsó, DE jó minőségű spanyol, chilei bor töredék áron, a 2500 forintos savanyú szart meg igya a sok sznob...
@shiraz: te jöttél a kénnel, namost Radikon a nokén mintapéldája, erősen felejtős is volt az egész sor, hiába volt aranyos és szimpatikus a gazda...
Szerintem teljesen természetes és normális is, hogy a komoly minőséget felmutató, sikeres pincészetek külföldi piacokra kívánkoznak. És ezeknél a termelőknél nem az eladhatatlan rossz minőség lépi át az országhatárt.
Az export oka egyszerű: Magyarországon "löncskultúra" van. Nincs elég fogyasztó az egy-két ezer forint és afölötti borokra és sajnos akármennyire azt gondolják páran, hogy belföldi kampányokkal a helyzet sokat javulhat, ez nem ilyen egyszerű. Az embereknek max fröccsre van pénze.
Egyre több minőségorientált kispincészet jelenik meg, miközben a mondjuk 2000 forint feletti borokat rendszeresen fogyasztók száma évek óta stagnál és kevesebb mint százezer főből áll. Kell az export és kell a külföldi image-építés, mert másképp nem tudnak növekedni ezek a birtokok. A külföldben nagy lehetőség van nem csak az export miatt, de turisztikai szempontból is.
@ambrusqkac: magyarázza már meg valaki hogy mi kerül egy üveg (7.5dl) borban indokoltan 2e Ft feletti árba?
@ambrusqkac: Megköszönném, ha röviden meghatároznád, mi az a "löncskultúra".
@BZoltan: laikus fogyasztóként, és a borász ágazat szurkolójaként is teljesen egyetértek a helyzetelemzéssel.
@Daeril: En is kernek belole.Koszonom!
@zoli: én nem noként írtam!
@shiraz: Akkor mi? A lábszagú szar borok? Nehezen találok ilyeneket. Lehet, mert egy bizonyos árkategória alatt nem vásárolok. De sok egyéb borhibát lehet találni a 2000 fölötti kategóriában is, megnyugtatlak. Nem mondanék neveket. Ezzel együtt egyetértek azzal, hogy kajához is érdemes bort vásárolni. Csak legyen, aki tudja, milyet! Lwhwt elemezgetni, de legyen aki megveszi a bort!
@zoli: radikon borok meg ízlések és pofonok, Neked nem jön be...
@kakula zé: Durva számolás: Kis és középbirtokok esetén, birtokmérettől és technológiától függően egy palack jó minőségű bor (min 4 pontos) közvetlen költsége 600-800 ft körül van. A termelő eladja nettó 800-1000 forintért a borát, ami a boltok polcain 1600-2000 forint lesz.
Tegyük fel, hogy évente 50000 palackot termelsz és palackonként van átlag 100-200 forint hasznod (feltéve ha eladod a bort és ki is fizetik), amiből finanszírozni kell a közvetett/fix költségeidet (pl: beruházások, hitelek, marketing egyéb pinceköltségek) és még adózni is kéne.
Én csak laikus fogyasztóként szólnék hozzá... igen, ha megbízható minőségű bort akarok venni, akkor francia bort veszek, főleg mióta olcsó is a francia bor. Mert szeretem tudni, mi van az üvegben, mikor fizetek, nem szeretek zsákbamacskát venni. Egy francia márkanév, évjárat, és akárhányszor veszek belőle, moindig ugyanaz az íz, élvezet. HA jó márka,a akkor az évjáratok között természetesen van különbség, de ez inkább érdekesség, lényegi eltérés nincs. Nálunk vannak jobb borok is, mint a franciáknál, de ezt csak az ücveg kinyitásánál derül ki, a márka és egyéb adatok nem garantálnak semmit. Nemrég megvettem az egyik villányi termelő méregdrága borát, és olyam szar volt, hogy csak forralt bornak lehetett elhasználni. Nem, nem volt romlott, az egész tétel ilyen volt... utánanéztem. Frsncia borral még így soha nem jártam.
@hegyaljai: az átlag magyar azt eszi és issza ami olcsó, mivel nincs pénze a minőségre. Idehaza a löncsre van nagy kereslet és nem a kaviárra. Tudom kicsit erős szó volt, vendéglátósok használják inkább nem borászok.
@shiraz: a relativizálás hálás dolog, de innen nézve Gerének sokkal kevesebb problémája akadhat a tükörrel, csak hogy egy klasszikust idézzek...
tehát BZoltán szerint minden magyar állampolgárnak 40 literrel több bort kéne meginnia évente, hogy eljöjjön a Kánaán a bortermelőknek. Még alkoholistább legyen a magyar? ez még fokozható?
A magyar bort el lehetne adni külföldön is, legalábbis egy szép részét nyugodtan, állná a versenyt a legjobb borokkal szemben is, csak hát sajnos ez már nem is minőség kérdése, hanem pénz kérdése, marketing szempontból szarul állunk. Szeretem a francia bort is persze, de azonos árban a minőségük nem igazán jobb mint pl egy jó villányinak vagy szekszárdinak.
@ambrusqkac: Én azt már hallottam, hogy löncshús, de továbbra sem határoztad meg, hogy mi az a "löncskultúra".
@CDX: Mégis, mi köze a minőségi borfogyasztásnak az alkoholizmushoz? Napi fél (férfiembernek akár 1) üveg bor tök rendben van, és a "minden magyarnak 40 literrel többet" is félreérted: benne vannak a sörösök, páleszesek, sőt a kannások-tablettások is, akik némi jó bor elfogyasztásával enyhíthetik a borivó kemény magra nehezedő nyomást:-))

(Tény, hogy nagyon súlyos gond nálunk az alkoholfüggőség, de az érintettek legalább 90%-ban nem "európai értelemben vett" bort isznak, hanem tudjuk, miket.)
OFF:
Csak egy apró megjegyzés: tök véletlenül tévedtem ide. Nem bántam meg.

ON:
@hegyaljai:
@ambrusqkac: Én azt már hallottam, hogy löncshús, de továbbra sem határoztad meg, hogy mi az a "löncskultúra".

Hogy mi a löncskultúra?

- Erre a lehetséges válasz: a középszerűség diadalmenete, a "mintha" kultúra. Olyan mint, de mégsem, csak majdnem.
Aki kicsit is nyitott szemmel jár ebben az országban, az tudja mit jelent ez - pláne, ha már 89 előtt kinyílt a csipája, azaz látott is nem csak nézett.

Löncskultúra: hm., zseniális szó, csak egy baj van vele: tartalmilag ebben, mi magyarok, elég jók vagyunk.

Azt, hogy ez a középszer (vagy ettől lejjebb), financiális-, avagy kultúrális eredetű-e, nem tudom, döntse el mindneki vérmérséklete, legjobb tudása és szociális érzékenysége szerint.

A poszt egyébként igen jó, mondhatnám brilliáns, BZoltan helyzetelemzése pedig szintén komoly irat.
Grat!

@zoli:, @BZoltan: Boldog névnapot kívánok!
@ambrusqkac: De hiszen te magad is leírtad a választ, sőt cáfoltad is magad :) A legtöbb nagytermelő döbbenten vette észre, hogy immáron már nem tudja csont nélkül eladni a 2-3 ezer forintos borát, mert a piacon megjelent egy sor hitelesebb és jobb termelő. Erre sokan úgy reagáltak, hogy az exportba menekülnének.

@kakula zé: Vannak olyan borok ahol indokolt ám a 2 ezer forint feletti ár. A számolásból például sose felejtsd ki az ÁFÁ-t, ami kapásból az ötöde az árnak. Sok, helyen, sokszor leírták sokan, hogy milyen költségekből tevődik össze egy palack minőségi bor. Ostobaság és korlátoltság lenne azt mondani, hogy minden kétezer forint feletti bor mögött nyerészkedő kereskedők és bortermelők dörzsölik a tenyerüket.

@Trebitsch: Szerintem francia borral is simán járhatsz így. Ráadásul azok a francia borok amiket az élelmiszerboltokban veszel meg azok pont ugyanolyan kevés szőlőt láttak mint a hírhedt magyar lőregyárosok hulladékai.

@CDX: Egy kétgyerekes családban egy évi 160 litert jelentene. Napi szintre lebontva ez azt jelentené, hogy apu és anyi fejenként megisznak a vacsora mellé 2 deci bort.

Jelenleg az egy főre eső éves szeszfogyasztás pipacsvirágos kishazánkban évente úgy 11 liter.
Ez cirka 75 liter sörből és optimista számítások szerint is 30 liter borból és 7 liter töményből áll.

Vagyis a belföldi alkoholfogyasztás összetételről van szó. A borgazdaságnak az lenne a jó, ha az igénytelen tömények és sörök helyett tisztességes és olcsó magyar borokat inna a nép.

A magyar bortermelőknek olyan bort kellene olyan áron csinálni amelyek a fogyasztási élményben és árban felveszik a versenyt a sörrel és a töményekkel.
A poszt valóban jó, DE:
- hatóságilag kellene megtiltani a 2-400 Ft/palack borok árusítását (és nem azzal, hogy megemelni az árát, hanem KI A PIaCRÓL!!!)hogy valóban legyen rangja a bornak.
Őszintén: ha valaki 50hl-t megtermel egy évben, akkor abból valami hasznot is szeretne, nem? Ha nem lesz haszna, nem telepít, hanem kivág, és akkor ihatjuk az olasz meg a spanyol borokat.
S nekem a magyar a kedvencem.
Bár egy lélektani határ persze van nálam is...
@CDX: a nap zárásaként a fotelban elkortyolgatok egy pohár száraz fehér MAGYAR bort. Ez 2 dl. Évente 70liter. Qrva soknak hangzik, de sem szerintem, sem a környezetem szerint nem vagyok alkesz.
@Daeril:
Ha 150 éves, akkor nyugodtan felrakhatod bármilyen fájlmegosztóra, már rég lejárt a védelme. :)

@BZoltan:
'A másik és nagyobb probléma az tehát egyszerűen az, hogy meg kellene innunk 400 millió literrel több bort évente. Számolja ki mindenki kedve és tudása szerint, hogy ez fejenként, családonként mennyit jelent. A borgazdaságnak ez hatalmas mennyiség és nagy többletbevétel lenne, egyénekre lebontva viszont nem egy rettenetesen nagy szám.'

Ez, ha 5 millióan isznak bort, akkor kb. 2 deci naponta. Nem hinném, hogy rettenetes lenne, sőt ennyi kb. az egészségügyileg hasznos fogyasztás.
De az ebédhez 1 pohár, vacsorához 1 pohár, ami ugye ennél több, is teljesen egészséges, sőt hasznos.
@megint:
Benne van az igazság a mondandódban, csak nem tudtad még kihámozni.
Megállják a helyüket a magyar borok, ez igaz, na de ennyiért?
Egy francia miért venne ismeretlen magyar bort, ha minőségben és árban is azonos, mint a sajátja?
@Add_tovább: Az alkoholizmus a tagadással kezdődik. :-)
A minap megjegyeztem egy társaságban, hogy rendszeresen fogyasztok alkoholt. Tágra nyílt szemmel fordultak felém, annyira meglepődtek, hiszen jól ismernek. Szerintem a heti négy-öt alkalom az már nem alkalomszerű, hanem rendszeres fogyasztás. Valójában az egyszerre elfogyasztott mennyiség a lényeg, nem a rendszeresség.
BZoltánnak igaza van ebben is, ha az étkezési kultúra részévé tudnánk tenni a borfogyasztást, az sokat segítene a szakmán. Ehhez még hosszú évek kellenek.
Véletlenül tévedtem ide, és nem tudtam minden hsz végigolvasni.
Annyit szeretnék hozzátenni, hogy (mint 3 gyerekes apuka) azért nagyon is meg kell gondolnom mikor is iszom meg egy pohár bort. Tehát munka közben ugye nem lehet, ebéd után sem a munkanapokon, és este is sok mindennek kell együttállnia ahhoz, hogy a párommal megbontsunk egy palack bort.Mert ki tudja mikor kell indulni valahova, pl beteg gyerekkel az ügyeletre. Én úgy érzem a társadalom és annak a szabályrendszere nem támogatja a mindennapi kultúrált borfogyasztást sem. Hiszen a munkáltató nem tűri, vezetni nem szabad ha ittunk, és sok alkalommal estére már nincs rá idő, hogy nyugodtan leüljön az ember borozgatni, holott bortermelő vidékről származom,és jópár hektár szöllö van a családom birtokában. Én a magam részéről szeretem a jó ételeket, jó italokat, finom pipadohányokat, jó szivart, de alkoholtartalmú italokat csak ritka alkalommal fogyasztok, és nem azért mert nem szeretnék többször, hanem azért, mert annyi tiltás veszi körül. Így a borfogyasztásom is a nagyapám fogyasztásának a 10%-ra esett vissza.
Szerintem ott van elrontva a dolog, hogy a legtöbb étteremben nem lehet meginni 1 vagy 2 deci elfogadható minőségű bort az ebéd vagy vacsora mellé. Az egész üveget meg nem akarják megvenni az emberek, úgyhogy marad a sör, üdítő, stb.
Jelentősen növelné a fogyasztást ennek megváltoztatása.
@goex: Abban tökéletesen igazad van, hogy a zéró tolerancia a közutakon egy ostobaság és sokmillió literrel csökkenti csak ez az éves borfogyasztásunkat.

A munkahelyet és a családot illetőleg viszont nem értek egyet veled. Én dolgoztam Spanyolországban, Olaszországban és ott teljesen természetes módon tolnak be pár deka bort az ebédhez a dolgozók. Sajnos ősztársadalmilag démonizálva van az alkohol és túl sokan nem tesznek különbséget a részegséghez szükséges mennyiség és az 1-2 deci között.

A családot illetőleg ismerem a helyzeted, bár háromnál (még) nem tartunk. Az egyértelmű, hogy még a szalonspicc közelében sem vagyok soha gyerek-közelben. De egy-két deci bor az vállalható. Sőt én nyugalmat sem igénylek a borhoz. Hazamegyek, kibontok egy palackot, kitöltök egy fél decit és ahogy megcsinálom a vacsorát, meg megetetem a családot el is kortyolgatom.

Nem a szép pillanatot várom a borivással, hanem a borivással szépítem meg a pillanatot :)
@pluto111: Ennez az lenne az előfeltétele, hogy a hétköznapi ebéd mellé való olcsóbb árfekvésű asztali borok kibírjanak akár 1-2 napot is bontva.

Viszont ebbe az árkategóriába tartozó nagyipari módszerrel készült lőrék nem bírják ki a poharaztatást. A sűrítménnyel, cukrozással nagy nehezen palackstabillá varázsolt szeszes-italok pont azért mert nem természetes módon születtek.

Ugyanez a probléma létezik a napi 2-3 decit fogyasztani szándékozók esetében. Vesznek egy olcsó bort az élelmiszerboltban, megisznak belőle 1-2 decit és másnap atomjaira esik szét a maradék.

A tiszta, hiteles asztali parasztborok pedig napokig elvannak bontott üvegben is.
@BZoltan: Igen tényleg igazad van sok mindenben. Amikor Olaszországban vagy Franciaországban vagyok én is másképpen állok hozzá, ott én is megiszom a 2-3 dl az ebédhez-vacsihoz, igazad van.De azok gyengébb borok mint a mieink, mondjuk én itthon is a gyengébb asztali borok híve vagyok, amiből egy hosszabb beszélgetés, pipaszívás alatt többet is el lehet fogyasztani anélkül, hogy komolyabban megártana, egy kis oldottság meg nem árt.
Lehet, hogy kipróbálom a módszeredet!
Még annyit el kellene mondani, hogy a vezetékes víz előtt a borfogyasztás azért is volt magasabb, mert 1. A borok alkoholtartalma nem volt ilyen magas, 2. A vízivás nagy veszélyforrást jelentett bizonyos helyeken, így a gyengébb, de sok esetben füszerezett és esetleg forralt borral pótolták.
@fugu:
Ahoz hogy az étkezési kultránk része legyen bizony egykét jogszabályon enyhíteni kellene.Zéró tolarencia egy marhaság a vezetésnél.Mondhatnák külföldi példákat ahol bizonyos százalék megengedett deha balesetet okozol akkormár rádhuzzák a bőrt.Horvátok pár éve enyhítettek.Megkérdezték a sofőröket akik elmondták ha nulla tolarencia van akkor ha megiszik egy pohár bort,sört ebéd mellé már úgyis mindegy és inkább kettöt iszik.Négymilliós népességükhöz ötmillió túristát lehet még számítani.Érdekes nemnőtt az ittas balesetek száma!!
Olaszoknál melóhelyeken lehet ebédmellé bort vagy sört inni!Sorolhatnám még.Hogy igyon a magyar nyugodtan egypohárbort ebéd után ha tudja autóba fog űlni.Szerintem nagykorunak kellene nézni a népet.Sokan ezért nemmennek étterembe vacsorázni sem.
Marad az esténkénti borozgatás otthon.
@kakula zé: Én azt nem értem miből gondolják a borászok, a szakma, a kritikusok, hogy az 1000-2000 ft ár egyáltalán reális napi fogyasztásra, mert nem az. Teszem hozzá: sajnos.

(ps: az olcsó újvilágik között is rengeteg az ihatatlan és savas lötty, bornak nem nevezném.)
Jó téma és jó post!
Szerintem nem a termelő, a borász készülékében van a hiba! Hanem a kereskedelmi árrés magasabb a kelleténél.
Valahogy az szokott lenni az érzésem, hogy a californiai, chilei vagy éppen olyasz borokra (amire rájön még a szállítás költsége is) a boltok kisebb haszonkulcsot tesznek, mint a magyar borra.
De lehet, hogy én gondolom rosszul.
@hegyaljai: én úgy tudom, hogyha szépen kéred a polcpénzről adnak számlát.
Szerintem a magyar borok jók és ráadásul apránként javulnak is folyamatosan. Ezt mondja francia (természetesen borszakértő) barátom is.

Csak magyar bort iszom, ha én veszem.
@osborne: Ha napi 2 decit iszik meg az ember akkor egy palack bor három napig simán kitart. Ez egy hónapban 10 palackot jelent. Ez ugye 1000 forintos borok esetében 10 ezer forintot tesz ki havonta. Az arányok kedvéért egy átlag dohányos 15-20 ezer forintot füstöl el havonta, ha nem a leghulladékabb sörből iszik meg az ember egy üveggel akkor arra elmegy 7-8 ezer forint.
A "fogyassz hazai,magyar terméket"gondolat jegyében jó példa lenne Ausztria.

Mit iszik az osztrák polgár?
először osztrák bort,
másodszor osztrák bort,
harmadszor is osztrák bort !

Amennyiben mind elfogyott jöhet a német nyelvterület.Németország,Svájc.
Aztán francia,spanyol,olasz borok. És így tovább!!!
Kb.50-ik helyen magyar bort is isznak.
Ilyen hozzáállással az utólsó cseppig elfogyna minden magyar bor.

A jelenlegi helyzetben a termőterületek további csökkenése biztosra vehető.
Nagyon jó a téma!

Csak egyet szeretnék hozzátenni a saját példámból. Hogy mi kerekedik ki belőle nem tudom, tehát előre is elnézést.

2 gyerekes család vagyunk. Feleségem is és jómagam is szeretjük a bort.
Igaz, kettőnk közt van egy különbség.

Jómagam az 1000-3000 Ft közti kategóriákban keresem a számomra élvezhető, finom magyar borokat.
Nem tudom miért, de nekem a magyar bor jobban ízlik, mint a francia vagy spanyol.

Drága feleségem viszont azt mondja ez pénzpocsékolás és ő bizony 1000 alatti (250-1000) borokat keresi országfüggetlenül, mondván, max ha nem lesz jó felönti kólával.

Eleinte mikor összekerültünk próbáltam a magam irányába terelni, de persze mint minden jó férj feladtam. :)

A másik dolog...

Párhuzamosan látom azt a dolgot, hogy a fiatalságra építeni szeretnénk. Az a baj, hogy ők sincsenek tisztában a borivás "kultúrájával".
Nem is olyan régen egy tv-s adásban láttam, hogy kérdezi a riporter a fiatalokat, hogy mennyi bort ivott eddig meg? (szalagavatóra készültek)
- Négy litert!
Közben látszik a képernyőn, hogy a mellette levő lány kezében ott a kóla.

Ebből gondolom én, hogy nem a 1000-3000 Ft-os kategóriából, hiszen ennyi pénzért töményet vesz inkább, hiszen az jobban üt és neki biza az kell csak.

Nem nagyon látok olyant, hogy pincészetek kifejezetten olyan kóstolókat tartanának, ahol a borivás kultúrájával is foglalkoznának párhuzamosan. (Hiszen Ők is az eladásra fókuszálnak.)

Hiányolok egy olyan oldalt (lehet csak én nem találtam meg) ahol fel vannak véve a MAGYAR borok (nyilván nem az összesre és a speckó borokra gondoltam főleg) és lehetne a véleményezni, pontozni akár több szempont szerint. Ezáltal sokkal átfogóbb képet lehetne kapni a magyar borokról.
Azért vitatkoznék a cikkel. Ott kezdődik, hogy szerencsés esetben az a borász szőlész is, na és ő kezdi az érték teremtést. Onnan megeheti a fene.

@kezdő alkoholista: osztom. Habár reprezentatív felmérésem szerint nem mennek 400 Ft alá. De a lélektani határuk a 700

@ambrusqkac: évekkel ezelőtt 700 Ft volt az önköltségi ár a közepes birtoknál.

@BZoltan: Emlékeim szerint 32,5 l/fő az éves borfogyasztás.

@kakula zé: hogy a vöröslőrét belebasszák heavy toast hordóba és áll a pincében legalább 18 hónapig. Itthon ez az alap, amiért elkérhetik.
Fogkefe helyett tökéletes.
Majd palackozás után is hagyhatják érlelődni nemcsak ezeket a tételeket. Akkor itt is van a márka (Bock), meg a fajta (egy Kunleányért soha nem fognak annyit kérni, mint a Sándor nejéért) tényező. Olyan ördögtől való dolgokat már alig merek említeni, mint az évjárat és a borvidéken belüli elhelyezkedés. Ami az átlagfogyasztót teljesen hidegen hagyja,
Nem tudom, hogy itthon mennyire működik, de olyasmi is előfordulhat, hogy egy-egy fogyasztói viselkedést/csoportot céloznak meg vele előre tervezetten.
Ha közepes a birtok méret és tradicionálisan nyúlnak hozzá, az is növelheti a költségeket. Ezt a polcon halmozottan látod (kisker-nagyker-ÁFA).
@majomkutya: ha nem is chileit de vmielyik dél-amerikait jó kis behozatali pénzzel támogatja az állambácsijuk. Ez is belejátszik az olcsó árukba.
@gigicske: Hm, ezt jó tudni.
Én Tolna megyében lakom. Tolna megyének van több testvér megyéje, van egy Kínában is. Ha jól tudom Szecsuán.
Egyszer voltak itt a kínaiak és akartak szekszárdi bort venni. Kiderült, hogy legalább annyi bort szeretnének, hogy annyit a szekszárdi régió nem tud termelni egy teljes évben. :D:D:D
Csak akkor azt nem értem, hogy mi értelme van kivágni a szőlőket, mármint mi értelme van ezt még állami és EU-s pénzből dotálni is?
@Yamashui: "Négy litert!"
Ez azt hiszem a hamburgerkultúra eredménye. Nem a gasztronómia, nem az élvezetes beszélgetés jó társaságban az elérendő cél, hanem a gyors, olcsó, "hatékony" kielégítése az egyébként is egyszerű vágyaknak.Pl részegség.
Vannak rá jó példák ahol nemzeti szinten próbálnak ez ellen tenni, pl Olaszországban,( pl: Slow Life Movement kezdete ),Franciaországban, ahol a gasztronómiai hagyományaikra, szokásaikra való büszkeséget -nem gépelek félre- már kora gyerekkortól megpróbálják belenevelni a legtöbbekbe.Erről itthon nincs szó. Amellet sajnos a magyar termékek gyakran nem ütik meg a mércét, így nem is lehet rájuk büszkének lenni.
Talán ezért most követ fogok kapni sok helyről, de a rokonságunk, barátaink nagy része azok közül, akik a világ nyugati felén éltek, kartonszámra vitték a magyar borokat már a 80-as évek elején is. Még azok is akik tradícionális "boros" országokban éltek.A jó minőségűt. Nem osztom azt a véleményt, hogy csak családi pincészet képes jó minőséget produkálni. Az a hátránya azért megvan a családi pincészeteknek, hogy az általuk megtermelt bor bizony drágább lesz.
Talán ha a borfogyasztás területén, vagy témájában is lehetne alkalmazni az olyan példákat, mint pl a pipásoknál az, hogy van hétköznapi "harci" dohány és pipa, és van ünnepi, akkor lehetne vmi egyensúlyt kialakítani az olcsóbb és drágább borok fogyasztása területén.
Én igen örültem, hogy a vezetô borászataink így megerôsödtek, ilyen szép pincéket építettek, ilyen világszínvonalú technológiát tudtak megvásárolni, és a terepjáróikat sem irigylem. A borok árát is rendben lévônek találom, -ha el tudják adni. Az pedig más kérdés, hogy én meg tudom-e vásárolni ezen az áron vagy sem. Ha elfogy, adják ennyiért. Erôsödjenek, hogy majd amikor már nem kell a törlesztôrészleteket fizetniük, és jobban bírják a konkurenciaharcot a franciákkal, olaszokkal, olyan áron adhassák a borokat, hogy én is gyakrabban meg tudjam vásárolni. Csak ne érezzem túl gyakran, hogy a 10 000 Ft-os (36 eurós) boroknál sokkal jobbakat kapok 10-15 euróért bárhol Európában.
A pécsi hegybíró teljesen rendben levő olaszrizlingje folyóborként 250-be kerül literje. (Ő nem is palackoztat.) Ennyiért megéri neki. Ha palackozna, erre jönne még max. 200 (üveg, dugó, címke, bérpalackozás, tárolás stb.) Tehát lenne egy 450-as üveg bor, sőt, mivel csak 0.75-ös a palack, a bor része is kevesebb, tehát inkább 400 ft. Ez a boltban mennyi lenne?
Másrészt múltkor voltam Villányban, ahol a folyóbor literje is 1000-be fáj. És panaszkodtak is, hogy évjáratos teli hordóik vannak a pincében.
Most így, hogy sok érdekeset olvastam itt, elő is készítettem egy palack bort ma estére....
@Zsolnay: Ha a gazda 400 forintból le tudja palackozni a korrekt rizlingjét akkor szerintem egy korrekt kereskedővel úgy 800 forint körül a polcra is kerülhetne. Egy jól iható, frankó olaszrizlingért ez kimondottan jó ár.
Pont az ilyen termelőknek kellene mindenképpen jelen lennie a piacon. Az ilyenekre vár mindenki.
Jó cikk...

@BZoltan: "meg kellene innunk 400 millió literrel több bort évente. " - ez kb. 100 liter / háztartás, elég komoly mennyiség...
Egyébként a régi termelési módokkal és az árakkal kapcsolatban, miért tűnt el gyakorlatilag a visszaváltható üveg? 1000 Ft alatt komoly árfelhajtó tényező, és én minden alkalommal nagyon sajnálom a kihajigált, vadonatúj üvegeket.
@muskotály küvé: két liter hetente szerintem majdhogynem kevés. Ha apu és anyu esténként betolnak egy-egy decit a szombati és vasárnapi ebéd mellé pedig két-két decit akkor helyben vagyunk. Pedig erre még nem is számoltuk a születésnapokat, karácsonyt, húsvétot és más sátoros ünnepeket amikor ugye fogy rendesen a bor.

Gondolj bele, Magyarországon évente úgy 40 ezer házasságot kötnek. De ott vannak a keresztelők, temetések. Ezer éven át a magyar még lovat sem vett úgy, hogy az üzlet részeként 2-3 liter bort meg ne ittak volna csak úgy áldomás gyanánt.

Évszázadokon keresztül a bor és a borivás a magyar ember életének szerves és elszakíthatatlan (már-már szakrális) része volt.
@BZoltan: „Nem a szép pillanatot várom a borivással, hanem a borivással szépítem meg a pillanatot :)”

Ez nagyon szép volt.
@kakula zé: azért a chilei és egyéb újvilági, főként usa-beli, argentin, ausztrál borokról jó, ha tudod, hogy közel sem olyan szabályozás szerint készülnek, mint Európában, úgyhogy az ittenieknél jóval több adalékanyagot tartalmaznak. Ha például szereted a vizet a borban, akkor kifejezetten ajánlom az usa-ban készült olcsó borokat...
Ergo, nem kell ezek előtt az olcsó újvilági "hű, de menő" borok előtt hasra esni, hanem meg kell keresni ebben az árkategóriában is a valóban tisztességes módon elkészített és élvezhető magyar borokat.
Hidd el, vannak ilyenek! A jelenlegi anyagi helyzetemben én is muszáj voltam jól szétnézni ezért tudom, hogy vannak.
@bájgúnár: Sajnos ez itthon nem megy. Ha 50 a megengedett, akkor is 70-el előznek meg. 80-as táblánál 100-al. A nulla tolerancia azt jelenti, hogy egy deci bor belefér...
Amíg el nem kapják, mint a gyorshajtókat.
Szeretek Ausztriában, és Olaszországban vezetni. Több okból. Az egyik éppen ez.
@BZoltan: " Ha a gazda 400 forintból le tudja palackozni a korrekt rizlingjét akkor szerintem egy korrekt kereskedővel úgy 800 forint körül a polcra is kerülhetne."

Ne mond már nekem, hogy a 100% árrés "korrekt"! Eldobom az agyamat! Ipari termékre a 10%-ot alig lehet érvényesíteni. Lehet hogy megszokott ez de nem korrekt!
@fugu:
Miért van hogy akár a szerbeknél akár a horvátoknál qurvára figyelnek a magyarok a sebességhatárokra!
Tehát igenis a magyarok betudják tartani a szabályokat ha rávannak szoritva.Nemmindíg a teljes tiltás a célravezető.Jómagam is szivesen töltöm szabadságomat a horvátoknál.Majd minden este vacsorázunk és nyugodtan megiszom a boromat is.És van önkontrolom hogy nemlépem át a megengedett határt.
Kicsit dodonnainak találom az írást. Szóval kevés fix pont, több maszat. És ahogy kell, mindenki azt olvas ki belőle, amit akar.
Ami biztos, sokan vannak ezen a területen is, akik a gyors/hamar haszonmaximalizálást preferálják a hosszabb táv helyett. És nem csak villányi termelők között.
Ha környezetemet tekintem, akkor az 1000 Ft/palack az a határ, amelynél a drága bor kezdődik. Mindegy, hogy boltban vagy a termelőnél. És lássuk be a napi egy üveg eléggé megviselné az átlag magyar háztartás költségvetését, ha ezeken a fórumokon szokásos 1500-3000 Ft-os borokat innák. Havi 40eFt borra nem fér bele. 40eFt alkoholra szumma, talán.
A hozzászólásokban ismét (hiszen a téma évente "előjön") ötleteltek, hogy miként fogyna jobban a magyar bor. Én nem tudom. Szerintem egyikünk sem. Mert nem feltétlen az ár a probléma. Mert pl. a nagytermelők közül többen 1000 Ft alatt árulnak minőségi borokat (itteni 4-5 pontos) egyes diszkont jellegű boltokban.
Talán olyanok a borok, hogy nem ízlenek a magyar borfogyasztól többségének (nem a kommentelők).
Vagy csak kevés neki ízlő bor van. És annak mennyisége is limitált, mert max. 1-2000 palack készül. És emiatt annak ára is túllép a kereten.
(méretgazdaságosság)

És az egyenletes minőség hiánya, a bármikor levehetem a polcról. Valahogy az "évjárathatás" sokkal nagyobb a magyar boroknál, mint más nemzetek esetében. Nem nagyon ismernek a fogyasztól megbízható "márkákat", termelőket, akik országszerte vagy nagyobb régióban elérhetőek. (én is tudok jó példát,de nem harmincat)

Két dolog van, amivel mindenképp vitatkoznék:
1) régebben minden jobb volt. Ez nem igaz. Jó és rossz is volt akkor is. De szeretjük ezt elfelejteni, "megszépíteni".
2) aki a borfogyasztás növelését az alkohol zérótolerancia eltörlésében látja a fantáziát, az nem különbözik bármely uzsorástól, aki mások nyomorán akar meggazdagodni. A magyar társadalom bináris: igen, nem. A kettő közötti részt nem ismeri. Igaz az akkor is, ha a személy szerint vannak, akik nem ilyenek. A szabályokat azonban nem egyénre illik alkotni.
@Daeril: 100% árrés akkor lenne, ha nem lenne áfa, társasági és jövedelemadó sem pedig fuvarozási vagy más logisztikai költség. De ez mind van.
De jó, hogy ezt leírta végre (ismét?) valaki: "öteurós toszkánok és tízeurós chileiek verik a tízezer forintos magyarokat. Ez ostobaság." Hányszor kellett már ezt a baromságot faarccal végighallgatnom, és hányszor voltam csak centikre attól, hogy a kedves és magabiztos urak szemébe mondjam, hogy sajnos ostobák a borhoz, talán mást kéne lefetyelni mostantól.

Az más kérdés, hogy engem néhány magyar borász mentalitása is borzasztóan zavar, és közel sem vagyok ennyire elégedett, pl. meg kéne érteni, hogy ha valaki azt magyarázná nekem, hogy vegyek meg egy román pinot noirt vagy cabernet sauvignont, mert az bizony jól végzett egy burgundi/bordói sorban, és nem is kerül többe, vagy éppen olcsóbb is kicsivel, 10-ből 9-szer kiröhögném. A legnagyobb borvidékeknél a magasabb árat legitimálja a presztízs (és a területek piaci ára), nem pariban kell velük lenni, hanem jóval kevesebbért kínálni ugyanazt a minőséget. (Itt most nem 1000-2000 forintos borokról van szó.) Különben nyilván nem érdekel senkit. 10-ből egyszer felülkerekedne rajtam a borbuzi, és kíváncsiságból talán belevennék az ismeretlenbe, de a legtöbb külföldi borfogyasztó szerintem azt mondaná magában, azért nem mutat az úgy az asztalon, mint a burgundi, a borhűtő polcai sem ragyognak annyira alatta, felesleges váltani rá. Ugyanannyit tud, de nem elég Gucci.
"Ugyanannyit tud, de nem elég Gucci." Ez jó!

De nem is kell ugyanannyit tudnia, sőt nem is ugyanazt kell tudnia! Mást tud egy egy egri, villányi, portói stb. Mást tud egy könnyű francia vörös, vagy egy asztali olasz. A badacsonyi, somlói, dél-balatoni mind mást tud. Az sem biztos, hogy ugyanazt várjuk a boroktól. Nekem a Somlói Juhfark pl karácsonyt jelent. Vagy a 96-os Bock Royal a szülinapomat még 4 évig.. Egyébként általában úgy gondolom, hogy nem feltétlenül az ár szabja meg a minőséget, úgy hiszem.Nálam most a 3000 huf/palck körül van a lélektani határ.
@jorda: mondjuk én halvány idegrohamot kapok ettől az érveléstől, de ugye semmilyen formában nem élek a borból, úgyhogy egészen más nézőpontból szemlélem a dolgokat, mint sokan. Mindenesetre nem nagyon látom a problémákat ilyen téren, de nem foglalkozom az 1000 forint alatti és környéki tömegborokkal, mert egyszerűen nem érdekelnek, semmi dolgom nincsen velük.

Feljebb pedig gyönyörűen kivirágzik a patriotizmus, ne féljünk annyira, van olyan szakember, aki erkölcsi kérdésnek tekinti, hogy ő bizony csak magyar borokról nyilatkozik (mindegyik ásványos), a komoly fogyasztók jó része kizárólag magyar borokhoz képes hozzászólni (jelen pillanatban egy másik blogon két világhírű borra eddig összesen 4 darab komment érkezett), a fogyasztói és termelői önbizalom pedig néha az egeket verdesi, lásd a "csak tedd be a borom ilyen meg ilyen vaksorba, majd meglátod" típusú gyöngyszemeket, vagy azt a kommentet, mely egy DRC-bor alatt virít (szándékosan nem moderáltam, hadd látszódjon később is):

"Akik elmentek Noszvajig és csalódottak a Burgundi borokban,felajánlom,hogy jöjjönek el velem egy kicsit tovább,Szomolyára Imréhez!Igyunk egy-két Pinót,vagyis Rotschildok Könnyét!"

Az osztrákokról nekem hirtelen ez jutott eszembe:
dropshop.hu/blogpost.php?article_id=155
@goex: Persze, hogy nem kell, sőt, de ezt a vakkóstolásos példázatok sem veszik figyelembe (nyilván nem azt mondják, hogy milyen más volt, hanem, hogy hányadik lett, például), ez pedig arra reakció. Szerintem ilyen határnál figyelembe kell venni (kapcsolódva Albert gazdához), hogy bármilyen mítoszok is szövik át a magyar bortudatot, 11 euróért kint sem osztanak csodákat. Szép borokat lehet kapni ennyiért, komoly, mély és izgalmas borokat viszont nagyon ritkán.
@dagadtos: ami engem illet: hozzászólok én a rotschildhoz és petrus-hoz, ha valaha egyáltalán ránézhetek egyre.. :)

az "inkább hazai" amúgy nem feltétlen valami népnemzeti színekbe burkolt pátosz miatt tipikus (nálam biztos nem), hanem mert ez adja magát, ez van közel, ez is akkora téma, hogy az ember élete végéig tanulja stb. segítség nélkül én elveszek a francia borokban például, esélyem sincs, így inkább a hazai lemaradásaimra koncentrálok első körben. csak hát ez az első kör tart pár éve, és még mindig vannak komplett vak foltok a térképen.

(az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy közben abszolút nem zárkózom el semmitől, toszkánából például egész sokat merítettem az utóbbi években)
@dagadtos: Nem érdeklődni a 1000 forint alatti borokért egy a borral kicsit is komolyabban foglalkozó borisszának olyan mintha a társadalmi kérdésekről beszélgetnénk csak a rózsadombot nézve. A magyar borkultúra, a presztízsborok piaca, az egész szektor gazdasági helyzete mind-mind elsősorban az alsó polcos borok minőségén áll avagy bukik.

A DRC, a Rócsildok és a Petrusok pedig itt Magyarországon a keveseket érdekel. A fogyasztók 99.999% soha nem fogja kóstolni az ilyen borokat. Örömteli, hogy néhányotok mégis rá tudja szánni a kemény munkával megkeresett pénzét ezekre a nyilván fantasztikus borokra, de szerintem bornírt dolog azon méltatlankodni, hogy nem indul be a komment-lavina.

A patriotizmust pedig tessék csak tiszteletben tartani. Aki a magyar bor sikeréért dolgozik az a magyar borvidékeken élő emberek életéért dolgozik. Amikor a magyar borról beszélünk akkor családok megélhetéséről a szülőföldünk lakhatóságáról beszélünk.

Radnóti Miklós Nem tudhatom ... című versét pedig nagy tisztelettel és nagyon komolyan ajánlom neked olvasatra.
@BZoltan: Hát, hadd kezdjem a végével, kedves Zoli, tudod te kinek és mit ajánlgass olvasásra, ugye?

Így van, és a magyar bor sikerének kikövezett útja a csend és hallgatás egyfelől, az a hit másfelől, hogy ha nem elég jó a DRC, majd felugrunk Imréhez.

Azt hiszem, néha nem teljesen érted az érdekeltségeink különbözőségét, megpróbálok rávilágítani újra: én nem ebből élek. Lehet álszenteskedni, de önszántából nagyon kevés "borral komolyabban foglalkozó borissza" foglalkozik 4 euró alatti borokkal. Ha ebből élnék, foglalkoznék vele, vagy aggasztana talán a helyzetük; elméleti szinten így is megértem a fontosságukat, de mint fogyasztónak érdektelenek. Akkor sem lenne velük közvetlenül dolgom, ha mind tiszták és korrektek lennének. Nekem a bor nem arra való, hogy valami tiszta, hibamentes, egészen finom folyadéktól berúgjak. Ez a kategória pedig erről szól, csak nem szeretjük kimondani, hanem kanyarítunk hozzá valami hatalmas, patetikus ideológiát. Ez remek, tiszta, erkölcsös mezőgazdasági munka, de mindaz, ami számomra a bort elválasztja bármi más fogyaszthatótól, sem az érzékek útján, sem pedig eszmeileg nem jelenik meg itt. Vagy mondjuk csak nagyon ritkán. (Nyilván nem lehet határokat felállítani árban, ráadásul a borvidékek is nagyon szórnak, van ahol adhatnak már minden szempontból érdekes dolgokat ennyiért.)

@Parci: Nyilván nem rád gondoltam, egyáltalán nem. Nincs azzal semmi baj, ha az első a magyar bor egy magyarnak, ez természetes. Azzal van baj, hogy sokan semmi másról nem tudnak, azzal van baj, ha idióták erkölcstelenné nyilvánítanak, ha épp nem magyart iszol, azzal van baj, ha a minimális tisztelet is hiányzik sokszor a legnagyobb nevek és terroirok felé is. (l. az adott kommentet.)
@dagadtos: oké, akkor abszolút egyetértünk.
@dagadtos: Igen tudom. Most például tényleg nagy tisztelettel neked ajánlottam. Jó és szép az a vers. Én alkalmanként szívesen olvasom. Radnótit úgy általában nagyon szeretem.

A négy euró alatti borokkal kapcsolatban pedig zavart érzek az erőben. Én nagyon-nagyon ritkán iszom olcsó, asztali bort azért mert azt vettem le a polcról (bár tény, hogy néha a kíváncsiság és a kalandvágy elragad), hanem azért mert a baráti körömben és a családomban nem mindenki vérgazdag rócsildivó. Vagyis alkalmanként ha akarom, ha nem kerül a poharamba olcsó bor. Olyankor udvariasan megköszönöm, megiszom és tanulok belőle. Sőt ajándékba is szoktam elég sok bort kapni olyan emberektől akiknek a drága bor az ezer forintnál kezdődik. Ezeket is meg szoktam inni.

Például a legutóbb amikor a cimborákkal gletteltük meg festettük a pecónkat akkor is egy egyszerű asztali bort bontottam. Sőt, nyáron a kapálás vagy legutóbb a metszés mellé/után sem a féltett kincseim közül kerítettem bort, hanem bizony a könnyed, kényelmes de jó ivósborok közül.

Direkt tudatmódosítás céljából pedig talán 15 éve nem fogyasztottam nemcsak bort, de semmilyen szeszesitalt.

Lehet, hogy neked ez furcsa, de sokunknak a bor tényleg a hétköznapok része.
@ambrusqkac: 600 forint 1 liter bor előállítási költsége? Ez azért nem mindenhol van így. Ha így lenne nem lennének 1000 forintos borok amik tényleg azok és tényleg jók. a 600 forint rendben van ha abba beleveszed a marketing, fenntartási költségeket is és a beruházások megtérülését is. Viszont amit írsz a 100-200 forintos profit az tényleg profit. elkölthető pénz, további fejlesztésre fordítható, vagy tartalékképzésre vagy VW Passatra vagy akármire.
Kicsit pontosítok: ha egy liter bor előállítási költsége 600 forint akkor abból nem 2000 hanem minimum 4000 forintos bor lesz.
@BZoltan: Khm... való igaz, hogy borkereskedelmi tapaszalaltom nincs, de az én kereskedelmi tapasztalatom (ipari jellegű) remélem használható.
Számoltam, hogy az elsőre brutális haszonkulcs mennyire jön ki módosítva az általad megjelölt tényezőkkel.
Kiindulás: Termelői ár netto 400 Ft, ezt vesszük bekerülési árnak (valójában 100 Ft áfával magasabb de ezt a 100 Ft-t visszaszerzem a vevőmtől)
Brutto 800 Ft-os kereskedelmi ár áfa tartalma 160 Ft. Szállítást nagyon remélem a mi kereskedőink is maximális költséghatékonysággal szervezik. Bekerülési ár 5%-át meghaladó szállítási költség általában kiveri a biztosítékot nálunk. Tegyünk rá még költséget monjuk értékesítési ár 10 %-a ezeket summa total levonhatom a haszonból és csak utánna adózom.
Tehát mindösszesen : 160 Áfa + 100 Ft szállítás és egyéb költség + 14 Ft nyereségadó után az eredmény 126 Ft.
Vetítve a bekerülési értékre 31,5% haszonkulcs adódik. (ez most sok vagy kevés? hát én szeretnék ennyi elérni egy-egy üzleten)
A kulcs az opresszív Áfánál van ez hajtja fel az árat. Összevetve azzal, hogy mennyit keres a termelő a palackon szerintem nem kétséges, hogy ki jár jobban. És akkor még ezek a "korrekt" kereskedők.
@Daeril: 120 palack bort értékesíteni nem ugyanaz, mint 120 ezer tonna cementet. innentől kezdve az egész számolósdinak semmi értelme

elnézést :)
@AG 2.0: Semmi gond, csak elsőre a 100% nekem kiverte a biztosítékot.
Nem akartam kommentelni, mert így este mindíg túl késön jutok hozzá és akkor már lemegy a hullám, de úgy nézem ez a topic még mindíg élénk véleménynyilvánításra készteti az olvasókat.
Az én véleményem az, hogy a magyar bor nemzetközi viszonylatban igenis drága. Ebben nem nagyon értek egyet Albert gazdával. Külföldön lakom, szép lassan ismeretséget kötök borértö emberekkel, köztük némelyekkel, akik egész jól ismerik a magyar borokat. A véleményemet alátámasztja az ö tapasztalatuk is. Az elmúlt idöszakban (úgy 5-8 éve) kivétel nélkül mindegyik elfordult a magyar boroktól a dél-európai borok javára. Az egyiknek pl. van nyaralója is a Balatonon, rendszeresen járnak Mo-on, de már nem vesznek bort, mert elmondásuk szerint ugyanazt a minöséget Dél-Franciaországban olcsóbban megkapja! Elhiszem neki, jó borokat iszik és irigylésre méltó borismeretekkel rendelkezik.
A másik egy vinotéka tulajdonos, aki teljesen oda volt a magyar borokért, egy egész boltot alapozott magyar-olasz borokra. Ma már csak olasz, spanyol és francia borokat forgalmaz, na meg azt a néhány Gere bort, ami rajta maradt (2003-as évjárat!). Megkérdeztem miért. Elsö sorban az utóbbi 7-8 évben bekövetkezett árnövekedésnek tudják be a sikertelenséget, másodsorban meg a magyar borokról (elmondásuk szerint) kialakult rossz képnek. Itt a diszkontokban kapható Balaton és Károlyi és társai borokra gondolt, amit bármely nagyobb boltban olcsó pénzért (2-3€) meg lehet kapni. Szó szerint így mondta, hogy ha az emberek meglátják, hogy magyar bor, csak annyit mondanak, hogy "böööeehh" és kifordulnak a boltból. Nekik ez nagy pofon volt, mert meggyözödésük, hogy a magyar borok jók, de ezen a mai áron nem piacképes. Példának mutatott egy Gere Portugiesert (2003) 6,75€-ért mint legolcsóbb magyar bor és egy olasz 6€-s bort. Azt mondta, minöségben nagy különbség van közöttük az olasz javára. Én egyiket sem kóstoltam, de igazán jó Portugieserhez még nem volt szerencsém.
Akkor, amikor diszkontokban 90PP-os spanyol borokat 6-7€-ért úgy hajítják az ember után (és tényleg jók), akkor azt gondolom, nincs miröl beszélnünk. Eleinte minden akcióból jól bevásároltam, de most már látom, hogy ez egy állandósult helyzet. Hol vagyunk mi az 1700Ft-os 7 pontos boroktól.... Egy fényév választ el minket a magyar bor nemzetközi sikerétöl. De, ha jól emlékszem az alkeszon olvastam egy cikkben, h. JR is drágállja a magyar borokat.
Véleményem szerint egyébként a magyar borok nemzetközi hírnevét azzal alapozhatjuk meg, ha a köznép által is hozzáférhetö módon diszkontokban ca. 4-5€ körül nagy tételben tisztességes 5 pontos bort tudnánk forgalmazni. A jónép is alulról építkezik, nem egyböl a csúcsborokon keresztül ismeri meg egy másik nemzet borait. Hiába mutatjuk meg a borsajtónak a legjobb borainkat, a köznép nem ezeket vásárolja. Ha már alsóbb szinten bizonyítottunk és pozitív tapasztalatuk van, akkor talán bátrabban nyúlnak a magasabban árazott borainkhoz is. Engem igen bosszant a helyzet, szeretem a magyar borokat, most is egy hétvégi látogatás után 9 üveggel gazdagabban tértem vissza, de szerintem nem, vagy csak nehezen fog eljönni az áttörés a nemzetközi porondon. Ahhoz, hogy ott megéljünk, túl drágák a boraink és nem hiszem, hogy ez a közeljövöben változni fog (legalábbis mindaddig, amíg belföldön hajlandóak vagyunk ezt az árat megfizetni)
Búslakodásra azért nem adom a fejem, már csak azért sem, mert AG azt írta, az búslakodjon, akinek hét anyja van (én meg bizony csak egyröl tudok) :-), de valahol mégis elgondolkodtat, hogy mitöl lényegesen olcsóbb egy jó spanyol bor??
@cabernet's son: vajon miért a gere portugieser a példa, aminek védenie kéne a magyar mundér becsületét? somlói apátsági juhfarkot mi veri le 8-9 euróért külföldiában?

aki pedig borszerető, rendszeresen jár magyarországra, sőt, még balatoni nyaralója is van, de nem vesz bort itthon, mert hát sajnos jajj, de nincs jó bor itten jó áron... szászi 5 eurós alap olasza is gyenge volt a lelkemnek, üti a 3 eurós spanyol fehér?
@Daeril: Nem, sajnos a te ipari kereskedelmi tapasztalatod a bor esetében nem használható.

Albert jól mondja, hogy nem ugyanaz eladni egy palack bort mint egy vagon murvát.

A 100%-ról már tisztáztuk, hogy az nagyon nem annyi. Az áfát például a termelő nem tudja egy az egyben tovább tolni, mert a munkával járó költségek (és ez a legtöbb a szőlőművelésben) nem áfásak. Vagyis egy 400 forintért elő tud állítani egy palack bort akkor az amint kikerül a pincéből máris 500 forint lesz. Vagyis máris nincs igazad a 100%-ot illetőleg.

De nemcsak az áfáról feledkeztél meg, hanem ezernyi más költségről. A kereskedőnek bérleti díjat kell fizetnie a bolt és a raktár-helységért. Fűtést és világítást kell fizetnie. Munkadíjat az eladónak és járulékokat az államnak.

Érdemes gondolkodni és számolni egy kicsit mielőtt sommásan ítélkeznél bárki felett.

@cabernet's son: Hát, én is csak azt tudom mondani, hogy az aki számára ma a villányi sztárok portugizijénél áll meg a vonat az nagyon nincsen képben.

3-5 eurós polci árat tudnak például a Frittman borok. 5-7 euró között kiválló Bolyki, Feiszt borokat lehet kapni. Iványi Zsófia portugizije is 4-5 euró között a polcra rakható. Az Orsolya pince Hetedhét bora is 6.5 euróért kapható. Szászi Endre Pinot-ja 4.5 euróért vehető le a polcról.

Pedig ezek csak vörösök... fehérben még jobb árakat vannak.
@BZoltan: Aha... Murva meg cement, komplexebb dolgokkal nem is foglalkozunk.
A kereskedelem az keresedelem: boltot bérelni, alkalmazottakat fizetni, szállítani és hirdetni, áfát és adót járulékokat fizetni minden kereskedőnek kell.
Korrektek legyünk azért valóban előbb írtam mint számoltam ezért mea culpa az elítélt kereskedőktől. Azért remélem nem kopik fel az álluk.
@Daeril: az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a bortársaságot és 1-2 nagykert leszámítva a legtöbb bp-i borkereskedés igen szerényen működik, akiket jobban ismerek, azokról tudom, hogy kb. mind szerelemből csinálják, és rohadtul nem lehet megélni belőle.
@Daeril: Azért azt sem érdemes elfelejteni, hogy egy borkereskedő foglalkozik akár 15-20 percet is egy vevővel amíg elad neki 2-3 ezer forint értékben bor. Tehát az egy forintra eső munkaideje elég magas.
Nagyon szűk-látókörű megközelítésnek érzem azt, ha valaki leegyszerűsíti az egész bortermelést és kereskedést arra, hogy hát 500 forintba kerül megtermelni egy palack bort és polcon meg 2000 forintba kerül akkor a termelő meg a kereskedő vigyorogva risztelnek 1500 forinton. Ez nagyon nem így van.

Egy termelő először megveszi a földet. Az sincs ingyen. Sok pénzért betelepíti szőlővel, még több pénzért megcsinálja a támrendszert, éveken keresztül neveli az oltványt. Mire az első termést leszüreteli addigra elképesztően sok munkája és pénze áll benne. Ennek a megtérülését ugyebár nem szokás számolni. Nem is könnyű. Ha a nulláról fel akarsz építeni egy 5-10 hektáros gazdaságot ültetvénnyel, pincével, technológiával és gépparkkal akkor fütyülnek a tízmilliók és bőven százmilliós kalibernél áll meg a kasszagép mire (jó esetben 4-6 év munka után) kijössz az első palack borral.

A kereskedői oldalon ugyanígy megvannak a nehézségek és a nem gyenge költségek.

Érdemes egy kicsit átfogóbban ránézni az egész kérdésre mielőtt vaskos kijelentéseket tennénk.

Ezzel együtt persze tényleg vannak termelők akik fejőstehénnek állítanak be tételeket és vannak kereskedők akiknek vastagon fog a tolla.
@BZoltan: Ez van úgy látszik szűk-látókörű vagyok.
Maradjunk is ennyiben.
@BZoltan: a régi borok kérdése engem is foglalkoztat. Legutóbb a Feyér Piroska könybe ástam bele magam, ami sok adalékot tartalmaz, sok korabeli forrást idéz.

A lényeg, hogy a világ bortermelésével utoljára sajnos a késő-középkorban voltunk pariban. Ezen most biztosan ki fognak sokan akadni... voltak ugyan kisebb felvillanások a filoxérát követő - egyébként egészen jól sikerült - szőlőrekonstrukciónak köszönhetően, de az I. VH, majd a II. VH, majd a komcsik (ezek is mi voltunk!) vittek mindent.

A 18-19. sz-i forrásokból annyit tudunk nagyjából, hogy a hazai szőlőművelési módszerek nem különböztek számottevően a nyugat- és dél-európai módszerektől. A borok általános minősége, a borkezelési technológia fejlődése vmikor a 18. században megállt nálunk. A 18-i század végi osztrák vámtörvényeknek köszönhetőena béka segge alá mentünk be, számos forrás tanúskodik a magyar borok akkori rossz minőségéről, mikor hajdan a burgundival vetekedett (legalábbis szinte mindig ehhez hasonlították).

A filoxéra - tetszik vagy nem - bizonyos értelemben segített túllendülni a vegyes ültetvények problémáján, az igénytelen, rossz bort adó régi fajtákon. Még ha a fajtaváltás nem is a legjobban sült el, Mo elég jó lapokkal indult az 1900-as évek elején. Sajnos az is igaz, hogy a filoxéra idején rengeteg direkttermőt ültettek, amit a kormány is támogatott. Ezeket - olcsó művelhetőségük okán - nagyon kedvelték, a későbbi tiltások ellenére is a terület állandóan növekedett. Az I. VH. miatt nem volt munkaerő, a művelési költségek pedig növekedtek, miközben kevés volt a fizetőképes kereslet. A háború után jött a gazdasági világválság, így ha a borgazdaság 1-2 évre jól is érezte magát ebben az időszakban, hamar vége is lett. A II. VH és az azt követő kommunista diktatúra is lefelé húzott. Bár a hozzáértők szerint a 60-as évekig pariban voltunk a világgal, ez nem tartott sokáig, hiszen a borászati technológiai váltásokat nem vagy lassan vettük át, más piacra, más szemlélettel termeltünk.

A régi idők boraira visszatérve: a szőlőt jóval korábban szüretelték, ezért aromátlanok lehettek a borok, alacsony alkohollal. Az 1900-as évek elejéről fennmaradt egyik csúcstermelő bikavérének analitikája, az alkohol 11.25% (kadarka, medoc noir és társa voltak benne). Kevesebb ként használtak, sokan le sem töltötték a borokat, ezért hamar megromlottak/oxidálódtak. Általánosak voltak a higéniai problémák, hiszen a borászkodáshoz használt eszközöket más mezőgazdasági munkákhoz és terménytároláshoz is használták, stb.

Ez nyilván nem a korabeli csúcstermelőkre vonatkozik zömmel, hanem - a magyar bor nagyrészét mindig is termelő - "kisebb" borosgazdákra.

További adalék (és reklám is!) néhány, saját kezdeményezésben kidolgozott wikipédia szócikkekben:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Soproni_borvidék

http://hu.wikipedia.org/wiki/Egri_bikavér

(ha vkinek van kedve segíteni - kemény meló - jelezzen)

Még vmi: borhamisítás. Ebben viszont Mo mindig is úttörő volt sajnos! Rengeteg forrást lehet erről találni, már a 19. században óriási problémákat okozott a borgazdaságnak. Ne negyenek illúzióink, mi magyarok egyszerűen ilyenek vagyunk, és kész! :)
Nekem van egy koncepcióm a magyar bor árképzését illetően:
Tekintettel arra, hogy a magyar borászatok felszálló ágban vannak, lennének, ami a fejlesztéseket illeti, (nem az eladásokat!), vagyis ma még nagyon sokat kell betolni, területet venni, pincét bővíteni, stb, ezért a korábban felvett hitelek súlyosan nyomják Őket. Bizonyos értelemben anyagi kényszert gondolok az árképzés mögött. A kis birtokok esetében kisebb a nyomás, mert azoknak nem volt vérmes tervük a fejlesztésre, így aztán évről évre eladják a portékát alacsony áron, mert csak a fennmaradás terhe van rajtuk, az eladósodás kevésbé jellemző.
A nagyok belehittek a konjuktúra szárnyalásába, meg a támogatások töretlenségébe, és nagyon előre szaladtak. Közben a piac kiesett alóluk...
Ígí aztán ott figyel a polcon a prémiumbor nyersen, és drágán. Szerintem.
@Daeril: Nem vagy szűk látókörű, csak elhamarkodottan ítélkeztél. Remélem sikerült olyan adatokkal és tényekkel szolgálnunk, hogy árnyaltabbá vált a véleményed. Erre van a közösségi média :) Ezért szeretjük :)
@Daeril: A kereskedelemben a piac határozza meg az alkalmazható árrést. Attól függően, hogy mi a portéka, beállíthatjuk, hogy mit tolerál a vevő. Más az árrése a Suzuki Swiftnek, és más a nyalókának. Más a Quarelinnek, és más a sárgarépának. Vajon a vágott virágon mennyi lehet a haszon?
Nagyon fontos kérdés a forgási sebesség, mert ha valamiben benne pihen a tőke hónapokig, az nem ünnep. Az nyilván fölfelé húzza az árrést. A ruházat, és a cipő sem tartozik az alacsony haszonkulcsos termékek közé. Itt az avulással kell számolni, ill. a mérethiányból adódó értékesítési gondokra. Ezen veszteségek enyhítésére szolgál a korábban magasabb árréssel értékesített termékek nyeresége. A boroknál is belefuthat a kereskedő az említett problémák bármelyikébe! (a mérethiány kivételével)
Nagyon fontos kérdés a bolt gazdaságos üzemeltetése. Az árrésből keletkező haszon a forgalom függvénye. A költségek minden hónapban kb. egyformán jelentkeznek, és azokat a halott időszakban is fizetni kell. A forgalom lehet hektikus, különösen így van ez egy borkereskedésben.
Az említettek miatt lehet olyan drága egy borkereskedés egy plázában. Nem is vásárolok ilyen helyen. Ezért lehet olcsóbban vásárolni a NET-en. Ott egy sor költség nem jelentkezik.
A leírtakat nem kifejezetten Neked szántam, hanem azoknak akik előszeretettel turkálnak a kereskedők zsebében, anélkül, hogy maguk megpróbálkoztak volna feladattal. Magyarországon amúgy általános probléma a kereskedelmi szakmában, hogy nincs megfelelő árrés! Tesco-ország vagyunk. De ez már egy másik ügy.
@Parci: Nem a Portugiesernek kell megvédeni a mundér becsületét, de ez maradt rajta, mert eladhatatlan. (egyébként csak Gere és Gere-Weninger kooprodukció maradt rajta. Dolgozott Tokaj, Somló, Szekszárd és Villány borvidékröl + a többi, de csak ezekre emlékszem, kizárólag neves borászokkal. Annyira oda volt értük, hogy még magyarul is megtanult valamennyire, de sajnos a piac így döntött) Van még neki pl. Gere Kopar 2003-ból 30€-ért. Ezeket valszeg én fogom felvásárolni, a külföldiek nem ismerik, nem kell nekik. Annál jobb nekem :).
Az én írásom nem is arról szól, hogy védjük meg a becsületünket, hanem csak tolmácsolni szeretném, hogy külföldön mit gondolnak a borainkról. Lehet ezen felháborodni, sorolni a jó vételeket, kapaszkodni a Portugieserbe, de az ö véleményük akkor is tény marad. Nem lehet elvárni egy külfölditöl, hogy próbálgasson, levadássza a legjobb ár/érték arányú borokat ha Mo.-on jár.
Bizonyára nagyon szüklátókörü vagyok, de az általános rossz árpolitikáról alkotott véleményem nem változott (nem a minöségröl beszélek!). Én árban az átlag borokról beszélek és nem azon kevés borászat produktumáról, akik tényleg jó ár/érték aránnyal árusítják boraikat. Ezeket tisztelem és becsülöm, én is inkább az ö boraikat igyekszem megtalálni. Ott van pl. a Demeter Hanga, ami az aranyérem ellenére is 1300 ft-ért kapható. Vettem is belöle egy kartonnal. Egy héttel azután, hogy lecsorgott egy üveg, hiányérzetem támadt…
Egyébként 3€-s spanyol fehérröl nem írtam semmit, ök dél-Franciaországot részesítik elönyben Mo-al szemben. De okozott már nekem nagy meglepetést 3€ alatti német Rizling…
@BZoltan: Én úgy gondolom, hogy a borboltos ember igen képben van illetve csak volt. Mint ahogy fönt leírtam, dolgozott ö pl. somlai borászokkal is. Magyarországra már nem jár, csak borkiállításokon követi nyomon a magyar borokat, de elmondása szerint egyre kevesebb magyar termelövel találkozik és nem talált olyat az utóbbi idöben, ami miatt elgondolkozna egy újrakezdésen.
Viszont segíthetnétek, kivel lenne érdemes kezdenie, hátha fogékony lenne rá. Ha kicsivel is de talán mégis elöre vihetnénk a magyar bor sorsát.
4,5€-s Szászi Pinot kíváncsivá tett, ha már leírtad, gondolom jó bor lehet. Nehéz müfaj, igazán jót eddig még csak keveset ittam, ebben az árkategóriában nincs is igazán jó tapasztalatom. Elhiszem, ha kipróbáltam. ;) Nyáron, ha úgy hozza a sors, tervezek egy látogatást nálatok, majd akkor megbeszéljük.
@cabernet's son: Hát ha az emberünk nem jár Magyarországra, a magyar borokkal csak borkiállításokon találkozik és kizárólag neves termelők borával foglalkozott korábban is, akkor olyan nagyon nem lehet képben.

Hogy kivel lenne érdemes kezdeni? Nézzél körül, hogy manapság az igényes borszaküzletek milyen borokat tartanak. Meg fogod találni azokat a neveket akiket keresel. De az imént adtam pár tippet.
@cabernet's son: @BZoltan:

nem akarok elbizakodottnak látszani, de én már több száz tippet adtam :)

szászitól egyébként ne a pinot-t, inkább az olaszt
@BZoltan: @AG 2.0: Igényes borszaküzlet környékén csak nagyon ritkán járok. Évente csak 3-4 szer vagyunk otthon, akkor is föként családot látogatunk vidéken.
Ja, a több száz tipp OK. :) Csak nincs idöm összeollózni. 10-11 órát töltök munkában, a maradék idöben is meglehetösen sok elfoglaltságom van. Egy rövid összefoglaló jobban jött volna. Azért kösz!
@cabernet's son: Nem nagyon tudok olyan igényes borszaküzletet amelyiknek ne lenne penge weboldala :)
@cabernet's son: Nem biztos, hogy a Szászi pinot-val kellene kezdeni a visszaszoktatást De komolyra fordítva a szót: a fehér borok árazása szerintem rendben van Magyarországon: kiugró minőséget lehet találni nagyon jó áron. A vörösök esetében viszont egyetértek a véleményeddel. Több évig éltem külföldön és most is rendszeresen fogyasztok külföldi borokat, amelyek jelentős része sajnos itthon nem vagy nehezen beszerezhető. Sajnos a magyar vörösök a 1-4000 forintos (legfontosabb) kategóriában nincsenek versenyben külföldi vetélytársaikkal. Természetesen nehéz általánosítani, de ebben a kategóriában a magyar vörösök túlnyomó része nyilvánvaló hibákkal küzd, amik közül a leggyakoribb probléma, hogy a fa durván elnyomja a gyümölcsöt. Üdítő kivételek persze vannak, de még a „zászlós borok” is gyakran szenvednek ettől a hibától, ami sajnos nem tűnik el az évek során. Azt is problémának tartom, hogy bizonyos fajtákkal történő kísérletezést (pl. pinot) igen drágán fizettetik meg a fogyasztóval, miközben nem tudom elhinni, hogy a borász ne érezné bor nyilvánvaló problémáit.
Amúgy nagyon fontosnak tartom az 1000 Ft körüli (és alatti) kategóriát és örülök, hogy ezen a blogon is gyakran felbukkannak ilyen tételek. Maximálisan egyetértek Zoltánnal, hogy csak akkor alakulhat ki valódi borkultúra Magyarországon, ha ebben a kategóriában „rend” lesz és a jó bor a mindennapok (vagy másnapok) része lehet. Ha Matt Kramer-nek 2010-ben kedvence lehetett egy 5 eurós spanyol habzóbor (Torre Oria Brut Cava NV), akkor mi se zárkozzunk el az alacsony ártól…
@zoli: köszönöm a bókot
@BZoltan: én már többet nem vállalok :) a viccet félretéve, szerintem nem reális a felvetésed, a jelenlegi fogyasztás + 100 liter (=133 üveg) / év szerintem soha nem fog itthon elfogyni, egy részét mindenképpen külföldön kéne eladni.
@dagadtos: "sokan semmi másról nem tudnak" - szerintem önmagában ez sem baj, csak ha ennek ellenére mégis azt gondolják, hogy amit isznak, az a világon a lehetséges legjobb.

Egyébként az 5 eurós toszkán borok valószínűleg tényleg nem verik a 10 ezer forintos magyar borokat, de sok 2-5 ezer forintos magyar bort simán megvernek. Tehát azt azért nem mondanám, hogy az átlagos magyar vörösbor minden minőségi kategóriában pont annyiba kerül, mint hasonló minőségű mondjuk toszkán társai.
@muskotály küvé: A háztartásonként 300 liter sör és 40 liter tömény rovására szerintem kényelmesen fel lehetne hozni a borfogyasztást.
@BZoltan: Szerintem ez az adat úgy jön ki, hogy van aki napi 3+ sört plusz feleseket is megiszik, de a nagy többség meg semmit. Ez nem annyira releváns itt szvsz, mert aki melő után sörözni indul abból nem lesz borissza. Illetve ott sem a jobb minőségű sörök, hanem a low-end kategória fogy a legjobban. Úgy érzem ők nem célcsoport.
A hazai borfogyasztás felhozására inkább néhány olyan marketingfogást kellene bevetni aminek a segítségével meg lehetne győzni sokakat, hogy a napi 2-4 dl bor étkezéshez, előtt, után nem jelenti azt, h vki alkoholista. A borfogyasztás ( szeszesital fogyasztás ) démonizálását kellene megállítani. El kell hitetni az emberekkel, hogy kisebb mennyiségben ez hasznos, jó, örömteli, és nem árt vele másoknak sem. Persze a 2000 + huf-ba kerülő borok nem jelentenek erre megoldást.
@goex: A megoldás ugyanúgy ott van a 2000 forint feletti mint az az alatti borokban. Borissza pedig mindenkiből lehet. Aki ma a meló után veri be a 3+ sörét az beverhetne azonos mennyiségű fröccsöt valami olcsó de korrekt borból.

Nem marketingfogásra van szükség, hanem össztársadalmi szemléletváltásra. Nagyon összetett probléma ez amit nem lehet kampányszerűen megoldani.
Nem vagyok benne biztos, hogy a marketing elhanyagolandó. A marketing az életmódnak kellene, hogy szóljon, nem pedig a terméknek. Én pl tanítok. A 16 20 év közötti ügyfeleim pozitív tulajdonságnak tekintik ha valaki nem fogyaszt szeszesitalokat. Az fel sem merül bennük, hogy ezt lehet kultúráltan is tenni. Csak, hogy megint pipás hasonlattal érvelhessek:
A dohányzást a mai többség elítéli, de csak azért mert a cigarettázásból indul ki. De van aki pipázik, szivarozik, ami még csak nem is hasonlít.
Ugyanez a helyzet a borral is. Alkohol tartalmú ital-negatív. Üdítő cukorral- pozitív. Napi szinten fogyasztott szeszesital- negatív. Nem fogyaszt ilyet-pozitív. Nincsenek árnyalatok.Ehhez kellene egy jó marketing is, hogy ez a szemlélet változhasson!
@goex: Az, hogy nem marketingre van elsősorban szükség az nem azt jelenti, hogy marketingre ne lenne szükség egyáltalán.
@vinos: igazad van! Kapásból sem tudtam volna olyan fehér bort mondani, amit az elmúlt idöszakban ittam és túlárazottnak gondolnám, majd a jegyzeteim fellapozása után ez be is igazolódott. Minden amit mondtam visszaszívom a fehér borokra vonatkozólag és elnézést kérek mindazoktól, akit felizgattam volna ezen a módon! Ebböl is látszik, hogy mennyire a vörösboros szemüvegen keresztül látom a világot.
@cabernet's son: Akkor ezt figyeld:
Gál Lajos Kántor Tag Olaszrizling 5600 Ft.
Erre mit mindasz?
Én azt, hogy nagyon nagy bor! És azt is, hogy nem olcsó!
@fugu: A Kántor az egyik legjobb Olasz, amit valaha ittam. A nyolcas Siralomvágó és a Liliomfi I. mellett. Hogy túlárazottak-e? Nem olcsók, az biztos de ezekért nem sajnáltam azt az összeget, amit kértek értük.
@fugu: 5600Ft az nem "nem olcsó" hanem bitang drága. Prototípusa ez is a pusztán presztízsszempontból való árazásnak.
A számolósdihoz csak annyit tennék hozzá, hogy tavaly(kevés volt a szőlő) 725 ft volt kilója. Tessék innen kiindulni
Tehát a magyar bor irgalmatlan drága. Főleg, ha azt látom, hogy a szomszéd "osztrákiában" már 3 euróért nagyon is korrekt bort lehet kapni(a boltban)
dagadtos,

"Nekem a bor nem arra való, hogy valami tiszta, hibamentes, egészen finom folyadéktól berúgjak. Ez a kategória pedig erről szól, csak nem szeretjük kimondani, hanem kanyarítunk hozzá valami hatalmas, patetikus ideológiát."

Ha egy szegényebb családban vagy egy 18 év körüli fiatalban az a borról az alapélmény (ami nagyon nagy eséllyel 500-800 Ft-os borokból áll össze sajnos), hogy rossz (vékony, jellegtelen, sokszor hibás is), akkor nagy eséllyel később sem fordulnak a jobb borok felé. Megfelelő alapélményekkel (pl a sokszor hivatkozott sógoroknál) szerintem sokkal tömegesebbé tud válni a borkultúra. Vagyis a minőségi kínálat minőségi keresletet generál. En bloc sajnos az ország kb kétharmadának egy 800 ft-os bor már kiemelt ünnepi ital!

akov,

"A régi idők boraira visszatérve: a szőlőt jóval korábban szüretelték, ezért aromátlanok lehettek a borok, alacsony alkohollal."

Patán a 20 szd. első felében is október 15 előtt nem lehetett borszőlőt szüretelni, a filoxéra előtt meg olyan termésátlagok meg 10-20 dkg körül voltak tőkénként. A saját gyökerű ültetvényeket és a permetezés hiányát is tekintve szerintem pont hogy sokkal vastagabb, karakteresebb, magasabb beltartalmi értékű borok születtek.
@BZoltan: A berögzött cigi-sör helyett 2-3 dl bor?

Missziós küldetés de meg lehet próbálni. Tartok tőle, hogy egy-két ezres alap borokkal nem fog menni még akkor is ha a kalkulációd plauzibilis :)

@pinotnoir_777: "En bloc sajnos az ország kb kétharmadának egy 800 ft-os bor már kiemelt ünnepi ital!"

Sajnos realitás de ebben tényleg az alacsony fizuk mellett ott a bor kultúra hiátusa is. (Közben gyors átfutottam milyen borok vannak 800 körül, kicsit sem ünnepiek)
@shiraz: Kérlek..
Kálium metabiszulfid
Eredet:
A kénessav kálium sója.
Funkció és jellemzők:
Fehér, instabil por, mely oxigénnel kálium szulfátot alkot. Savas környezetben kénes savat alkot, melyet tartósítószerként használnak. Gyümölcsökben és gyümölcstermékekben tartósítószerként használatos, valamint némely esetben fehérítőszerként alkalmazzák.
Termékek:
Hagyma konzerv, bor, gyümölcskonzervek, kagyló- és rákfélék, stb.
Elfogadható napi bevitel:
Maximum 0.7 mg / testsúly kg.
Mellékhatások:
Oxidáló hatása miatt, csökkentheti a termékek vitamin tartalmát. A májban az ártalmatlan szulfátra redukálódik, mely aztán a vizeletben kiválasztódik.
Azoknak akik érzékenyek a természetes szulfitokra, tanácsos a hozzáadott szulfitokat is kerülni (E221-228). Enyhíti a másnaposságot.

Gondoltam, kikérem az analíziseket, kiszámolom a testsúlyra eső mennyiséget, éls csak akkor iszom bort. De inkább rászokom a töményre. Abban legalább nincs kén. De holnaputánig se szellőztetetem ki a fejem. A kénes gyógyvizet pedig végképp elfelejtem.
@BZoltan: leszámítva az ízlésbeli különbségeket (ti. hogy valaki a sört szereti), a sör egész marketingje és logisztikája a tömeges fogyasztásra épül: pl. az üvegek rekeszestül visszaválthatóak, a képernyőkön pedig horgászó-meccset néző-stb wannabe-alsóközéposztály emberek döntik magukba a hűs lét.
Ha fröccsre akarjuk szoktatni az embereket, ehhez termelői oldalról kéne a hatékony, de kulturált csomagolás (ahogy máshol is említettem, visszaváltható üveg, vagy pl. 3 literes bag-in-box, de reális áron, nem mint a neszmélyi a Corában), és legyen külön fröccsreklám, ahol ne sportoselegáns wannabe-üzletemberek dugják az orrukat a pohárba.
800 Ft-os borból, ami literenként ugye minimum 1000 Ft, 250 Ft-os félliternyi fröccs nyerhető - nem fognak átszokni a sörről...
@fugu: azt mondom, hogy egészségedre! SZeretem a jó olaszt.
Ha jó az ár/érték aránya, akkor OK.
@loading: igen-nem? Rendben.
De miért ne lehetne megoldani a normális szabályozást és annak betartatását?
Igen-nem. 1-2 deci bort lehetne fogyasztani, akinek az nagymértékben gátolja az autóvezetői képességeit, józanul se tud vezetni vagy hiperérzékeny. ha meg ennél többet talál a szonda, vegyék el azonnal a jogosítványát legalább 1 évre.
Mindig azokkal a szabályokkal van gond, amik a normális emberek életét keserítik, mivel nincs szándék az idióták/gazemberek elkülönítésére. Az ilyen típusú szabályok meghozatalában rettentő jók vagyunk. nekem személy szerint ezzel tele van a tököm. X helyen nem horgászhatok pl. a rengeteg kifizetett pénzemért, mert ott szervezett rabsicbandák garázdálkodnak és senki nem akarja megakadályozni a ténykedésüket, inkább betltják a horgászatot.
Hát kapják be, orvhorgászni tudok én is.
@Hepci: Ezen annyit rugóztunk már...
Az, hogy Te mit mondasz 1-2 deci bor után meg a szervezeted egy váratlan szituációban, az két külön dolog.

tb - zstv
@takács bálint - zsebtévé: természetesen nem értünk egyet. Nem vagyok hajlandó belátni, hogy rendőrállamot kell építeni, ahol egy 20 kilométeres sebességtúllépés büntetése egyenlő a minimálbérrel, kultúremberek pedig nem ihatnak meg napközben 1 deci bort. Miközben a milliárdos faszfejeket senki semmiért nem bünteti meg, bármennyit sikkasztanak.
@Daeril: -Nem vagy szűklátókörű, csak pl. a szénbányászatnál kellett volna kezdeni a levezetést.
@Zephyrke: Figyi! Szulfit!
Lassan mondom: S z u l f i t! Szóval T és nem D.(hihi)
@Hepci: Dehogynem értünk egyet. Amit utóbb írtál, abban legalábbis. Amiben meg nem, azt tényleg nem itt kéne megvitatnunk.

tb - zstv
Franciaországi update:
- 4-5 euróért szupermarketeben jellegtelen-hibátlan vörösöket kaptam, mondjuk 4-5 pont
- 7-8 euróért kisvárosi borboltban olyasmi borokat kaptam, mint mondjuk Tüske Merlot, vagy Iványi CF selection. Ha ezek voltak az árkategóriában a legjobbak, akkor az a helyzet, ami nálunk, ha reprezentatív volt a "mintavétel", akkor jobb.
- hipermarketben külön polcrész van a bag-in-boxoknak, ránézésre a kínálat 15%-a. A 4-5 eurós üveges bag-in-boxban 4 eur / liter. (Persze van olcsóbb is).
@muskotály küvé: Pontosan ezek az én tapasztalataim is.

A lényegről viszont gyakran megfeledkeznek sokan. Nem arról van szó, hogy 4-5 eurós jó magyar borok rosszabbak lennének az ugyanilyen árkategóriás francia/spanyol/olasz/német/osztrák/stb boroknál, hanem arról, hogy egy átlag közértben kisebb a valószínűsége annak, hogy lékre futsz ha vakon veszel le az adott árkategóriában bort.
@BZoltan: egyetértek (nem tartozik ide, de 2 euróért nagy darab, nagyon jó, érett camembert, 3,60-ért száraz tapintású, finom bőrű, szép, omlós csirke, 83 centért pedig 30%-os tejföl van... )
@muskotály küvé: idén nekünk nem voltak olyan jó tapasztalataink (val cenis, petit casino bolt), az első 4 napra vett 2-2 üveg bor szinten mind felejtős volt (4 pont, mondjuk). utolsó napra mondjuk két nagyon jót találtunk, az egyik 4,40, a másik 6,70 euróért (6+ pont, mondjuk).
@muskotály küvé: Ezek a jellegtelen-hibátlan borok a tipikus 3 pontos borok, nem? Valahogy elveszni látom a 3 pontos minősítés becsületét, szerintem szerencsésebb lenne a "hétköznapi vacsorák alkalmas borai" megnevezést rájuk húzni, vagy valami hasonlót.

Négy ponttól meg kezdődjön az, amit legközelebb is tényleg szívesen iszunk. Szerintem ez Albert pontátváltásaiban/definícióiban is hasonlóan jön le, de ennek ellenére érzek némi inflációt az alsó régiókban. Olyan borok kapnak 4 pontot mostanában az interneten, amiket abszolút csak egy jobb fajta élelmiszeripari terméknek tartok. Szóval a 3 pontos kategóriát használhatnánk gyakrabban, és beszélhetnénk róla elismerőbben.

Persze találhattál 4-5 pontos borokat 4-5 euroért, nem akarlak kétségbevonni, itthon is létezik pár ilyen, csak a rövid leírásod számomra másik kategóriát sugallt.
@Parci: @Szomjas Gödény: ha jól emlékszem, 6 üveg bort vettem egy faluszéli intermarchéban, ebből egy szerintem ötpontos, de ez 6 euróba került, a többi szerintem kb 4 pontos.
Bővebben kifejtve, kicsit vékony, de szó szoros értelmében hibátlan (= hibáktól mentes), harmonikus, jóivású borok voltak. Az ötpontosnak nevezettben volt némi test és minimális izgalom.
A 3 pont nekem olyan kategória, amiben hibák nem nagyon vannak, és egyszer ki lehet bírni; ezek azért többet tudtak annál a szintnél. (De voltak borok 4 euró alatt is, bizonyára kaphatóak 3 pontosak is.)
@muskotály küvé: addendum: egy bakonybéli erdei hotelben hétfőn tök finom "ház borát" kaptunk, elvileg vmi takler folyóbor, a franciaországi gyengébbeket határozottan ütötte. le is minősítem azokat 3 pontra, ennek meg adok 5 pontot.
@Parci: Mondjuk ez is egy beteg dolog. Bakonybéltől Mór 50km, Somló 60km, Csopak 50km távolságra van.
Honnan máshonnan is hoznák a bort mint Szekszárdról ami pedig 160km-re van.
@Szomjas Gödény: vörös volt, bocs, nem írtam.
@Szomjas Gödény: Sopron 120, Balatonboglár pedig 110 km távolságra van.
@BZoltan: Zoli, tök igazad van abban, amit mondasz (általánosságban), mélyen egyetértek. a konkrét példa viszont kezd izzadságszagú lenni.. :)
@Parci: Elnézést az izzadságszagért :)
A lényeg tényleg csak annyi, hogy szerintem egy magára valamit adó vendéglátóhelynek a ház borát illene helyi illetve a lehető legközelebbi borvidékről beszereznie. Konkrétan egy bakonyi fogadónak ez a Balaton borrégiót jelenti.
@BZoltan: @Parci: Azért végső soron mindenki érti, hogy mire gondol a másik, ezt szeretem.

Én speciel meg tudom érteni, hogy valaki nem a balatoniak közt keresi a vendégei számára ideálisnak gondolt vörösét, hanem továbbmegy akár 40 kilométert is Szekszárdig, hisz a többiek kevésbé híresek a budget vörösekről.

De igen, jó lenne, ha már ott tartanánk, ahol mondod. Engem nem aggaszt a fejlődés tempója, amíg látom, hogy feltartóztathatatlanul nyomul előre az igényesség árja. Lassú víz partot most. Igaz, hogy lassan csinálja.
@Szomjas Gödény: Fel sem merült bennem, hogy vita lenne közöttünk a témát illetőleg :)

Szerintem a balatoni vörösöket illetőleg viszont nincs igazad. A Légli Géza Kislaki bormanufaktúrája és Konyári pincészet komoly játékosok akikről manapság vendéglátósként nem tudni már majdnem ciki. De az északi parton is vannak igen korrekt vörösborok.

Na és ugye Sopron ami oda-vissza 100km-rel kevesebb vezetés mint Szekszárd. A fogadósoknak sincs ingyen a benzin :)
@BZoltan: kóstoltad már a Piros nevű habzóbort?
@shiraz: Még nem, de szerintem hétfőn fogom.
@lalá: Rendben. A szar laptopom szarul mentette le a szar informatív szöveget. Szar hátán szar. De ez nem változtat a lényegen. Nekem nem kell lassan beszélned, de ha hadarsz, csiszolj a stílusodon. Ha pedig neked savanyú a szőlő, igyál pálinkát!
A soproniak elég jól eladják kistérségben és borkereskedésekben a prémium minőségű boraikat. A szekszárdi borokat tartalmasabbnak vélem, és hipemarketekben is találni jó minőségűt, nem egyet, nem kettőt.
Vissza a draga borarakhoz. Igaz az,hogy a termelönek bizonyos összeget le kell perkalnia - hivhatnank kenöpenznek is- ,hogy aBT arusitsa nedüit?
@Zephyrke: Bocsánat, kissé túlspiláztam. Utánanéztem tankönyvben - régi könyvek -, és d-vel írják. De az Értelmező Szótárban is megnézheted, ugyanaz a meghatározás. Old School
A cikk jó és érdekes dolgot boncolgat, a kommentáradat meg sok mindenre választ ad, illetve árnyalja a helyzetet.

A bor elég szubjektív dolog, ezért én a borárakhoz is csak a saját véleményemet tenném hozzá. Egyszerű, szinte nbapi borivóként nagyon örülök, hogy ma Magyarországon 1.500-3.000 forint közötti árban elképesztően jó a kínálat és elképesztő jó boraink vannak.
Ha arra gondolok, hogy belvárosi, igényes borüzletben 3.000-ért Demeter furmintot, 4.500-ért pedig Szepsy bitrokfurmintot veszek, vagy hogy 1.500-2.000-ért már nagyon jó, napi szinten iható rizlingek hada vár, akkor mindenképpen melegség önti el a szívemet.

Más kérdés, hogy pl villányi sztárborászok viszont nálam csúnyán elvéreznek a 10.000-es boraikkal a külföldi konkurenciával szemben, de sem Geréért, sem Bockért nem fogok könnycseppeket morzsolni. Ha nekik így jó, hát legyen.

Biztos más kérdés, hogy sajnos ma a magyar társadalomnak elég szűk rétege engedheti meg magának napi szinten a 7-15 EUR árfekvést.
@spajder: Igen, az utolsó mondatodban nagy igazság van, és szinte lesöpri az előtte írtakat.
Én örülök, hogy az ide látogató olvasók nagy része jó anyagi helyzetben van, és az 1500-2000-es borokat már olcsónak találja (és valljuk be, ezek még mindig "csak" 4-5, nagyon ritkán 6 pontos tételek), de egy átlagos háztartás számára a havi 12-15 palack bor nem fér bele ezen az áron.

Arról nem is beszélve, hogy csak akkor könnyű kifogni finom borokat ebben a kategóriában, ha követi az ember a témát és benne van, de ha egy laikus bemegy a boltba és random választ valamit, akkor kb. többször nyúl mellé, mint nem.

Én pl. munkanélküli egyetemista pozícióm ellenére elég jól élek, de így is 1500 Ft-ban határoztam meg a felső határt, amiért magamban napi ivású bort veszek, elégedett pedig inkább akkor vagyok, ha 1200 alatt sikerül jót vásárolni.
@Holland Lovas: sajnos nem csak a borra igaz, hogy nem fér bele.

Ha azt veszed, hogy egy könyv ára 2-3.000 forint körül mozog, de egy-egy igényesebb kiadvány inkább 5-10.000 Ft-ot kóstál, akkor mondjuk az átlag magyar tényleg miért vegyen könyveket? A fizetéséből - ha egyáltalán tudna spórolni - tudna venni egy-egy könyvet havonta. Röpke 1000 év alatt már össze is jönne a házikönyvtár.

A mellényúlásban meg igazad van, de a vevőnek is igényesnek kell lennie, azaz ha már pénzt nem, akkor áldozzon időt arra, hogy szakértőbb helyen vásároljon, ahol jobban belövik az igényét.

A borivás mellett a borvásárlásnak is ki kellene alakulnia a kultúrájának.

Ha én megégetem egy helyen - folyamatosan nem jó tételeket ajánlanak - akkor én nem megyek vissza többet, sőt a már bejáratot tételeket is más forrásból szerzem be. Ez elvi kérdés, nem pénzügyi. Ennyit érdemes rászánni.
@spajder: na jó, de szerinted a bor mekkora részét veszik meg szaküzletben, és mekkora részét hiperben/sarki boltban/stb? Vidéken meg pláne. Szóval én olvasom, hogy mit ajánl AG meg az alkoholisták, de a nagy többség nem.

Én csak azt tudom felhozni példának, hogy mikor Franciaországban voltam ösztöndíjjal, elég sok bort vett mindenki (diákok), és az 5 euró alatti kategóriában jóval magasabbnak éreztem az átlagszínvonalt, mint itt. Mondom ezt úgy, hogy nem értek a borokhoz, de nekem korban meg tapasztalatban is ott jött meg a kedvem a borozáshoz.
@Holland Lovas: ja, mondjuk párizsi és dél-franciaországi éttermekben néha én is letettem a hajamat a pár eurós házborának minőségétől, ennek ellenére Magyarországon is lehet inni jó és olcsó kisfröccsöket :)
Szerintem Figula és Jásdi borokat 1.500 forintért lehet kapni a hiperekben, ez azért elég közel van az 5 EUR-hoz és azt hiszem a minőséggel nem lesznek problémák.

Átlagosan 3.000 forintot szoktam adni egy átlagos, napi borért. Ez biztos sokaknak magas ár, de ezért tényleg nagyon jó borokat lehet kapni.
Sokkal bosszantóbb, hogy pl a budapesti szórakozóhelyeken pocsék a kínálat (Veritas, stb alja) és mindezek horror áron. Néha még egy Nyakas borért is összeteszi az ember a kezét.
süti beállítások módosítása