Albert gazda

Végigkóstoltam a legnagyobb méretű vöröseket készítő szekszárdi pincészet 2007-es prémiumtermékeit mind egy szálig – hallani itt-ott egy kivételes kékfrankosról, amilyen évszázadonként egyszer terem, az nem volt meg –, úgy érzem, eljött az ideje a kisebbfajta…

Elkerült hozzám egy csomó különféle palack Szászi Endre szortimentjéből, iszogatom a tartalmakat néhány hete, előbb az egyik kerül sorra, aztán a másik, majd a harmadik és így tovább. A vitatott árképzésű rozéval kezdtem – kéknyelűs bejegyzésem alatt polemizáltak…

Az egyszer már megidézett nagyszabású ivászatnak Tóth István volt a vitathatatlan sztárja. Egyikünk három jól megőrzött palackkal készült az eseményre, másikunk hozzátett még egyet spontán, de nemcsak a mennyiség, a minőség tekintetében is tündökölt az egri mester. Sokat…

Hatalmasat boroztunk Muskotály Küvé kolléga teraszán péntek délután-este, remek társaságban, eleinte sütött a nap, később ömlött az eső, rá se rántottunk, mert majdnem minden finom volt, csak egy tételt ölt meg a dugó, azt sajnáltuk nagyon. Több bejegyzés születik a…

A múltkori kerti főzéses borozáson, amely ehhez és ehhez a bejegyzéshez is alapot szolgáltatott, kiugrott a dugó Szentesi József A Cuvée-jének egy-két palackjából is. Kimondottan érdekesnek találtam, hogy ez a zengőből, velteliniből, rizlingből, ezerjóból házasított bor…

A malbecügyben már hivatkozott sok professzoros csütörtöki ivászat másik sztárja magyar termék volt, méghozzá Szászi Endre 2009-es badacsonyi kéknyelűje. Régóta ácsingóztam már erre a borra – mondjuk azóta, hogy a tavaszi budapesti balatonozáson a mezőny legjobbjának…

A malbec osztályon felüli karriert csinált Argentínában, a kedves emberek szinte már el is felejtették, hogy a fajta hazája Franciaország, ahol messze nem bírt annyira befutni, mint túl a tengeren. Talán, mert Galliában amúgy is annyi a remek borvidék és szőlő, mint égen a…

Demeter Zoltán 2008-as száraz – pontosabban félszáraz – birtokboráról már hónapokkal ezelőtt elzengtem pontosan azt a dicshimnuszt, amelyet megérdemelt, majd rögvest bespájzoltam belőle néhány palackkal, amelyek mellé a varietas delectat alapelv jegyében tettem egy…

A klasszis magyar pinot noirokat északi borvidékeink formátumos termelőitől várjuk elvben, ám a gyakorlat megint azt mutatja, érdemes nyitottan fordulni dél felé. Meghatározó élményeim közül nem egy kötődik a magyar mediterráneumhoz, hadd említsek meg három fontos tételt,…

Előre jelzem, eszem ágában sincs elvenni a gasztrobloggerek kenyerét, étteremkritikák nem lesznek itt, ez sem az. Amiért a Plachutta bejegyzést kap, az természetesen a bor, annak ellenére, hogy pontozási rendszerem szerint a konyhának történetesen nemzetközi, a ház veltelinijének…

Egyfelől az jutott eszembe, könnyen lehet, hogy a német rizlingeknek köszönhetően szerettem meg a német futballt is. Másfelől a csütörtöki borozás arra is jó volt, hogy elűzze a szerdai kudarcos elődöntő okozta bút és bánatot. Peter Klingler persze szomorúbb volt, mint…

Alaposan elmélyedtünk a német rizlingek rejtelmei között, a borwerkes Peter Klingler szíves kalauzolása mellett, minikereskedése választékának és saját gyűjteményének felhasználásával, remek társaságban. A tapasztaltakból kétrészes bejegyzés születik, hogy ne fárassza…

Az tényleg ritka, hogy valamely termelőnek konkrétan minden egyes bora extra élménybe torkolljon, függetlenül attól, mely kategóriában játszik. Sok kedvenc borászom-pincém van, de ahogy végigpörgettem őket agyban, szinte mindegyik szortimentjében találtam tételt, amelyhez nem…

Azokat a tokaji borokat szeretem a legjobban, amelyek krémesek, finomak és gyümölcsösek. Csak szilajsággal nem nagyon lehet engem levenni a lábamról, ezért is emelem mindig magasabbra az olyan aszúkat, amelyekben nemcsak a savak dolgoznak, hanem képesek okosan kombinálni ezeket a…

Tudomásom szerint a Royal Tokaji Wine Company volt az első komoly borászat Hegyalján, amely külföldi pénz bevonásával jött létre, a kezdetekkor ráadásul nemcsak Hugh Johnson szuperszakíró, hanem Szepsy István is beletette a maga energiáit. A borvidék legnagyobb neve nem sokáig…