Albert gazda

Megint volt Pakson sillerfesztivál, mellé nemzetközi borverseny. Kedves kommentezőm, Baranya István utólag hívta fel rá a figyelmemet, így is örültem. Szeretem a műfajt – durván sarkítva: egy siller abban különbözik egy rozétól, hogy sokkal jobb –, úgyhogy…

A futballszurkolók állítólag sört isznak, de azért nekik is van választásuk. A jövő hét végén kezdődő világbajnokság házigazdája, Dél-Afrika bortermeléséről is híres, akkor is, ha ez ideig nem sok taget kapott blogomon; alkeszes koromban egyébként a 8 pontos szintig jutott…

A szekszárdi Eszterbauer Borházban három-négy éve jártam először, azelőtt semmit sem tudtam Eszterbauer János pincéjéről – a borász Pálinkás László, aki egyébként saját neve alatt készített dolgokkal is piacon van –, nem is kóstoltam semmijüket, de gyorsan…

Kicsit lent ragadtam délen tematikailag, tegnap Szekszárd volt soron, ma Villány, holnap megint Szekszárd lesz, már most látom, nem baj, majd kompenzálok ügyesen. Alapvetően Bock József portugieserjéről akartam írni, a Pécsi Borozó nyomtatott változatában 89 pontot kapott a 2008-as,…

Megmondtam, hogy ezentúl sokkal több hiperes bort fogok kóstolni, mert fontos ez a kategória, és lám, alig másfél hét elteltével terítéken is van egy újabb tisztességes termék. A Varsányi Pincészet boraival tele vannak az élelmiszer-áruházak, a palettán minden szín…

Két olyan tokajit kóstoltam-ittam a héten, amelyekről muszáj egy bejegyzésben írnom. Sok a hasonlóság – sok a különbség. Mindkettő közel azonos arányban tartalmaz furmintot és hárslevelűt – 60:40, illetve 66:34 előbbi javára –, árban is ugyanott vannak…

Ahhoz képest, hogy jóbor-fogyasztásom hajnalán rengeteg kék címkés Hungaria Extra Dry lefolyt a torkomon, pezsgőkulturális fejlődésem hamarosan megakadt. Magyarra fordítva: sokkal kevesebb buborékosat iszom, mint amennyit ildomos lenne, ami különösen annak a körülménynek a…

A Lisicza Borházat 2006-ban fedezte fel Csite blogger, szépeket írt róla többször is, nálam azonban eddig nem sikerült kivágniuk a rezet. Kóstoltam több borukat, durva leegyszerűsítéssel a fehéreket nehezeknek, alkoholosaknak, a vörösöket savasaknak, egyensúlytalanoknak találtam.…

Egyre növekszik és növekszik a Németh nevű bortermelők száma, ebben a bejegyzésben egy olyan családi pincéről lesz szó, amelyről korábban szégyenszemre még csak nem is hallottam, nézzék el nekem. Hozzám képest egyik kedves barátom – akivel egészen más témában…

A pécsi cirfandli elvben egy komplett borvidék zászlósbora lenne, ehhez képest nagyából húsz hektáron termesztik mindössze. Nem sok. Mindazonáltal minden, aminek identitása van, érdekes, úgyhogy próbálkozik az ember. Több-kevesebb sikerrel. A cirfandli esetében egyelőre a…

A már kétszer megidézett minapi borozgatás alkalmából bontottunk egy 2006-os Szepsy-birtokfurmintot is. Előbb vakon próbálkoztam vele, nem tudtam hová tenni, egyenesen lebussayztam tanácstalanságomban. Más volt, mint amelyről tavaly nyáron írtam, világosabb színű, frissebb,…

A szüleim Hajdú-Bihar megyében élnek, ha hétvégéken megyek-jövök, nem mindig autópályázom, néha a 4-es főutat választom. Elég régen felfigyeltem már Ceglédtől nem messze konkrétan erre az objektumra, terveztem, tervezgettem, hogy megismerkedek Kökényék boraival –…

A Planina Borházról először írok, eddig nem is kóstoltam a boraikat, pedig már hallottam róluk szépet eleget. Elsősorban a pécsi borozósoktól, akik váltig állítják, nemcsak a Pécsi borvidék, hanem konkrétan Mohács környéke is több figyelmet érdemelne annál, amennyit…

Ütemesen gyarapszik azoknak az alföldi termelőknek a tábora, akikről írtam már, lassan a legnépszerűbb borvidékek közé kapaszkodik blogomon a területre legnagyobb. Ebben igen kevés szerepe van a véletlennek, határozott szándékom, hogy az alulértékelt kunsági, hajós–bajai,…

Az argentinoknál is jobban szeretem a chilei borokat, ami persze nem mindig volt így – írja Szabó Zsolt vendégszövegszerző Calgaryból. – Évekkel ezelőtt ki lehetett volna kergetni engem egy kóstolóról dél-amerikai vörösökkel. Azóta sok bor lefolyt a garatokon, az ottani…