A Gróf Degenfeld Szőlőbirtok benne volt a levegőmben az utóbbi időben. Először is a múltkori solusozás végére egy 2004-es hatputtonyossal tettünk pontot. Másodszor is beszélgettünk a múlt héten a konkurencia egyik vezéralakjával a tarcali borászat 2009-es sárgamuskotályáról, arról, hogy mennyire bejön neki. Mire mondtam, nekem sincs kifogásom ellene, de úgy rémlik, a 2008-as többet tudott. Finomabbak, vibrálóbbak voltak a savai. Utána eszembe jutott, dekkol ebből nálam egy palack, megnézem, mire jutott azóta, hogy egy borversenyen olyasmit jegyeztem fel, ez az én borom. Még vasárnap este el is fogyasztottuk, de önálló bejegyzésben történő azonnali elemzésétől eltekintettem, hadd ne ismételjük egymást. Nálam egyébként a kilences inkább csak 5 pontot ér a nyolcas emlékének árnyékában. Hanem ha már eddig eljutottam, meg kellett tennem a következő lépést. Van a Degenfeldnek egy különös bora, amely hajlott kora ellenére mostanában került a közönség elé. Kereskedőknél nem bukkantam az 1999-es száraz szamorodni nyomára, aktuális borvacsorákon, rendezvényeken ellenben gyakran előfordul, ráadásul azt olvastam, küszöbön álló európai uniós rendezvényeken is kínálgatják majd. Hogy miért nem hozakodtak elő korábban ezzel a farbával, konkrétan nem tudom; felteszem, azt akarták megmutatni, mire képes egy biztosan megfelelő körülmények között érlelt száraz szamorodni. 1999 ideális évjárat volt Hegyalján a legtöbb tekintetben, a savak mennyisége és minősége megfelelőnek bizonyult ahhoz, hogy hosszú életű borokat készítsenek. A száraz szamorodni amúgy roppant nehéz műfaj. A 90-es évek elején-közepén még nem haragudtunk rá – bevallhatom, sokáig szívesen fogyasztottam a Kereskedőház 1988-asait és 1991-eseit –, de később nem sok örömünket leltük benne, inkább kerültük, mint kerestük. A kérdés szerintem úgy vetődik fel: létre lehet-e hozni valami olyan izgalmasat, ami pótolja a gyümölcsösség és a finomság szinte teljes kiesését. Világos aranyszín, sok-sok évet letagadhatna. Botritiszes, markáns, karakteres illat, kevés gombával, vannak mélységei. Erős, szikár korty, okosan egyensúlyoznak a komoly savak a magas alkohollal. Koncentrált, és bár zamatgazdaságról természetesen nem beszélhetünk, mégis jólesik. Tökéletesen száraz. Hibátlan. Számszerűen értékelni nem egyszerű feladat. Legyen mondjuk 6 pont. Ez is kettővel több, mint amit száraz szamorodninak az utóbbi hat-nyolc évben adtam. Ha azt mondjuk, az egyszer már elutasított, mégis reneszánszát élő édesnek van jövője, akkor lehetne a száraznak is. Ehhez épp megfelelő kiindulópont – vagy minta – ez a Degenfeld-bor.