Átesem a ló egyik oldaláról a másikra hirtelen: az utóbbi napokban két öt-hatszáz forintos termékről is szó volt hasábjaimon, mi tagadás, az aktuális címszereplő nem olyan, hanem brutálisan drága ezekkel szemben. Tiffán Ede és Zsolt pincészetének az Ördögárokban termett merlot az egyik zászlósbora, többe kerül a Grande Selectionnál is. Nem véletlenül. A kétezerhetes Elysiumhoz kétszer is volt szerencsém, előbb egy veritasos bemutatón, majd egy nagy taklerezés alkalmából. Mindkétszer egyértelmű volt, igazán komoly merlot ez, amely megérdemli az alapos figyelmet. Nagyon kedves kárpátaljai barátaink jártak nálunk a hétvégén, ha jönnek, mindig bontok extrát a készletből, ez történt most is. Mélyvörös szín, frenetikus illat. Nem az a hömpölygős, mindent elsöprő típus, visszafogottabban, elegánsabban összetett. De benne van minden, a gyümölcsöktől a fűszerességen át a régi bútorokig vagy cédrusig, képtelen vagyok megfogni ezt a karaktert okosan, remélem, értik mégis. Meleg és hűvös jegyek egyensúlyoznak benne egyszerre, úgy, hogy disszonanciának nyoma sincs. Kilencpontos szint eddig. Ízben árnyalattal kevesebbet tud. A test nagy, noha kicsit sem ormótlan, a tannin érett, a savak határozottak, a lecsengés száraz, a tizenötös alkohol eltűnik benne. Ám annyira mégsem szuperkomplex, hogy az orrpróba kvalitásait folytatva idollá emelkedjék. Hasonló élményt adott néhány hónapja a Sauska Kopár-merlot-ja, ezzel együtt a Tiffán az emlékekkel összevetve többet tud. Nyilván nem a mindennapok bora, nemcsak a minősége, az ára miatt sem.  Viszont mindenkinek van születésnapja, karácsonya, egyebe. Illetve, mindenkihez érkeznek időnként kivételes szeretettel várt vendégek. 8 pont.