Albert gazda

A Konyári família nem tud hibázni, ez most már biztos. Az Ikon Borászat Konyári János érdekeltsége – a családi pincészetet elsősorban fia, Dániel viszi az utóbbi időben –, partnere ebben a vállalkozásban, ha jól tudom, a borfalus Benza György. Egymondatos kitérő a…

A chardonnay soha nem tartozott kedvenceim közé – írja újabb vendégszövegében Szabó Zsolt, egyenesen Kanadából –, talán a Chablis-t és egyes burgundiai dolgokat kivéve. Ám azok a borok nem igazán megfizethetőek az átlagember számára. Talán az volt a baj, hogy…

Elzász még nem volt a blogon, most lesz, francia borból ez a második. A Kumpf–Meyer pinot blanc-ját a Radovinban veszem, több-kevesebb rendszerességgel, mert ahhoz képest, hogy mennyire finom, egészen olcsó, kezdetben valamivel kétezer alatt kínálták, utána kicsivel fölötte. A…

Azt mondta Heimann Zoltán, a legperspektivikusabb magyar borászatok egyikének tulajdonosa, hogy senki sem akar fehérbort inni Szekszárdról. Azt válaszoltam erre, hogy akkor megiszom az összeset egyedül. Tavaly ősszel elképesztően jólesett a Viona-utód Viognier 2007-es évjárata,…

Nagyon szeretem a jó sillert, első szép emlékeim egyikének előzményeként került fel Villányból néhány kisebb demizson bor, egy azóta sem túl ismert termelő pincéjéből, ilyesmi is volt a csomagban, ízlett. Azt gondoltam akkor, nagy felfutása lesz a sillernek a következő…

Az aradhegyaljai Balla Gézáról először kb. tíz évvel ezelőtt hallottam, az volt az üzenet, hogy a Ménesi borvidéken olyan kadarkák készülnek, amelyekhez hasonlóakkal sem nagyon találkozhatunk Magyarországon. Nem kérdés, akkortájt még nem sokan próbálták kihozni a legtöbbet…

Az új blog első vörösboros posztja – bár a szekszárdi múzeumi beszámoló éppen eléggé vörösboros volt – koros tételről szól. A mostanában ritkábban emlegetett kisharsányi Vylyan 2003-as zweigeltje nagyot robbantott a maga idejében, négy évvel ezelőtt sokak…

Legalább három-négy éve hajkurászom a jó alföldi termelőket, azt gondolom, roppant fontos, hogy az ország legnagyobb borvidékén minél több tisztességeset készítsenek. Van honnan felkapaszkodni, ez nem kérdés. Frittmannékat mindenki ismeri, Font Sándorékkal és a szigetcsépi…

Pflanzner Sándor – aki nem más, mint Rambo, a szőlősgazda – két évvel ezelőtt azzal tisztelt meg engemet, hogy hozott egy palackkal első borából, hadd mondjak róla valamit. Mondtam. Azóta sok víz lefolyt az északi parti domboldalakon, a gazda okosodott, a termés…