Albert gazda

Gere Attila évezred eleji szupermerlot-i kultikus státusig jutottak, fénykorukban tán még a legválasztékosabb ízlésű ínyencek és ideológusok is szerették őket, mi, egyszerűbb alkatú borivók meg egyenesen rajongtunk értük. Mindkét címszereplő vizsgálat tárgyát képezte a…

Amikor a kézműves kóstolón megvizsgáltam a Somlói Apátsági Pince 2009-eseit, még nem sejthettem, hogy ez lesz belőle. Ebből is látszik, az egykortyos gyorskóstolásoknak megvannak a maguk korlátai, soha nem szabad belőlük messzemenő következtetéseket levonni. Se pró, se…

A Bodrog Borműhely is egy az utóbbi időben örvendetesen szép számban feltörekvő tokajiak közül, Hajdú János és Farkas Krisztián érdekeltsége, utóbbi a Bortársaság kötelékébe tartozott – vagy tartozik? –, de ez a körülmény önmagában aligha lett volna elegendő,…

Sosem értettem, miért mondják sokan, hogy a nagyméretű vörösborokat nem lehet meginni. Az ilyesmi nekem soha nem okozott semmilyen problémát. Az arányoknak persze rendben kell lenniük, hogy jólessen az anyag, de ahhoz, hogy nehezen ihatónak találjam, komoly hibáknak kell…

F. Kapus kolléga rajtaütésszerűen benézett Miklóscsabihoz egy-két héttel ezelőtt, vásárolt egy csomó bort, és azt mondta, ha már úgyis összejövünk szilveszterkor családilag, csináljunk egy horizontális vagy milyen kóstolgatást, nagy kedve lenne hozzá. Na jó, nem bánom,…

Még májusban megígértem magamnak, alaposabban megvizsgálom a Posta Borház 2007-es cabernet franc-ját, módfelett ízlett ez a bor a múzeumi bemutatón. Aztán elfelejtettem, mire készülök, majd néhány nappal ezelőtt megint eszembe jutott. Úgyhogy beugrottam a Terroir Clubba –…

Még mindig annál a bizonyos múlt szombatnál tartok, amelyből egy, kettő és három bejegyzés született már, ez itt a negyedik, és még egy ötödiknek is lennie kell előbb-utóbb, ha minden igaz. Sok ilyen estét kívánok mindenkinek, jegyzem meg közbevetőleg. A Bott Pincében…

Szokásomtól eltérően három borról lesz szó egyszerre ebben a bejegyzésben. Akár ki is találhatták: három rajnai rizlingről. Bott Frigyes 2007-ese nagy élmény volt a maga idejében, úgy emlékszem, épp a rajnaival nyűgözött le először a felvidéki mester, hogy aztán a…

Katarzisbajnok borról van szó, úgy is kellett hozzáállnom. Korábbi, cabernet sauvignont méltató buttleres bejegyzésemben említettem, ideje szétnéznem a pince választékának felsőbb régióiban. A Kézműves Borok Házának bemutatóján kóstoltam az ott prezentált sort, sajnos egyik…

Nehéz ezt úgy megírni, hogy a kamaszos rajongás hullámai közt ne süllyedjen el a pőre eszmei mondanivaló. Mint sztárblogger – avagy léhűtő – nem kevés meghívót kapok rendezvényekre és kóstolásokra, ám kétkezi hírlapíróként sajnos csak ezek töredékét bírom…

A Ribera del Duero borvidékbe úgyszólván véletlenül habarodtam bele, moszkvai emberünk – aki előzőleg volt pétervári, párizsi, hongkongi és még annyiféle, hogy felsorolni sem bírom – egyszer Spanyolországba utazott rövidebb időre, megbeszéltük, hoz mindenféle…

Csütörtökön megint nagy borozást csaptunk a Drop Shopban, mi tagadás, ezúttal sem maradtam színjózan, újabban nem bírok magammal, ha komoly pezsgők vonzáskörzetébe kerülök. A remek Billecart-okra persze a végén került sor – rettenetesen ízlettek egyfelől, megrendítették…

Különleges az európai ember viszonya a zinfandelhez, a terroirbarátok számára gyakran pont ez a szőlőfajta a mumus megtestesülése, ami rosszat a kaliforniai borokról gondolni szokás, azt hozzá kötik valamiért. Kétségtelen, magam is találkoztam már egy-két példánnyal, amelyek…

Múltkor már említettem, hogy Palack kolléga szervezett egy nagy zweigeltezést, azóta megszületett az erről szóló bejegyzés az Alkeszen, meghivatkozhatom tehát. Sok extra hozzátennivalóm nincs a dolgokhoz, a leírások stimmelnek, a pontszámaim is megvannak odaát. Egy és más azért…

A Berecz Stephanie és Zsolt-féle Tokaj Kikelet régi kedvencem, a borász munkássságát már disznókős korában nagyra becsültem, a családi pince bevezetését is nagy lelkesedéssel figyeltem. Ehhez képest magam sem tudom, miért esett róla kevés szó blogom szűk másfél évében.…