2010-ről sokan sokfélét mondtunk már, dicsérni ritkán szoktuk, bár egyszer-kétszer az is előfordult az elmúlt hónapokban. Először a gyöngyöspatai Losonci Bálint jelezte, hogy semmi sem fekete-fehér, aztán pont a Mátrából érkeztek bizonyítékok erre. Mindenekelőtt a Kézműves Borok Háza-borok kóstolón, történetesen Losonci és Szecskő Tamás jóvoltából. Azóta sikerült mélyebbre ásni ez ügyben, a Paroláról külön bejegyzés született, majd futtában megjárta a poharamat a termelő chardonnay-ja, tetszett, alkalomadtán alaposan megvizsgálom. A Szecskő Tamás-féle Julianna meg, mint a címből is látszik, most forog fenn a terítéken, párban amúgy a zöldveltelinivel. Szecskőt sokáig nem ismertem elég jól, a tavaly téli pincelátogatás során azonban belehabarodtam termékeibe. Kár, hogy az akkor tesztelt dolgok egy része nem került forgalomba végül. Hiába, a kicsik élete nem fenékig tejfel, ha valaki azt mondja, jó pénzért vinné, amit vihet, azt nem szabad visszakézből elhajtani. Mondtam is az imént említett bemutatón a borásznak, ha a királyleányka és a veltelini sem jut el a vinotékapolcokig, szomorú leszek. Megnyugtatott. Amit ígért, be is tartotta, a Decanter borboltban kapható mind a két tétel, és vélhetően elérhetők lesznek másutt is. A készlet erejéig. Mint a link alatt látszik, nem olcsók ezek, nem is tudom, drágább mátrai fehérekkel találkozhatott-e már a publikum. Szecskő fehérei eddig is nagyszerű illat- és íztisztaságukkal kápráztattak el – egyik-másik hordós érlelésű tételére ez nem feltétlenül érvényes –, és a 2010-esek még tökéletesebb teljesítményt nyújtanak ezen a téren. A veltelini és a Julianna királyleányka már-már osztrákul beszél – olvasóim tudják, hogy ez lelkes dicséretnek számít ezeken a hasábokon. Előbbi szerintem biztosan a legveltelinibb veltelini, ami hazánkban készülni bírt az utóbbi évtizedekben. Borsos-fűszeres-gyümölcsös illat, acélosan áttetsző zamatvilág, jó test, egyenes, határozott savak. Királyleánykából nemzetközi referenciák híján még soha nem volt szerencsém finomabbhoz. Gyümölcsös-virágos, bájos, mégis tartalmas és színes, orrban-szájban egyaránt. Ha jól emlékszem, tízes a sav, harmincas a cukor, vibráló összjátékuk folytán szinte száraznak tűnik. Kiegyensúlyozottabb, mint a veltelini, csak jól jön az a maradék az évjáratnak; de amaz is elég tartalmas ahhoz, hogy ne savanykodjon. A veltelini kőkemény 6 pontot kap, a Juliannának pedig egyértelműen voltak 7 pont feletti villanásai is.