Vannak borok, amelyek soron következő évjáratát nagyon várja az ember. Az elmúlt években publikált bejegyzéseimből kiderülhetett, jelentős kedvencem nekem Légli Ottó, mostanában pl. nemcsak a 2009. év legjobbjává emelt olaszrizlingjét rajongtam rendületlenül, hanem a többi prémiumkategóriás 2007-esét is, rajnai rizlingestül, landordostul, sauvignon blanc-ostul. Itt volt az ideje, hogy felbukkanjanak a polcokon a 2008-asok. Az első a sorban éppen a Banyászó olaszrizling lett, a többiek premierje a jelek szerint később esedékes. Először még csapra vertem az utolsó palackomat a 2007-esből – sajnos búcsúzóul közel sem teljesített olyan meggyőzően, mint az a tucatnyi, amelyek oly sok örömet szereztek számtalan találkozásunk alkalmával. A 2008-ast megelőzte a híre: V. Prof már vett belőle, és csalódott, hiába kereste azokat a jegyeket, amelyek azelőtt elkápráztatták. Az mindig érdekes kérdés, hogy hozza-e mindazt az új, ami a régit jellemezte. Én általában kicsit sem bánom, ha valami másmilyen, ez csak hozzátesz a hitelességhez. A 2008-as Banyászó pedig elég másmilyen. Színe világosabb, kicsit matt is, az ilyesmi nem idegen a fajtától. Illatában rengeteg okos frissesség, annak a túlérettségnek nyoma sincs, ami elődjének sajátja volt, ásványossága sem mély, az is az élénkségéhez tesz hozzá inkább. Orrban és szájban is kimondottan fajtajelleges, tanítani lehetne általa az olaszrizlinget. Savai nagyszerűek, teste közepesnél nem nagyobb, szerkezete meglehetősen magas, felszíne sima, sziporkázik minden ízében. Nem tekintélyes típus, viszont hihetetlenül jó inni. Szerintem most komoly 6 pontot tud, és igen jó vétel. Hogy ezúttal sem fogok megállni egy palacknál, az egészen biztos.