Albert gazda

Amikor szuper- és klasszikus toszkánt kóstolok egymás mellett néha, mindig rájövök, hogy kommersz az ízlésem. Mi mással magyarázhatnám, hogy a cabernet-t tízből kilencszer finomabbnak, izgalmasabbnak találom a sangiovesénél? Tudom, hogy a történelem, a hagyományok meg az összes többi milyen fontos, és mégis. Kedden este egy 44. születésnap – nem az enyém – alkalmából bontottunk nagyszerű dolgokat, a tervek szerint lesz másik bejegyzés is ebből, de előbb az egyik jön. A vörös sort a Guado al Tasso 2007-es Il Bruciatójával kezdtük, a Felsina 2006-os Chianti Classico Riservájával folytattuk, majd a Lazzeretti 2004-es Brunello di Montalcinójával zártuk. Utóbbiról nem nagyon írnék, a Brunello tényleg gyakran kér másnapot, komoly darab ez, azonban nem volt esélye-ideje kibontakozni. Talán a Felsinának is érdemes lett volna éjszakáznia egyet, mert hiába volt elegánsan fűszeres az illata, a kissé tapadós-ízetlen tannin, a vártnál visszafogottabb komplexitás és koncentráció nem engedte fesztelenül élveznem értékeit. Hiszen fix, hogy többet kellene tudnia 6 pontnál. Továbbá az is lehet, hogy az Il Bruciato előtt kellett volna kóstolnunk – csak hát meg akartuk neki adni a tiszteletet. A címszereplő ugyanis nem a blockbusterek közül való, a bolgheri Antinori-birtok második bora csupán, és ötezer forintba sem kerül. Hatvan százalék cabernet sauvignon, harminc merlot, tíz syrah. Mélyvörös szín, gyönyörű csillogással. Már elsőre sűrű, fűszeres-gyümölcsös-bőrös, remek illat, amelyben aztán a további töltések alkalmából újabb és újabb rétegek bomlanak ki. Zamatoknak is bővében van, a cserek okosan iskolázottak, markánsak és simogatóak egyszerre, a savak élénkek, de integráltak. Semmi lustaság, hűvös, intelligens karakter. Hibátlan mestermunka. Nyolcas momentumai is voltak, a legvastagabb 7 pontot érdemli. Masszív klasszis a húsz euró környéki-alatti kategóriában.