Albert gazda

Kis híján leestem a székről, amikor megtaláltam ezt a bejegyzést az Alkeszen. Rég elfelejtettem, hogy írtam ilyet, ilyeneket. Indulat, igazságosztó hevület van benne, kár érte. Persze a bor biztosan nem ideológiai okokból nem ízlett, de ha napjainkban találkoznék vele, inkább…

Jelentős saslikozásba bonyolódtunk szombaton a malackarajosok színével-virágával Nagykovácsiban, hárman sütöttünk ötfélét, az ilyesmi szerénységre nevel, a hátszín és a csirkeszárny nekem például jóval jobban ízlett, mint az én tarjám, amire általában büszke szoktam…

Ennek az évnek is vége lesz pontosan másfél nap múlva, úgy döntöttem, egy kiváló hatputtonyossal zárok. Már csak azért is, mert elhatároztam, mostantól nem pezsgővel köszöntöm az újévet, hanem aszúval. Volt már ilyen régebben is egyébként, két évvel ezelőtt például…

Nehéz ezt úgy megírni, hogy a kamaszos rajongás hullámai közt ne süllyedjen el a pőre eszmei mondanivaló. Mint sztárblogger – avagy léhűtő – nem kevés meghívót kapok rendezvényekre és kóstolásokra, ám kétkezi hírlapíróként sajnos csak ezek töredékét bírom…

Az egyszer már megidézett nagyszabású ivászatnak Tóth István volt a vitathatatlan sztárja. Egyikünk három jól megőrzött palackkal készült az eseményre, másikunk hozzátett még egyet spontán, de nemcsak a mennyiség, a minőség tekintetében is tündökölt az egri mester. Sokat…

A malbec osztályon felüli karriert csinált Argentínában, a kedves emberek szinte már el is felejtették, hogy a fajta hazája Franciaország, ahol messze nem bírt annyira befutni, mint túl a tengeren. Talán, mert Galliában amúgy is annyi a remek borvidék és szőlő, mint égen a…

Hétéves magyar vörösborokat nem minden este iszik az ember, úgyhogy az ilyen kivételes alkalmakkor mindenképp nagyok a várakozások. Még akkor is, ha nyilvánvaló, a sokra hivatott szekszárdi termelő nem a legmagasabb csúcsokat kívánta ostromolni, amikor összeállította a…

Alaposan elmélyedtünk a német rizlingek rejtelmei között, a borwerkes Peter Klingler szíves kalauzolása mellett, minikereskedése választékának és saját gyűjteményének felhasználásával, remek társaságban. A tapasztaltakból kétrészes bejegyzés születik, hogy ne fárassza…

Meghívtak a Királyudvar szortiment-bemutatójára, elmentem, okosan tettem. A kilencboros sorban négy 2009-es jutott szóhoz, amely évjáratról a mindig meggyőző és színvonalas tulajdonos, Anthony Hwang elmondta, sokáig meleg volt, ám a végét elvitte az eső, és ennek az aszúk…

Szepsy István már akkor a magyar borvilág legendás alakjának számított, amikor elkezdtem jót fogyasztani. Bárhol került szóba, mindenki áhítattal beszélt róla. Azaz nemcsak róla, az aszúiról is, hiszen akkoriban egyebet még nemigen készített. A tökéletesség iránti vágy…

A konkurencia lelőtte a poént, aki olvasta a három alkesz közös bejegyzését, tudhatja, Roberto Voerzio 2005-ös és Luciano Sandrone 2004-es Barolói lettek a mezőny legjobbjai Piemont-kóstolónkon. (Nálam háromrészes sorozat lett belőle, az első itt van, a második itt.)…

A 90-es évek közepe környékén nagyon szerettem Tóth Sándor karakteres balaton-felvidéki fehérborait, a legjobbak között a helye, gondoltam akkor. A nagy áttörés azonban elmaradt, jóval kevesebbet beszélnek a népek a veltelinikről és kereklevelűkről, mint amennyit kellene, magam…

Szűk két év után megint eljutottam az aradhegyaljai Balla Géza pincéjébe, végigkóstoltunk egy derekas sort, ettünk báránypörköltet, jólesett nagyon. 2007 őszén hordóból vettünk magunkhoz szép tételeket, ezek palackban vannak már, elházasítva így vagy úgy, más az élmény.…

Ahogy arról néhány poszttal ezelőtt már szó esett, a portói nem érdekli különösebben a magyar közönséget, hiszen egyrészt édes, másrészt hozzáadott szeszt is tartalmaz, nem a természetes borkészítés gyümölcseinek etalonja tehát. Holott roppant finom tud lenni. Szó sincs…

A görög borászat izgalmasabb, mint valaha, állítja A világ boratlaszának legújabb kiadása. Erről persze a magyar fogyasztó mit sem tud. Pedig elég nagy számban keresi fel a szárazföldi és szigeti tengerpartokat, melynek során nemcsak a víznek örül, a gasztronómiai…