Folytatódik akkor a hónapok összegzése havonta, hagyományt teremtek magamnak. Február sem volt rosszabb, mint a január, tán annyi a különbség, hogy a legjobbak klubja nem annyira sokszínű. A komoly vörösek taroltak, három is megkapta a kilenc pontot, ami nem kevés, annyira, hogy blogom történetének előző nyolc hónapjában összesen három bor jutott ilyen messzire, és mindegyik színe világos volt. A mostani áttörés két menetben valósult meg. Először is a 2007-es Ráspi Zweigelt csapott oda az elején, még most is érzem a számban az ízét. Aztán a nagyszabású Piemont-kóstoló bizonyult durván magas színvonalúnak. Ezúton is szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe elsősorban a Roberto Voerzióról és Luciano Sandronéról szóló bejegyzést, kiegészítve némi metodikai tudnivalóval. Nem kérdés, a világ nagyborai nem olcsóak, a Voerzio Barolo Brunate és a Sandrone Barolo Cannubi Boschis is 100 euró környéki pénzbe kerül, egyik több, másik kevesebb. Ám ha hét-nyolc magyar összehajol, máris olyan sort lehet összehozni, ami után minden résztvevőt elönt a boldogság. Arról nem is beszélve, hogy a kitekintés milyen fontos. De haladjunk tovább: ugyanazon az estén voltak még nyolcpontos Barolók és Barbarescók is, ráadásul ezt a nívót a J. Palacios Bierzója is hozta ebben a hónapban. Hogy a magyar toplistán ne érezze magát árván a Ráspi, megemlítem mindenképp Tiffán Ede és Zsolt Luciáját, gyönyörűen teljesített ez a jól sikerült villányi február 13-án. Fehérben három hétpontos hazai közül választhatnám ki a legjobbat, ha sorrendet akarnék felállítani: a Somló Apátsági Pince juhfarkja sűrű volt és masszív, a Kreinbacher Birtok somlói házasítása vibráló és gerinces, Jásdi 2008-as Siralomvágója pedig az egyik legjobb olasz, amihez az utóbbi időben szerencsém volt. Édesben ezúttal Barta Károly furmint–sárgamuskotálya került fel a térképre, elég magányos ott szegény, tényleg koncepciót kell korrigálnom. Ezer környékén roppant nagy dobás nem akadt, de két dolog még van, amiről nem szabad megfeledkeznem: az egyik a roppant tanulságos furmintfebruár, a másik a Szentesi Pince-látogatás, mindkettőből merítettem inspirációt bőséggel. Hát ennyi nagyjából, hadd legyen az olvasóé a szó.
Ezekkel a borokkal telt jól a február
2010.03.01. 08:00 AG 2.0
1 komment
Címkék: jásdi ráspi sandrone voerzio tiffán kreinbacher somlói apátsági pince barta hónapok február szentesi j. palacios
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kóstolómester (törölt) 2010.03.01. 08:54:09
A többiek:
MILLTON Riverpoint Vineyard Viognier 2007- Új Zéland
Újabb bizonyíték hogy nem muszáj Condrieu-t venni 60 € -ért ha az ember első osztályú Viognier-t szeretne inni. Édeskés, kajszis illat, Pazar, érzéki ízek. Csábitó és nagyon könnyen iható. Lecsengésében a
14-es alkohol kissé észrevehető, ezért nem 8 pont.
Az egyik legjobb újvilági pincészet a DEMETER biodinamikus védjegyével. Szeretni való. 7 pont.
€ 17
Jean-Paul & Benoit Droin “Les Clos” Chablis Grand Cru 2007
Az őrülettel határos. Komplex illat, ásványiasság, fehér nektarin és friss körte. Tömény, óriási testű hordózott Chardonnay. Ki lehet nyitni már most 2-3 óra szellőztetéssel, „hűvösen” de nem hűtve fogyasztandó.
Lassú, méltóságteljes és vészesen komoly.
A legnagyobb poharat érdemli, inkább csak kortyolgatni mint inni.
Simán kibír 10-15 évet a pincében.
Egy nagyszerű évjárat csúcsbora.
Jelenleg 8 pont de megy feljebb is.
€ 60+
Mouton Rothschild 2006-Pauillac 1er Grand Cru
A Grand Cru estünk fénypontjának kellett volna lennie. Sötét, illatos tele étcsokoládéval és szilvával. Férfias, húzós testű bor, markáns utóízzel. Inkább hasonlít a 2004-re mint a felejthetetlenül nagy 2005-re.
Így is jó bor ez kétségtelen, 20+ éves jövővel de hiányzik belőle a bűvölet ezért 7,5 pont. 1700 svájci frankjába került Gy-nek.
Opus One 1996 –California
Mondavi és Rothschild szövetségéből. Füstös illat fenséges aromákkal. Lassan mozgó, kiegyensúlyozott test TÖKÉLETES egyensúllyal. Teljesen beérett, bársonyosan simogató és vészesen csábító ízvilággal. Nagy bor, nagy pillanat és nagy Cabernet. Hogy annak idején mennyit fizettem érte Németországban arra már nem emlékszem de a jelenleg kapható évjárat 50-60 ezer forint között mozog a Metroban.
9 pont.