Albert gazda

A borbarát élete permanens harc a savanyúsággal. A savanyút a csalamádéban és a piros ribizliben szeretem, a borban nem. A fehérbor utóízében olykor tolerálom – ha finom savanykásságként jelentkezik, és nem húzza össze a számat –, a vörösboréban…

A Gizella Pincéről majdnem pontosan egy évvel ezelőtt írtam először, elég alaposan bemutattam Szilágyi László és Vas Mariann vállalkozását akkor. A felkészültség megvan, a koncepció rokonszenves, a lendület fiatalos, a szortiment még formálódik, de máris letisztult, titkok…

Soha nem szerettem a chardonnay-t, kezdte Szabó Zsolt vendégszövegszerző az előző Luis Felipe Edwards-posztot, amiből két dolog következik. Az egyik: nem gondoltam volna, hogy pont ez a pince lesz az első külföldi – néhány hete azt sem tudtam, hogy létezik –, amelynek…

A Konyári família nem tud hibázni, ez most már biztos. Az Ikon Borászat Konyári János érdekeltsége – a családi pincészetet elsősorban fia, Dániel viszi az utóbbi időben –, partnere ebben a vállalkozásban, ha jól tudom, a borfalus Benza György. Egymondatos kitérő a…

A svájci borokról írtam már röviden, élménybeszámoló jelleggel, vásároltam is kint, egy palack elfogyott a minap a készletből. A J. & M. Dizerens 2007-es évjáratú Epesses-jét a zürichi repülőtér vámmentesében szereztem be 18 svájci frankért, ez több mint háromezer…

A tokaji Demeter Zoltán a legizgalmasabb magyar borvidék fejlődésének egyik zászlóvivője, birtoka Alkonyi László szakíró szerint ötcsillagos – Szepsy Istvánéval és Homonna Attiláéval trióban –, a Vinum Praemium Alapítvány kuratóriumától, amelynek a döntéshozatal…

A kétrészes olaszsorozat első felében kóstolt-elfogyasztott-bemutatott borokról teljesen egybevágó véleményt alkotott négyfős társaságunk. A harmadik és a negyedik versenyző ellenben alaposan megosztott bennünket. A Tornai Pince és Takács Lajos tételét énmagam szerettem,…

Előbb azt írtam, Magyarország fehérország, aztán azt, legyen az olaszrizling a magyar fajta. Azt is mondtam akkor, egyelőre hiányoznak a referenciaborok olaszfronton. Azóta egyfelől ittam is nagyon jókat, másfelől izgalmas híreket is hallottam. Ezek után kiválasztottam a 2007-es…

A chardonnay soha nem tartozott kedvenceim közé – írja újabb vendégszövegében Szabó Zsolt, egyenesen Kanadából –, talán a Chablis-t és egyes burgundiai dolgokat kivéve. Ám azok a borok nem igazán megfizethetőek az átlagember számára. Talán az volt a baj, hogy…

A Szeleshát Szőlőbirtok ígéretes új versenyző a Sekszárdi borvidékről, igazán dicséretes, hogy kapásból teljesen letisztult szortimenttel és arculattal lépett a piacra. És ami végképp nem elhanyagolható: kiváló minőségű és korrekt ár-érték arányú borokkal tette ezt. A…

Elzász még nem volt a blogon, most lesz, francia borból ez a második. A Kumpf–Meyer pinot blanc-ját a Radovinban veszem, több-kevesebb rendszerességgel, mert ahhoz képest, hogy mennyire finom, egészen olcsó, kezdetben valamivel kétezer alatt kínálták, utána kicsivel fölötte. A…

Azt mondta Heimann Zoltán, a legperspektivikusabb magyar borászatok egyikének tulajdonosa, hogy senki sem akar fehérbort inni Szekszárdról. Azt válaszoltam erre, hogy akkor megiszom az összeset egyedül. Tavaly ősszel elképesztően jólesett a Viona-utód Viognier 2007-es évjárata,…

Folytatódott a nagy rizlingvadászat – más megközelítésben a német–osztrák versengés –, először a rhengaui J. B. Becker és a nahei Dönnhoff tette oda magát alaposan, aztán az egyaránt wachaui Alzinger és F. X. Pichler csapott oda, előbbi lett új blogom első 9…

Csak azért is szeretem a jól barrique-olt chardonnay-t, jelentettem ki a minap, de az is igaz, az utóbbi időben nem sokhoz volt szerencsém közülük. Az elmúlt néhány évben talán csak Gál Tibor 2006-osa volt igazi élmény, meg is kapta tőlem a 7 pontot. A St. Andrea pláne…

Szeremley Huba badacsonyi borgazdasága tíz évvel ezelőtt nagyon is érdekes volt, előfordult, hogy toronymagasan nyerte a Borbarát magazin top 12-es szavazását. Ez ma már hihetetlenül hangzik, pedig a borok nem gyengültek, ellenkezőleg, kidolgozottabbak, finomabbak lettek. Csak az…