Albert gazda

Toscanát könnyű szeretni, pláne, ha legalább egyszer a helyszínen is szétnéz az ember. Legalább egy olasz borországrészt tudok, amely nekem izgalmasabb – miszerint Piemontot –, de az biztos, hogy Montalcinóban, Chiantiban vagy Montepulcianóban is lenyűgöző borok…

Néhány évvel ezelőtt megnéztük a kismartoni Esterházy-kastélyt, ha már ott voltunk, bementünk a vinotékába, ha már bementünk, vettünk korosabb pinot noirt, valamint egészen fiatal újbort. Finomnak találtuk. Mindez szeptember közepén történt. Ebből jól látszik, nemcsak a…

Hiába van vége a nyárnak, horvát boros kalandozásaim nem maradtak abba, és bár a legutóbbi alkalom nem hozott kiemelkedő, hét- és nyolcpontos élményeket, mint a Veralda, a Grgic és a Matosevic, szomorkodnom sem kellett. Kutjevóról volt szó korábban is, Szabó Zoltán mesélte el,…

Ha azt hallottam-olvastam – legalábbis eddig –, hogy ribolla gialla, sűrű és különös bor jelent meg lelki szemeim előtt. Téveszmém kialakulásában a Terroir Club játszotta a főszerepet, karöltve a roppant természethű borászkodással. Elvégre pontosan ennek a…

Roberto Voerzio a legizgalmasabb olasz borvidék – mármint Piemont – legnagyobb alakjainak egyike. A hírnév és a presztízs okán nála drágábban talán Angelo Gaja sem adja a borait, ám ez csak a csúcstermékekre vonatkozik. Pl. arra a Barolo Rocche dell' Annunziata…

Nagyon szívesen iszom ausztrál borokat. Mármint azokat az ausztrál borokat, amelyek közepesen lapos pénztárcával elérhetőek. Közben sajnálom, hogy a legjava egy ideje rettenetesen sokba kerül, semmivel sem kevesebbe, mint a francia vagy a kaliforniai ikonok. A Penfolds Grange ára…

A Tokaj Kereskedőházzal nagyjából úgy vagyok, mint a Varga Pincészettel, bár a státusuk teljesen különbözik. Amiben hasonlítanak: mindkét cég rettenetesen sok rossz bort készített az elmúlt egy-két évtizedben, az utóbbi egy-két évben viszont mindkettő próbál csinálni…

Több mint két és fél évvel ezelőtt írtam először a villányi Herold Pincéről, amely a becsületes és feltörekvő kicsik közé látszott tartozni, és a képlet azóta sem változott tudomásom szerint. Annyi a különbség, hogy a 2007. januári Alkesz-posztnak köszönhetően sokkal…

Annak is eljött az ideje, hogy Ausztrália felbukkanjon a hasábjaimon, mégiscsak a világ egyik leggyorsabban fejlődő borországáról van szó, amely az elmúlt egy-két évtizedben letarolta a piacokat. A Wyndham Estate a kontinensnyi ország legkommerszebb borászatai közé tartozik, Hugh…

Még 2005-ben, első Alkoholista-bejegyzéseim egyikében írtam meg, milyen sokat jelentett eszmei fejlődésem szempontjából Tiffán Ede és Zsolt villányi pincészete. Azóta sok minden történt, a borvidéket egyre többen ismerik és szeretik, a borok egyre jobbak és drágábbak, az meg,…

A görög borászat izgalmasabb, mint valaha, állítja A világ boratlaszának legújabb kiadása. Erről persze a magyar fogyasztó mit sem tud. Pedig elég nagy számban keresi fel a szárazföldi és szigeti tengerpartokat, melynek során nemcsak a víznek örül, a gasztronómiai…

Új versenyző kapaszkodott a dobogóra az év legjobb fröccsbora futamon. Nem véletlenül, a bicskei Juhász Tibornak a 2008-as irsai olivérrel pont valami ilyesmi lehetett a célja. A 1,5 literes palackba töltött tétel címkéjén éppenséggel ez a felirat szerepel jókora betűkkel: Oda…

Soha nem szerettem a chardonnay-t, kezdte Szabó Zsolt vendégszövegszerző az előző Luis Felipe Edwards-posztot, amiből két dolog következik. Az egyik: nem gondoltam volna, hogy pont ez a pince lesz az első külföldi – néhány hete azt sem tudtam, hogy létezik –, amelynek…

Rostás István – akit a mozgalomban Cirfandlia néven ismernek, és az Alkeszen, valamint az indexes boristenfórumon olvashatók szakértő kommentjei – két dologban is hasonlít Rambóra, a szőlősgazdára. Egyrészt szintén pályaelhagyó agrármérnők, másrészt ugyancsak…

Alto Adige – alias Südtirol – akkor került nagy kedvenceim közé, amikor kb. másfél éve megkóstolhattam egy jó sor traminit. Nagy élmény volt, Franz Haas bora és a Cantina di Termeno – aka Kellerei Tramin – Nussbaumer Gewürztraminerje simán hozta a nyolc pontot.…