Meleg, sima, tejes, olvadó tejkaramellás érzetű, gyönyörű, sötét céklalila színben pompázó oportókról álmodom – írta a törzsolvasó az egyik bejegyzés alatt, és én száz százalékig egyetértek vele. Régóta gondolom, kezdeni kellene valamit a portugieserrel. Persze lehet, a felvetés már önmagában sérti a villányiakat – remélem, hogy azért mégsem –, hiszen mondhatják, szokták is mondani, nincs ezzel a borral semmi baj. Otthon, esténként ők mindig ezt fogyasztják, a nagyapjuk sem ivott mást. Magam is ezekkel kezdtem, vásároltam ásványvizes flakonba, örültem palackosnak, adtam négy csillagot nemegyszer, nem tízes, ötös skálán. Bockoknak, Geréknek, Tiffánoknak, de kisebb neveknek is, Viczencz Ottótól a Blum Pincéig. Akadtak finom illatúak, gyümölcsös ízűek, szelíd savúak. Az elmúlt másfél évben azonban többnyire hiába próbálkoztam velük, nemigen akartak a kedvemben járni. Gyakran éri legdélibb termelőinket az a vád, hogy hiába ütősek a nagyboraik, ha az alapok nem stimmelnek. Evidencia: aki tud jót készíteni, annak egyszerűen nem szabadna rosszat készíteni. Közepeset sem. Annak ki kellene vágnia a rezet mindig minden szegmensben. A kritikusok egy részével szemben előnyöm, hogy szisztematikusan iszom, nem feszélyeznek mások sikerei, és nincsenek előítéleteim. Tehát tudom, két-háromezer forint környékén remek ár-érték arányú merlot-kkal és cabernet-kkel bír előhozakodni szinte mindenki onnan lentről. Ugyanakkor tény: a villányi portugiesernek beszédtémának kellene lennie, sorjázniuk kellene a kihagyhatatlan tippeknek. Nem beszédtéma – legfeljebb negatív kontextusban –, és nincsenek tippek. Ez így biztosan nem oké. Van borász, aki azt mondja, nem alkalmas a fajta semmire, nem is foglalkozik vele. Nos, azt nem várja senki, hogy világmegváltó nagyportugieserek tarolják le a piacot. Azt viszont igen, hogy jöjjenek végre a könnyed, kedves, ízes, barátságos ivóborok. Olcsón. A napokban elbíbelődtem a Kvassay Pince 2010-esével. Orrban hozta, amit kell, melegen-fűszeresen, mégis frissen-gyümölcsösen indított, ám a savak felborították, az ötös szint környékéről visszalökték a hárompontos polcra. De akkor is meggyőződésem, hogy lehet ennél magasabbra jutni. Hogy a vörösborok irsai olivérje minimum lehetne a portugieser. Vagy több annál: az Villányban, ami az alap zweigelt Burgenlandban. Moderált gyümölcsbomba a csavarzár alatt. Csak oda kellene figyelni rá istenigazából. Hagyni a mennyiséget, rámenni a minőségre. Nem tudom, hogy kell csinálni, és tudom, hogy a mikrofelhajtás, amit generálnék, nem is mindenkit érdekel. Nem vagyok fecske, nem én csinálom a nyarat. De több portugiesert akarok kóstolni, többet is akarok írni róluk. Vagy kisül ebből valami, vagy semmi. Lehet, hogy 2010 után nem a legjobbkor szökkent szárba a lelkesedésem, ez is sebaj. Száz szónak is egy a vége: aki tud valamit, amire muszáj lecsapni, szóljon. Megyek, veszem, iszom. Ha megérdemli, mennybe menesztem. Hadd idézzem még egyszer: meleg, sima, tejes, olvadó tejkaramellás érzetű, gyönyörű, sötét céklalila színben pompázó oportókról álmodom. Kell, hogy legyenek ilyenek. Fontos, hogy végre egyre többen legyenek.
Kezdenék akkor valamit a portugieserrel
2011.03.11. 07:15 AG 2.0
18 komment
Címkék: villány portugieser gondolatmenetek
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zoli 2011.03.11. 09:32:45
Anélkül, hogy neveket mondanék, gondolom nem titok, hogy a nagyok oportói vásárolt szőlőből vagy borból (is) készülnek, ez azért erősen behatárolja a lehetőségeket.
A másik dolog, hogy emlékeim szerint az eredetvédelemben a legnagyobb megengedett terhelés a portugieser fajtát illeti, megelőzve a rizlingszilvánit vagy éppen az ottonel muskotályt, én ezt egy kisebb árulásként aposztrofálom, mégiscsak ez a bor vitte korábban a borvidék jó hírét...
Octopus 2011.03.11. 10:57:11
demisec · http://thepit.blog.hu 2011.03.11. 11:01:29
2011.03.11. 11:12:23
e_easy 2011.03.11. 11:14:31
Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.03.11. 11:41:29
A Szemes-féle egyébként teljesen rendben van, legutóbb a Dérynében ittunk, sajna nem emlékszem az évjáratra.
muskotály küvé 2011.03.11. 11:57:41
iLane 2011.03.11. 13:55:39
hegyaljai 2011.03.11. 15:52:37
zoli 2011.03.11. 16:34:24
Sztem az írás is arról szól, hogy lehetne jó portugiziket csinálni, mégis ritkák.
Látom a nagy többség erősen kételkedik, én viszont szentül meg vagyok győződve, hogy a jó villányi oportó maga a csoda. A fent megkezdett sort is lehetne folytatni, ittam még szép tételeket Gere T&ZS pincétől, Riczutól, Müllertől, régebben Peresztegitől, még régebben az idősebb Ősitől (az 1995-ös hétdecis KGST palackban pl. eszméletlen jó volt), de a fentebb említett Viczencz Ottó egy tételéhez is volt szerencsém, szintén emlékezetes élmény volt.
Nem is olyan kemény menet ez...
Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2011.03.11. 20:14:09
röviden: benne még sosem csalódtam. a nagyobbakban már igen...
takács bálint - zsebtévé 2011.03.11. 21:59:58
tb - zstv
2011.03.11. 22:06:30
meru 2011.03.12. 13:47:53
Webota 2011.03.13. 07:29:10
pupa pupánszky 2011.03.18. 15:21:09
frankia 2011.03.23. 20:23:21
j.bravo 2011.06.03. 12:48:56
Ezek az emlékezetesebbek nekem:
- Jackfall Portugizi, 2008, Gesztenyés. Ez tetszett, nagyon, sajna nem olcsó, legalábbis Gizinek (4ezer volt egy fél éve). Lehet hogy nem is nagyon van már belőle. A 2009-est még nem nyitottam ki, de azt a készítője elvileg kevesebbre tartja (2ezerre)
- Maul Zsolt "Apropó", nem emlékszem hogy 2008 vagy 2009. A tejkaramellát nem tudom :) de kellemes volt, vastagabb és hosszabb mint vártam, és az asszony is azt mondta hogy ilyet vegyünk még.