Az imént véget ért hónapban sokáig nem találkoztam elsöprő erejű borokkal szólóban, mígnem a végén csak odacsapott a Weingut Prager rizlingje. Panaszra természetesen nincs ok, gyakran az öt-hat pontos dolgok is tudnak olyan jólesni, mint a pannon vagy akár a nemzetközi klasszisok, így az édesek és a sillerek havának is nevezhetem a júniust. A válogatott remekek listájára a Royal 5 puttonyosa és Puklusék kövérszőlője került fel lendületesen Tokajból, ugyanott kötött ki a Hollóvár sauvignon blanc-ja a Somlóról. A sillermezőny három hatpontos tétellel lett gazdagabb, sorrendben Tomolik Jánosét, Horváth Ráspi Józsefét és Günzer Tamásét fogyasztottam hajthatatlan lelkesedéssel. Egyébiránt a szépek játszottak fehérben és vörösben is. Előbbiek közül Losonci Bálint alapolasza érdemel feltétlen említést, utóbbiak közül a Bodri Pince és a St. Andrea pinot noirjai. Az elmúlt harminc nap megint erős volt fesztiválokban, bemutatókban és egyéb rendezvényekben. A von Racknitz rizlingsorából a Traiser Rotenfels tetszett a legjobban, a Pannon Bországgyűlésen talán a Sauska Pincészet siklósi hetes hetese volt a legnagyobb formátumú bor, az új Királyudvar-évjáratot a 2009-es Demi Sec határozta meg, a Vinagora-élményeket hedonisztikus villányi cabernet franc-ok tették édesebbé, a Pannon Top 25-ön a Szeleshát Nomád merlot-ja rakott pontot az i-re. Meleg van megint, igyanak Proseccót.