Albert gazda

Katarzisbajnok borról van szó, úgy is kellett hozzáállnom. Korábbi, cabernet sauvignont méltató buttleres bejegyzésemben említettem, ideje szétnéznem a pince választékának felsőbb régióiban. A Kézműves Borok Házának bemutatóján kóstoltam az ott prezentált sort, sajnos egyik…

Két vonalon is hívtak a budapesti Román Kulturális Intézet hétfő esti rendezvényére, duplán sajnálom, hogy nem tudok elmenni. A közép- és kelet-európai borok – általában a kultúra – iránti érdeklődésem alighanem sokkal erősebb az átlagosnál,…

Csütörtökön megint nagy borozást csaptunk a Drop Shopban, mi tagadás, ezúttal sem maradtam színjózan, újabban nem bírok magammal, ha komoly pezsgők vonzáskörzetébe kerülök. A remek Billecart-okra persze a végén került sor – rettenetesen ízlettek egyfelől, megrendítették…

Múltkor már említettem, hogy Palack kolléga szervezett egy nagy zweigeltezést, azóta megszületett az erről szóló bejegyzés az Alkeszen, meghivatkozhatom tehát. Sok extra hozzátennivalóm nincs a dolgokhoz, a leírások stimmelnek, a pontszámaim is megvannak odaát. Egy és más azért…

Hatalmasat boroztunk Muskotály Küvé kolléga teraszán péntek délután-este, remek társaságban, eleinte sütött a nap, később ömlött az eső, rá se rántottunk, mert majdnem minden finom volt, csak egy tételt ölt meg a dugó, azt sajnáltuk nagyon. Több bejegyzés születik a…

Bősz Adrián boraival először a tavalyi múzeumos szekszárdozáson találkoztam, elsősorban rajnai rizlingje fogott meg, mindenképp írni akartam róla külön, de valamiért mégsem lett ebből a tervemből semmi. Később kóstoltam a fehér és a vörös kadarkáját is – mármint…

Egyfelől az jutott eszembe, könnyen lehet, hogy a német rizlingeknek köszönhetően szerettem meg a német futballt is. Másfelől a csütörtöki borozás arra is jó volt, hogy elűzze a szerdai kudarcos elődöntő okozta bút és bánatot. Peter Klingler persze szomorúbb volt, mint…

Konkrétan ennek a bornak ez az évjárata volt az első Varga Pincészet-termék, amelyről jót írtam, csaknem három éve, 2007 szeptemberében. Azután is volt szerencsém az Aranymetszés borcsalád egyik-másik élvezetes darabjához, de a 4-5 pontos magasságokkal már nem elégszem…

Évekig tárolt borokat inni mindig rizikós, soha nem tudni, merre mozdulnak szegények a legtöbbször nem szakszerű tárolás következtében, aminek ugye még nem nagyon van kultúrája Magyarországon. Messzebbre ne menjek, borhűtőm nekem sincs, sajnálom rá a pénzt, inkább arra költöm,…

Meghívtak a Királyudvar szortiment-bemutatójára, elmentem, okosan tettem. A kilencboros sorban négy 2009-es jutott szóhoz, amely évjáratról a mindig meggyőző és színvonalas tulajdonos, Anthony Hwang elmondta, sokáig meleg volt, ám a végét elvitte az eső, és ennek az aszúk…

Tudomásom szerint a Royal Tokaji Wine Company volt az első komoly borászat Hegyalján, amely külföldi pénz bevonásával jött létre, a kezdetekkor ráadásul nemcsak Hugh Johnson szuperszakíró, hanem Szepsy István is beletette a maga energiáit. A borvidék legnagyobb neve nem sokáig…

Említettem a minap, hogy egyre jobban ízlenek a nagyra készített Takler-borok, és nemcsak nekem, kedves barátaimnak is. Úgy döntöttünk, belecsapunk a sűrűjébe egy lendülettel, kibontottunk több palackot kíméletlenül. A 2007-es és a 2008-as válogatott syrah, a 2007-es és a…

Megmondtam, hogy ezentúl sokkal több hiperes bort fogok kóstolni, mert fontos ez a kategória, és lám, alig másfél hét elteltével terítéken is van egy újabb tisztességes termék. A Varsányi Pincészet boraival tele vannak az élelmiszer-áruházak, a palettán minden szín…

Vannak napok, amikor semmi sem sikerül, az ember egymás után bontogatja a borokat, mert bár csakis az elsővel szerette volna eltölteni az estét, nem jött össze a harmónia. Aztán a másodikkal, a harmadikkal, a negyedikkel sem stimmel minden – az egyik kemény, a másik lágy,…

Legalább két tévhit forog közszájon a tengerentúli borokkal kapcsolatban. Az egyik, hogy a néhány dolláros vörösek simán verik a magyar csúcsborokat, a másik, hogy odaát mindenki egyenlőréket hamisít, és így szerzett jogtalan előnyét kihasználva nyiszatolja az európai…