Josef Jamek – aki alig két hónapja, március 14-én hunyt el, 92 éves korában – kulcsszerepet játszott a legizgalmasabb osztrák borvidék újrafogalmazásában, alig néhány évtizeddel ezelőtt. Wachau felemelkedéséhez a remek területeken túl néhány elszánt termelőre, okos vitákban kijelölt irányokra, továbbá rengeteg munkára volt szükség mindenekelőtt. Persze az is jól jött, hogy volt két fajta – a tökéletesen autentikus zöldveltelini és a rajnai rizling –, amelyekre lehetett építeni. Az azonban nemigen jutott senki eszébe ott, hogy haladéktalanul a szemétre kellene dobni a chardonnay-t, a sauvignon blanc-t, a weissburgundert vagy a gelber muskatellert. Ezekből a szőlőkből kevesebben készítenek kevesebb bort, de elférnek a palettán színnek, nem zavarnak senkit, esetenként felvidítják a lelket. Szerintem nekünk sem kell kivágnunk a világfajtákat, és meghagyhatjuk a lúzer olaszrizlinget is. A Weingut Jamekhez visszatérve, a weissenkircheni borászat él és virul, annak ellenére, hogy az utóbbi években kevesebb szó esik róla, mint a Pichlerekről, Knollról, Pragerről, Hirtzbergerről vagy akár Alzingerről, akik egyébként rám is nagyobb hatással voltak eddig. Emlékezetes, kimagasló, klasszisteljesítményt nyújtó Jamek-tétellel nem találkoztam az utóbbi időben, egészen péntek estig, amikor is barátságos borozásba bonyolódtunk. Két Jamekből is kiszaladt a dugó sok egyéb mellett, egyik és másik is 2008-as volt. Azazhogy a federspiel gelber muskateller palackjában nem is dugó volt, hanem csavarzárat használtak, nem hosszú érlelésre szánták tehát e versenyzőt. A két és fél év viszont igencsak jól állt neki. Illata nyilván visszafogottabb volt, mint kölyökkorában, eleganciát és finomságot kaptunk cserébe. Ízben is ez volt a helyzet, klassz szerkezet, lendület, bájos, mégis karakteres ízvilág, majdnem 6 pont. Jó felvezetés volt ez a smaragd weissburgunderhez, amely kivágta a rezet alaposan. Talán máskor is mondtam már, nagyon szeretem a pinot blanc-t. Legszebb formájában hozza azt a komplexitást, amit a chardonnay tud, de visszafogottabban, szerényebben, akarnokság nélkül. Szalmasárga szín, dús, meleg, hömpölygős illat, sok gyümölccsel és virággal, csipetnyi mézzel, ellenpontként moderált mineralitással. Nagy test, telt-tiszta zamatok, vibráló-játékos savak, arányos struktúra, összetettség, ízes-gazdag lecsengés. Ez így bőven elegendő a bivalyerős 7 ponthoz, százas rendszerben 93 környéke. Az Etyeki Pincefesztiválon pedig igyanak helyettem is, sokat, és ne keveset. Fogják a poharukat, induljanak máris.