Albert gazda

A múlt pénteki borgyógyászatolás után nem voltunk maradéktalanul elégedettek a végkifejlettel, úgyhogy taxiba ültünk lustán – egy hiéna háromezer forintot kért volna a Ferenciek tere és a Jászai Mari tér közötti távolságra, kikacagtuk –, majd a Drop Shopban…

Néha a műkedvelőket is meghívják ide-oda: említettem már, hogy voltam bírálni a Pannon Top 25-ön. Egy zsűribe kerültem Jekl Flórával, előtte nem ismertük egymást, ott megismerkedtünk. Az lett a vége, hogy nem sokkal később kaptam néhány palack bort, hadd barátkozzam a…

Meglátogattam Bott Frigyest Őrsújfaluban, két éve már jártam nála egyszer, ideje volt mennem megint. Nagyra tartom a felvidéki termelő munkásságát, amihez nyúl, az bejön, a bor a legfontosabb, de pörög például a kávézó-borozó is Komárom belvárosában, olyan tökmagolajhoz…

A minapi weningeres posztban jeleztem, más is volt terítéken azon a szép hétfői estén, a második fejezet következik mostan. Kanadai borokról írtam már egyszer-kétszer-háromszor, úgy néz ki, rendben van arrafelé a színvonal, persze nyilván nem az eleve kutyaütő dolgok jutnak el…

Valamiért olyan érzésem volt, hogy blogomban a kelleténél kevesebbet foglalkozom Franz Weninger balfi pincészetével. Ahogy azonban rákerestem, kiderült, ez nem igaz, három önálló bejegyzést is szenteltem neki az elmúlt másfél évben, más kérdés, ezek közül csak egynek volt…

Elkerült hozzám egy csomó különféle palack Szászi Endre szortimentjéből, iszogatom a tartalmakat néhány hete, előbb az egyik kerül sorra, aztán a másik, majd a harmadik és így tovább. A vitatott árképzésű rozéval kezdtem – kéknyelűs bejegyzésem alatt polemizáltak…

Még soha nem írtam Bott Frigyes-vörösborról. A fantasztikusan indult felvidéki mester főként fehéreivel nyűgözött le, a juhfarkból készült, vitathatatlanul 8 pontos Vinculum 2007 elsöprő erejét éppúgy megsüvegeltem, mint a dettó hetes rajnai rizling eleganciáját vagy a…

A klasszis magyar pinot noirokat északi borvidékeink formátumos termelőitől várjuk elvben, ám a gyakorlat megint azt mutatja, érdemes nyitottan fordulni dél felé. Meghatározó élményeim közül nem egy kötődik a magyar mediterráneumhoz, hadd említsek meg három fontos tételt,…

Újabb pince kerül a palettára, a két Koltai Tamás – apa és fia – a Dél-Balatonon gazdálkodik majdnem húsz éve, országos ismertségre ez ideig nem tettek szert. A pincészet hektárainak száma tíz, fajtaválasztéka ezen a tájon megszokottnak mondható, a…

Kovács Zoltán családi pincéjéről sok jót hallottam mostanában, úgy emlékszem, valamelyik portugieseres bejegyzésem alatt ennek a feltörekvő villányi termelőnek a borát is figyelmembe ajánlotta a kedves olvasó. Amikor azonban a Szent István Borboltban felfigyeltem az…

Azt sejtem, cabernet-kből, merlot-ból, talán syrah-ból is elkészültek a hazai referenciaborok, pinot-vonalon azonban az út elején, az első lépéseknél járunk – írtam a bécsi burgundizás felvezetése gyanánt, és azóta nem telt el annyi idő, hogy a véleményem…

Az is érdekes kérdés, hogy mire megy az Újvilág a burgundi fajtákkal. Megszoktuk, hogy a bordóiakból könnyed magabiztossággal készítenek versenyképes tételeket arrafelé, de olyasmit még mindig hajlamosak vagyunk hinni, hogy például a pinot noirba beletörik a bicskájuk. A pinot…

Vannak napok, amikor semmi sem sikerül, az ember egymás után bontogatja a borokat, mert bár csakis az elsővel szerette volna eltölteni az estét, nem jött össze a harmónia. Aztán a másodikkal, a harmadikkal, a negyedikkel sem stimmel minden – az egyik kemény, a másik lágy,…

Rengeteg bor elfogyott azóta, hogy 2006 januárjában megírtam a Bevezetés a pinot noirba c. szöveget. Olyan állításokat tettem akkor, amelyek nem állták ki az idő próbáját. Pontosabban már akkor sem stimmeltek, ám ezt nem tudtam. Ahhoz, hogy tévedéseim lelepleződjenek –…

Viszonyom az Etyeki Kúria boraival a legkevésbé sem új keletű, van annak laza másfél évtizede is, hogy először találkoztunk. Kezdetben a reduktív, jellemzően nem kevés szénsavval töltött, üde-friss fehérekkel ismerkedtem, de igazán a barrique chardonnay valamelyik 90-es…