Balassa István mikroborászatáról többször volt már szó a hasábjaimon, önálló bejegyzést azonban annak ellenére sem kapott eddig, hogy három toplistára is felkerült az elmúlt egy évben. Először a tavaly szeptemberi borfesztiválon szerettem a dolgait, aztán a nyolcas Betsek hárslevelű kapott helyet 2009 legjobbjai között, előkelő pozícióban, majd az Alkesz-kezdeményezésű mondj hat jó furmintot összeállításba válogattam bele a szintén betseki nyolcast. Utóbbit tettem viszonylag mély elemzés tárgyává a minap. Balassa munkásságáról sok jót hallottam azelőtt is, hogy a boraival megismerkedtem volna, gyakorlati tapasztalatot az egy ideje nyugállományba vonult Vörös és Fehér kollégának köszönhetően gyűjtöttem első körben. Hogy pontosan mely furmint is tréfált meg akkor vakon, arra nem emlékszem, de arra igen, hogy áttetsző tisztaságának köszönhetően visszakézből osztráknak-németnek tippeltem. Ennyit legendás felkészültségemről. Valami hasonlót tud ez a 2008-as Betsek is. Tükrösen aranylik a pohárban, megfontoltan mozog, illata mély és összetett, édesebb déligyümölcsöket mutat, mandarint, narancsot, de aszalt barackot is talán, és ott van az ásványosság is természetesen. Teste nagy, ízei rétegzettek, frissek, 10 gramm körüli maradékcukra teszi a dolgát, okosan gömbölyíti a széleket. Felszíne összességében sima, bár mintha árnyalatnyi cseresség is dolgozna benne. A savak játéka szép, pezsegnek-vibrálnak szofisztikáltan. Lecsengése gyümölcsösen-finoman hosszú. A fajta agresszivitása fel-felbukkan egy-egy pillanatra, de ez megbocsátható. Előkelő hely illeti meg a nagyszabásúra iskolázott száraz-félszáraz tokajik mezőnyében. Voltak 8 pontos villanásai.