Albert gazda

Érdekes: úgy tűnik, mintha ősidők óta kedvelném Horváth Ráspi József dolgait, miközben – ha nem tévedek – csak a 2003-as volt az első évjárata. Az első meghatározó élmény számomra a 2004-es zweigelt – a legjobb magyar pinot noirok egyike, szmájli…

A kétezertízes savakat még sokáig fogjuk emlegetni, ez biztosnak tűnik. Két bort bontottam az évjáratból, egyik és másik is remek, tiszta illatokkal kezd, finom ízekkel folytatja, ám lecsengésükben a kelleténél erőteljesebb és agresszívebb a savanykásság, ez akadályozza meg,…

Az utóbbi időben megkóstoltam négy bort a soproni Ákos Pincészettől, volt, ami kevésbé ízlett, volt, ami inkább, sosem véletlen, miből lesz címszereplő. Ákos István Svájcba szakadt, onnan félig-meddig visszatért hazánk fia, a néhány hektáros borászatot nemrég hozta létre,…

Csütörtökön megint nagy borozást csaptunk a Drop Shopban, mi tagadás, ezúttal sem maradtam színjózan, újabban nem bírok magammal, ha komoly pezsgők vonzáskörzetébe kerülök. A remek Billecart-okra persze a végén került sor – rettenetesen ízlettek egyfelől, megrendítették…

Múltkor már említettem, hogy Palack kolléga szervezett egy nagy zweigeltezést, azóta megszületett az erről szóló bejegyzés az Alkeszen, meghivatkozhatom tehát. Sok extra hozzátennivalóm nincs a dolgokhoz, a leírások stimmelnek, a pontszámaim is megvannak odaát. Egy és más azért…

Valamiért olyan érzésem volt, hogy blogomban a kelleténél kevesebbet foglalkozom Franz Weninger balfi pincészetével. Ahogy azonban rákerestem, kiderült, ez nem igaz, három önálló bejegyzést is szenteltem neki az elmúlt másfél évben, más kérdés, ezek közül csak egynek volt…

Szerintem remek lenne, ha Sopronban sokkal több fehérbort készítenének. Tudom, hogy az ott a kékfrankos fővárosa, meg minden, és mégis. Nem akarom újfent háromszor körbejárni a saját savtolerancia-szintemet, de úgy érzem, olyan kiegyensúlyozott és vibráló veltelinikkel és…

Szerda este, Horváth Ráspi József sillerének kortyolgatása közben azon morfondíroztam, kéne írnom egy bejegyzést a kékfrankos hasznosításának optimális módozatairól. Aztán csütörtök reggel kékfrankosos posztot publikált az Alkoholista, amelynek végkicsengése…

Két-három éve még top 3-as volt a privát listámon a soproni – még közelebbről balfi – Weninger Pincészet, az utóbbi időben viszont megfeledkeztem róluk. Fogalmazhatok pontosabban is: néhány találkozásunk nem volt igazán sikeres. Az Alkeszen pajzsra emelt 2007-es…

Megvolt február 1-jén a budapesti Ráspi étterem hivatalos megnyitója, a délutáni programban volt szerencsém részt venni, alapos borozásba torkollottunk a végén, alig bírtuk abbahagyni. Elképesztően jó dolgokat fogyasztottunk. Vendégművészként fellépett Losonci Bálint és…

Tegnap is nosztalgikus hangulatú felvezetés volt, ma is olyasmi jön. Még az első Borbarátok egyikében volt egy Sopron-teszt – ha jól emlékszem, mert ha nem, akkor cabernet-ket kóstoltak –, amelyen remekül szerepelt Gangl János 1993-as cabernet sauvignonja. Venni nem tudtam…

A fővárosi Király utcában nyitja második éttermét Horváth Ráspi József, a hivatalos startot 2010. február 1-jére tették. A fertőrákosi éttermes-borász partnere Gál Attila, aki korábban a Váci utcai Central Cellarban volt érdekelt. Ráspi eleinte sok időt készül Budapesten…

A szekszárdiak nyáron a Petőfi Irodalmi Múzeumban borbemutattak, a soproniak ősszel az Iparművészeti auláját választották. Utóbbiakról muszáj megemlíteni, tehetségesen marketingelnek, ha mind a huszonkét magyar borvidéknek lenne Rigler Zsoltja – és csapata –, nem itt…

Nemcsak Bécsben lehet jó borokat inni, hanem Budapesten is, ebből kifolyólag két programra hívom fel nyájas olvasóim figyelmét egyszerre. Időrendben következik a lényeg. Most csütörtökön, október 29-én 17 és 21 óra között a Soproni borvidék legjobbjai mutatják be válogatott…

A borbarát élete permanens harc a savanyúsággal. A savanyút a csalamádéban és a piros ribizliben szeretem, a borban nem. A fehérbor utóízében olykor tolerálom – ha finom savanykásságként jelentkezik, és nem húzza össze a számat –, a vörösboréban…