Albert gazda

A soltvadkerti Font Pincészet még nem kapott saját bejegyzést a blogomon, holott ha jól belegondolok, ők a kedvenceim arról a szép nagy borvidékről. Ráadásul praxisom eddigi legfinomabb alföldi bora is a nevükhöz fűződik, a 2006-os válogatott ezerjó simán hatpontos volt…

A malbecügyben már hivatkozott sok professzoros csütörtöki ivászat másik sztárja magyar termék volt, méghozzá Szászi Endre 2009-es badacsonyi kéknyelűje. Régóta ácsingóztam már erre a borra – mondjuk azóta, hogy a tavaszi budapesti balatonozáson a mezőny legjobbjának…

A Hilltop Neszmély olaszrizlingjei mindig rendben voltak, úgy emlékszem, már a 90-es évek végén megnyert valamelyik – de lehet, hogy csak az élmezőnyben végzett – egy Borbarát-tesztet, akkoriban a föld és a bor szerelmeseinek lapjába a nagypincészetek tételei is…

A Lesence Borászat nem számít sztárnak, hiába vett nagy lendületet a 90-es évek végén. Az egyiknek sikerül berobbannia, a másiknak nem, míg a Hilltop Neszmély vagy a Varga Pincészet beszédtéma a vájt ínyű fogyasztók körében is – hogy szeretet és megbecsülés is jár-e…

Előre jelzem, eszem ágában sincs elvenni a gasztrobloggerek kenyerét, étteremkritikák nem lesznek itt, ez sem az. Amiért a Plachutta bejegyzést kap, az természetesen a bor, annak ellenére, hogy pontozási rendszerem szerint a konyhának történetesen nemzetközi, a ház veltelinijének…

Az Etyeki Kúria a hírek szerint totális arculatváltás előtt áll, július 8-ától minden más lesz, a kereskedő honlapján úgy-ahogy látható címkék alapján úgy tűnik, laza és fiatalos korszak következik. Lényegében egybeesik ezzel az új borász, Mérész Sándor által…

Nagyon itt volt az ideje, hogy önálló bejegyzés szülessen valamely Günzer Tamás-borról. Az országosan kevébé ismert Günzer testvér munkásságára később figyelt fel a publikum, mint Zoltánéra, azt is mondhatjuk, hogy az igazi áttörés mind a mai napig nem következett be. Ám az…

A szürkebarát szerintem nehéz fajta, nem könnyű belőle igazán jó bort készíteni. Igaz, a nemzetközi kitekintésem nem eléggé alapos, Elzászban például minden bizonnyal hatalmas pinot gris-ket is csinálnak. Egy egészen nívóshoz egy-két hónappal ezelőtt Bécsben volt is…

Újabb pince kerül a palettára, a két Koltai Tamás – apa és fia – a Dél-Balatonon gazdálkodik majdnem húsz éve, országos ismertségre ez ideig nem tettek szert. A pincészet hektárainak száma tíz, fajtaválasztéka ezen a tájon megszokottnak mondható, a…

Losonci Bálintnak és a Mátrának együtt valami különleges érzékük van az olaszrizlinghez, ez egészen biztos. A boríróból lett borosgazda 2008-as Úrráteszije az előző év egyik orbitális meglepetése volt, és a következő nagy dobásra nem is kellett várni addig, amíg a dűlős…

Meghívtak a Királyudvar szortiment-bemutatójára, elmentem, okosan tettem. A kilencboros sorban négy 2009-es jutott szóhoz, amely évjáratról a mindig meggyőző és színvonalas tulajdonos, Anthony Hwang elmondta, sokáig meleg volt, ám a végét elvitte az eső, és ennek az aszúk…

Szerda este, Horváth Ráspi József sillerének kortyolgatása közben azon morfondíroztam, kéne írnom egy bejegyzést a kékfrankos hasznosításának optimális módozatairól. Aztán csütörtök reggel kékfrankosos posztot publikált az Alkoholista, amelynek végkicsengése…

Megint volt Pakson sillerfesztivál, mellé nemzetközi borverseny. Kedves kommentezőm, Baranya István utólag hívta fel rá a figyelmemet, így is örültem. Szeretem a műfajt – durván sarkítva: egy siller abban különbözik egy rozétól, hogy sokkal jobb –, úgyhogy…

A sauvignon blanc a legszínvonalasabb szőlőfajták egyike, ezt nagyjából azóta tudom, hogy belekóstoltam Sancerre és Pouilly legjobb termékeibe. A legérdekesebb, hogy az imént linkelt alkalom alkalmából olyan borokhoz is szerencsénk lehetett, amelyek elsöprő mineralitásukkal…

A futballszurkolók állítólag sört isznak, de azért nekik is van választásuk. A jövő hét végén kezdődő világbajnokság házigazdája, Dél-Afrika bortermeléséről is híres, akkor is, ha ez ideig nem sok taget kapott blogomon; alkeszes koromban egyébként a 8 pontos szintig jutott…