Kicsit lent ragadtam délen tematikailag, tegnap Szekszárd volt soron, ma Villány, holnap megint Szekszárd lesz, már most látom, nem baj, majd kompenzálok ügyesen. Alapvetően Bock József portugieserjéről akartam írni, a Pécsi Borozó nyomtatott változatában 89 pontot kapott a 2008-as, ami jelentős érdeklődésre késztetett. Úgyhogy vettem belőle egy palackkal gyorsan, akciózta a Cora kb. ezerötszázért. A véletlen utóbb felülírta az eredeti koncepciót, V. Prof. ugyanis éppen Bocktól vásárolt mezítlábas cabernet franc-t a taklerezős szuperkóstolóra, belövőnek. Meghökkentünk, amikor megkóstoltuk. A villányi sztárokat gyakran éri az a kritika, hogy bár hatalmasra hangszerelt válogatásaikra odafigyelnek, a belépőborok ihatatlanok. Ez a két tétel azt mondatja velem, hogy ezeknek a felvetéseknek csekély az igazságtartalmuk. A portugieser színe rubinvörös, csillogása fakulgat. Illatában érett, a direkt gyümölcsösséget lenyomják az úgynevezett tercier aromák, az összhatás mindazonáltal kimondottan kellemes. Tiszták az ízek, a tannin és a sav moderált, az alkohol kibírhatós, a struktúra egészséges, talán csak búcsújában érezni kezdődő szikkadtságot. Egészében véve élénk, jól iható portugieser, az első kortyoknál ott tartottam, hogy agyondicsérem, később alábbhagyott a rajongásom, marad az 5 pont. Többet azért sem kaphatna, mert a franc-nal mégsem ugyanazon a pályán futballoznak. Utóbbi árkategóriájában már a 2007-es merlot is nagy meglepetést okozott, ez a 2008-as cabernet hasonló nyomon jár. Remek rubinszín, komplex, friss illat, amelyben a gyümölcsök tömkelegén túl a hordó vaníliája-csokoládéja is ott figyel diszkrét árnyalatként. Szájban is igazán rendben van minden. Szerkezete kifogástalan, zamatai számosak, nélkülöz minden nehézkességet. Úgy fiatal pofátlanul, hogy közben kerek és csiszolt, semmi sem lóg rajta, semmije sem szögletes. 6 pont, annak is a felső széle.