Megint véget ért egy hónap. A május elsősorban a fesztiváloké és egyéb rendezvényeké volt, szaladtam egyik helyszínről a másikra, még úgy is, hogy az eső által tönkrevert Etyeki Pincefesztiválra, a Kárpát-medencei borászok találkozójára és a bécsi VieVinumra nem tudtam eljutni. A balatoni borok Erzsébet téri összejövetelén Szászi Endre kéknyelűje dobta fel a napomat, a várba költöztetett Budai Gourmet-n a Jackfall Bormanufaktúra kapta a különdíjamat, a szekszárdi borászatok budapesti bemutatkozásán Dúzsi Tamás Görögszóját szerettem, a Veritas-féle Bajnokok Ligáját Tiffán Ede Grande Selectionja nyerte, a délpannon borversenyen a Szeleshát Nomád merlot-jának adtam a legmagasabb pontszámot. A kölni borhét volt a bónusz, annyira jólesett egy-másfél decileternyi rizlingeket kortyolgatni, hogy még az is eszembe jutott, itthon sem kis mennyiséges kóstolásokra fogok törekedni a továbbiakban, hanem inkább iszom. Ezt persze nem lesz könnyű átültetni a gyakorlatba. Világrengető fehérborral az elmúlt harmincegy napban nem randevúztam, de finomakkal igen: ki kell emelnem a Herrenberg Loch Rieslinget, az Erzsébet Pince Zafírját, Rókusfalvy Pál sauvignon blanc-ját és az Errazuriz wild ferment chardonnay-ját. A hónap legjobb nem vöröse édes: a Gizella Pince fordítása. A legjobb vörös címéért többen is bejelentkeztek, először a kaliforniai Ladera cabernet sauvignonja, majd jött Tiffánéktól a Grande Selection és az Elysium, végül Takleréktől a 2007-es syrah reserve. Indokolt szóba hozni a jó árú hatpontosakat is: Bolyki János merlot-jától a Gróf Buttler cabernet sauvignonján át Bock József cabernet franc-jáig, sőt a debrői Tóth és Tóth pinot noirjáig. Utóbbival el is érkeztünk az ezer környékiekig, amely kategória felső széléről Eszterbauer János Pinceátlaga, lentebbről a Szent István Korona chardonnay-ja és a Varsányi Pince merlot–cabernet házasítása érdemel említést.