Az imént vettem észre, hogy másfél éve nem frissültek a referenciaborok a pontozásos szamárvezetőben, pedig azóta elég sok minden terítékre került. Felmerült az is korábban, hogy korrigálok kicsit a rendszeren, jobban széthúzom az alját, de nem megy. Annak a bornak, amely hozza az okészintet, úgysem szívesen adok négy – százas skálán nyolcvan – pontnál kevesebbet. Végül is nem olyan nagy gond, ha kissé összecsúsznak a dolgok, és két olyan termék is – mondjuk – ötöst kap, amelyek közt majdnem egy egész egység a különbség. Egyfelől lehet az ilyesmit jelezni prózában, másfelől pedig a lényeg változatlan: a pontszám nem ítélet, hanem támpont csupán. Nem megmérem a bort, hanem elhelyezem. Ráadásul nem kizárt, hogy máskor, más körülmények között más polcra tenném. Jöjjön akkor a mi mennyi. 1 pont (50-59 pont), lefolyó, anyós bora: ProVino Egri Bikavér 2007; 2 pont (60-69 pont), határeset, após bora: Hegyvin Egri Bikavér 2007; 3 pont (70-79 pont), iható: Wunderlich Portugieser 2009; 4 pont (80-83 pont), OK: Ikon Merlot–Pinot Noir Rosé 2010, Cimarosa Chardonnay 2010; 5 pont (84-86 pont), tehetség: Jásdi Csopaki Rizling 2009, Nederburg FIFA Sauvignon Blanc 2009; 6 pont (87-89 pont), szép: St. Andrea Áldás Bikavér 2008, Clos de los Siete 2008, 7 pont (90-93 pont), pannon klasszis: Tiffán Cabernet Franc Válogatás 2007, Guado al Tasso Il Bruciato 2007; 8 pont (94-96 pont), nemzetközi klasszis: Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelű 2008, Prager Wachstum Bodenstein Riesling Smaragd 2008; 9 pont (97-98 pont), idol: Oremus 6 Puttonyos Aszú 2002, Umathum Hallebuehl Zweigelt 2006, 10 pont (99-100 pont), ilyen nincs, nem érdemeljük meg: Szepsy Cuvée 2007.