Szerintem remek lenne, ha Sopronban sokkal több fehérbort készítenének. Tudom, hogy az ott a kékfrankos fővárosa, meg minden, és mégis. Nem akarom újfent háromszor körbejárni a saját savtolerancia-szintemet, de úgy érzem, olyan kiegyensúlyozott és vibráló veltelinikkel és rizlingekkel ébreszthetnék fel a kedves emberek érdeklődését ezek a derék poncichterek, mint a pinty. Vannak felvillanyozó kísérletek. Franz Weninger fehérburgundijára – aki emlékeim szerint furmintot is akart telepíteni, nem tudom, valósággá váltak-e végül a tervei – először a 2005-ös évjáratból csodálkoztam rá. Szállnak az évek, a minap egy 2008-as pinot blanc-hoz volt szerencsém, amelyet továbbra is magyar nevén illetnek a címkén. A pinot-család e tagját tartják a legkevésbé izgalmasnak, ezzel együtt Európa nem egy szegletében kiváló borokat palackoznak belőle. A Weninger-féle 2008-as mindössze 11,5-es alkoholt erjedt, színe szalmasárga, zöldes beütésekkel. Illata megfontoltan finom. Nem ugranak a gyümölcsök, nincs benne harsányság, a mineralitáson túl melegebb növényi jegyek dominálnak, némi kedves barackossággal. Halk, de határozott és letisztult a karaktere, és kicsit sem érdektelen. Szájban is ilyen. Közepes test, egyszerre friss és összerendeződött ízek, sima felszín, sehol semmi disszonancia. A búcsújában sajnos zökken egyet, felbukkan valami savanyúcukorkás árnyalat, emiatt nem éri el a fél kézzel már elkönyvelt hatost. 5 pont. A fehér pinot noirt is meg kell kóstolnom.