A furmintról egyre többet tudunk, egy idő óta azt is, hogy nemcsak tekintélyes-monumentális, hanem könnyed-kedves, nagy kortyokban iható, mégis tartalmas borok is készülhetnek belőle. Utóbbi tudásunk alakításában talán Bárdos Sarolta és Molnár Péter családi birtoka vállal szerepet a leghatékonyabban. Eddig a kétezerhatos Barakonyi jött be nekem leginkább, tökéletes volt jobbról-balról, hódított minden nehézkesség nélkül, mintha hét pontnál is többet érdemelt volna fénykorában. Legutóbb kb. fél éve volt hozzá szerencsém, megváltozott, de tartotta magát. Amit a pincéről gondolok, azt ebben a bejegyzésben leírtam, maradjunk annyiban, tetszik, amit csinálnak. A hivatkozott kóstoló végén vásároltam egy-két üveg bort, Csirke-mál furmintot is. Ha jól értettem, olyasmi többet nem készül, mint ez a 2008-as. Amely színtisztán reduktív, és bár a pincében és a tartályokban a jövőben is lesz ilyesmi, palackban nem, elházasítják birtokbornak. Nyilván emiatt sem kell szomorkodni, a bele szánt minták alapján legalábbis úgy tűnt. Halvány, tiszta szín, virgonc, kedves illatok. Gyümölcsösek, virágosak, furmintosak. Közepes test, selymesen szép savak, sima felszín, üdeség és lendület mindenekfelett. A félszárazságnyi maradékcukor is remekül áll neki, arányai hibátlanok. Lecsengése gyümölcsösen gazdag. Jól tettem, amikor 2009 legjobb jóvásárának tituláltam, és itt is helye van. 6 pont.